A parkett angyalai és ördögei gyors gondolkodású, technikás és fifikás játékosok, akik közül jó néhányan nagypályán is futballoznak, ám az alábbi sorozatban a futsalé lesz a főszerep. Ezúttal Auer Marcell, az NB II, Nyugati csoportjában szereplő Törökbálinti FSE futsalosa felelt a Foci a köbön felvetéseire.
Amiért elkezdtem futsalozni: „Egészen kiskoromban, nagypályás karrierem kezdetén is csodáltam a kispályás labdarúgókat, élmény volt nézni azt, ahogy a meccseken megállás nélkül, gyakorlatilag amíg a pályán vannak, folyamatos pörgéssel szinte végig sprintelve tudnak maximális koncentrációval és eszméletlen pontos, kreatív passzokkal játszani. Mivel nagypályán megkeresett egy első osztályú klub, így nem tudtam elkezdeni a futsalt a barátaimmal együtt, de pár évvel ezelőtt lehetőségem adódott rá, és eddig egy percig se bántam meg!”
Legjobb meccsem a pályafutásom során: „Rövid futsal pályafutásom alatt talán az idei Dream Team elleni meccsemet éreztem a legjobbnak, ugyanis három szép gólon kívül úgy éreztem, hogy a védekezésben is hozzá tudtam segíteni a csapatomat a győzelemhez, ettől függetlenül természetesen rengeteg hiba is belecsúszott, de mégis kiemelkedőnek éreztem a többi meccs közül.”
Legnagyobb élmény, amit a futsal adott: „Az a legnagyobb élmény, hogy készülhetek a nyári, cukorbeteg futsal játékosoknak megtartott Európa-bajnokságra, amelyet a tavalyi győztes Románia tart Kolozsvárban. Hiába nem az eredeti futsal válogatottról beszélünk, számomra a címeres mezt mindig, bárhol, bármiért óriási megtiszteltetés felhúzni.”
Legnagyobb siker, amit eddig elértem: „A sikereimet inkább nagypályás pályafutásom űzése közben értem el, de óriási sikernek említeném meg, hogy az imént említett válogatottban egyelőre úgy néz ki, számítanak rám.”
Pozitív tulajdonságom a parketten: „Itt mindenképpen a jó passzokat, valamint az agressziót emelném ki, igyekszem mindig „lihegni az ellenfél nyakába”, ezzel is megkeseríteni minden egyes pályán töltött percét. Fontos az, hogy mennyire engedünk szabad teret az általunk fogott játékosnak. Tapasztalataim szerint az állandó kemény, agresszív védekezés előbb-utóbb megszünteti a technikásabb, gyorsabb játékosok ficánkolását, ami a hozzám hasonló, lassabb játékosoknak egy óriási előny.”
Negatív tulajdonságom a parketten: „Egyértelműen a lassúság. Nem mondom magam nagyon lassúnak, de lehetnék gyorsabb. Az én alkatom nem is elsősorban a futsalhoz lett kitalálva, ugyanis 190 centi magas vagyok, és ehhez nem párosult kellő gyorsaság, ám ezt el lehet feledtetni jó helyezkedéssel, agresszióval.”
Célom a mostani szezonban: „Mivel a csapatommal a középmezőnyben végeztünk az NB II, Nyugati csoportjában, így a rájátszásban a lehető legjobb helyet elérni, valamint elérni, hogy a nyári Európa-bajnokság végső keretében megtaláljam a nevemet, és ott a lehető legjobb teljesítménnyel hozzásegíteni országomat az Európa-bajnoki arany megszerzéséhez.”
Célom a távolabbi jövőben: „Mindenképpen a fejlődés. Szeretném hozzásegíteni az aktuális csapatom a sikerességhez. Mivel reálisan állok hozzá az élethez, nem mondogatok NB I-es jövőt célnak, nyilván örülnék neki, ha így alakulna, de egyelőre a jelenlegi lehetőségekhez mérten kell felállítani a célokat, és ez most az, hogy az aktuális csapatomat hozzásegítsem ahhoz, hogy évről évre egyre feljebb kússzunk a tabellán, és előbb-utóbb mindenki féljen, ha Törökbálintra utazik.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: