Május 30. és június 20. között Magyarország Új-Zélandra figyel. Három héten át futballoznak a földkerekség legjobbjai az U20-as világbajnokságon. A mieink a 2014 nyarán hazánkban megrendezett Európa-bajnokság utolsó csoportmérkőzésén, az Izrael elleni 2–1-gyel, illetve az A-csoport 3. pozíciójával biztosították be részvételüket az idei seregszemlén, köszönhetően többek között az akkor még a német 1860 Münchenben védő Székely Györgynek.
A télen a hazatérést választotta. A 19 éves kapus nem teketóriázott sokat, elfogadta az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Újbuda hívását a játéklehetőség reményében – és ezzel nincs is gond.
– Meg nem mondom, hol olvastam, csak az maradt meg, hogy ön volt a »kis Király«. Tényleg így nevezték el Münchenben?
– Ez a sajtóban jól hangzott, de csupán annyi történt, hogy többször volt utalás arra, hasonló kapusiskolából jöttünk Király Gáborral, és szinte ugyanaz a védési stílusunk – felelte Székely György, az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Újbuda labdarúgója.
– Akkor teljesen az sem fedi a valóságot, hogy amikor az 1860 Münchennel a Bayern München elleni rangadón 4–2-re nyertek, akkor ment a legjobban a védés?
– Azon a meccsen egész jó teljesítményt sikerült nyújtanom, de szerintem volt annál jobb mérkőzésem, amikor több védenivalóm akadt és több bravúrt kellett bemutatnom, de igen, magabiztosan teljesítettem. Azért volt pikáns az a találkozó, mert elég sok néző volt a meccsen, kész szurkolótábora volt mindkét csapatnak, és főleg úgy, hogy U19-es derbiről beszélünk, ami azért elég ritka.
– Nagyjából úgy képzeljem el, mint itthon egy hangulatosabb NB I-es bajnokit?
– Igen, erről van szó.
– Nehéz lehet megélni a szürke csend után a színes kavalkádot, vagy éppen fordítva.
– Erre csak annyit tudok mondani, hogy motiváló. Nagyon jó érzés minden fiatal játékosnak, hogy ebben a korban ennyi néző előtt játszhat és megmutathatja magát, illetve bizonyíthat az egész város előtt. Jó, nem mindenkinek, de akit érdekelt a futball és kötődött bármelyik klubhoz, az kint volt. És úgy éreztem, ez a miliő nem csupán engem motivált.
– Hasonló érdeklődést tapasztalt a többi utánpótlásmeccsen is?
– Nem, csupán a rangadó, a városi derbi miatt voltak kinn nagyobb létszámban, általában a nézőszám 600-700-ra tehető. Ennyien voltak idegenben és nálunk, a mi kis stadionunkban is.
– Kispesten kezdett, majd a Goldball után a Sándor Károly Labdarúgó Akadémián nevelkedett, és meglepne, ha azt mondaná, hogy idehaza tapasztalt hasonlót.
– Nem, egyáltalán nem. Teljesen más a körítés, ahogy Németországban készültünk a meccsekre. Ha idegenben játszottunk az U19-es vagy az U17-es Bundesligában, úgy voltunk, mint a felnőttek, azaz egy nappal hamarabb elutaztunk, legyen a helyszín Frankfurt, Stuttgart vagy éppen Mainz. Általában hotelben szálltunk meg, közös volt a vacsora, a reggeli és a készülődés, ami felkészített bennünket arra, mi vár ránk, ha a német első-, másod- vagy akár a harmadosztályban fogunk szerepelni a későbbiekben.
– Mennyi ideig élt Németországban?
– Összesen hat évet, abból három és felet az 1860 Münchennél voltam, illetve két és fél esztendőt két kisebb egyesületnél.
– Immár német fejjel gondolkodik?
– Úgy érzem, hogy igen. Ott töltöttem a gyermekkoromat és át tudtam menteni az ottani mentalitást, most is így teszek, és úgy csinálom a dolgaimat.
– Nehéz ezt az egészet átültetni a gyakorlatba? Mert hazajön az ember fia, aki NB III-as csapatot választ, majd jó esetben 50-100 néző előtt ugyanezt kell produkálnia, mint nemrég az utánpótlásban ezer ember előtt.
– Ha az ember megtartja a profi gondolkodást, nem nehéz, de ez egy másik szituáció. Nem akarok senkit megbántani, meg aztán nem is tehetnek a kisebb klubok arról, hogy ez így van, de nincs meg az az érzés, ha csak a létesítményekről, az infrastruktúráról, netán a bajnokság kialakításáról beszélünk. Egy németországi rendszer kialakítására nálunk nincs mód.
– Ha a tavaly nyári U19-es Európa-bajnokság magyar szempontból utolsó, Izrael elleni sorsdöntő mérkőzésének az utolsó percei nem úgy alakulnak, avagy nem tartja meccsben a válogatottat, kizártnak tartja, hogy nem készül el ez az interjú? Ugyanis meglehet, azt hozta volna a hoppon maradás, hogy nem tér haza.
– Ez abszolút elképzelhető, bár utólag nehéz megmondani. Tényleg kényszerben voltam, hogy játéklehetőséget kapjak, így ez volt az oka annak, hogy hazajöttem és az Újbudához szerződtem, de erősen benne van a pakliban, ha nem így történik, akkor inkább kinn próbáltam volna meg továbbvinni a karrieremet.
– Nem fél attól, hogy amit felépített odakinn, szó szerint egy tollvonással lerombolta? Mert mi a biztosíték, hogy újra légiósnak állhat?
– Abszolút reális a kérdés, többször felvetődött, ha ép ésszel nézzük, illetve harmadik személyként kívülről a szituációt, valóban felmerülne bennem az, hogy biztos, vagy legalábbis lehetséges az NB III-ból Nyugat-Európába szerződni? Nem, ez nem reális, kell egy köztes rész, és ebben most már szinte biztos vagyok, azaz egy jó NB II-es vagy NB I-es szezon szükségeltetik, hogy felfigyeljenek rám, mert arra bazírozni, hogy adott esetben olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtok a világbajnokságon, amelyre felfigyel valamelyik nyugat-európai első- vagy másodosztályú klub, ez eléggé rizikós, és ebbe bele lehet bukni. Érdemes lenne stabilan felépíteni itthon a dolgokat, magasabb osztályban bemutatkozni, ott eltölteni egy rövidebb időt, és utána megint reális lehet, hogy Nyugat-Európába igazolok. Mindenesetre nem zárom ki a lehetőségét, ha úgy adódik és védek a vébén, egy direkt út vezet külföldre.
– Amikor kiderült, hogy több mint fél évtized után hazatér, a magyar U19-es válogatott kapusát keresték legalább a második vonalból?
– Konkrétan NB II-es lehetőségről nem hallottam az akkori menedzsmentemtől, legalábbis nem tudok róla. NB I-es klubokkal voltak beszélgetések, de igazából a játéklehetőségen volt a hangsúly, és az nem volt garantálva, márpedig erre a rövid időre tényleg arra volt szükség.
– Ilyen az, amikor minden stimmel?
– Nem, ugyanis hazacsábítottak üres ígéretekkel, be lettem csapva a hazajövetellel. Olyan dolgok hangoztak el azok szájából, akik engem kvázi segítettek, amelyből aztán semmi nem lett betartva. És ez így nincs rendben.
– Igen hamar szembesült a magyar valósággal, és ahogy látom, Németországban úgy tartják, hogy a púdernek a fürdőszobában a helye. Nem lepne meg, ha azt mondaná, megbánta, hogy hazatért.
– Amikor Szalai László volt az U20-as válogatott szövetségi edzője, ez volt az irány, ez lett kommunikálva, teljesen nyugodtan megbeszéltük, így akkor született ez a döntés a hazatérésemről. Nyilván nem tudhattam, hogy le lesz váltva Szalai úr és Bernd Storck jön helyette, de utólag visszapörgetve, ennek a szituációnak nem szabadott volna megtörténnie, amibe kerültem. Türelmesen meg kellett volna várnom a szezon végét Münchenben, mert az szakmailag szinten tudott volna tartani, illetve továbbfejlődhettem volna, és talán a mostani helyzetben előnyösebb is lett volna Storck úrnál, ha a hazájából, Németországból hívhat be valakit a válogatottba, már ha úgy gondolja, hogy szalonképes vagyok és tetszik a játékom.
– Tehát megbánta, hogy így döntött?
– Utólag visszagondolva az én hibám, hogy hagytam magam becsapni és hittem az üres szavaknak, úgyhogy az egész szituációt elemezve érdemes lett volna kivárnom az évad végét az 1860 Münchennél.
– Tekintsen inkább előre: Észak-Korea, Brazília, Nigéria. Messze vagyunk még, de jó a sorrend?
– Igen, az.
– Tényleg jó? Merthogy Magyarország sorrendben a fenti riválisokkal játszik az U20-as világbajnokságon.
– Úgy érzem, hogy sorsdöntő lesz az első mérkőzés. Lehet, hogy tévedek, de így látatlanban azt mondom, a nyitányon a legreálisabb, hogy jó eredményt érjünk el. Nigériának és Brazíliának a múltját nézve úgy látom, Észak-Korea ellen van a legnagyobb sanszunk, hogy pontokat szerezzünk. Ha a sorrendet nézzük, kedvező lehet, hogy egyből száz százalékon kell ,,égnünk” ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el.
– Van bármelyik válogatottal kapcsolatban élménye?
– Nincs, és ezért is elég pikáns a szituáció, mert óriási dolog, hogy olyan futballkultúrákkal ismerkedhetünk meg, amelyeket a mindennapok során még a tévében sem nagyon ismerünk, nincs benne részünk. Szakmailag is nagy előrelépés és ugyanekkora tapasztalat lehet, hogy miként vesszük fel velük a versenyt. Az utánpótlásban Nigéria és Brazília az elithez tartozik, akárcsak a futballstílust és a kvalitást nézve a legjobb tíz U20-as gárda közé sorolható. Ami pedig Észak-Koreát illeti, tudjuk, milyen politikai rendszer van náluk, miként készülnek a játékosok, valamint milyen elvárásokat támasztanak velük szemben. Persze, ezzel nálunk sincs gond, ugyanis a maximumra törekszünk.
Hangolás a vébé jegyében
Ha minden jól megy, Székely György is utazik Új-Zélandra, mégpedig a magyar U20-as válogatott tagjaként, a világbajnokságra. Az alábbiakban arra kértük a kapust, mondja el, miként alakul addig a program.
,,Szombaton bajnokit játszottunk az Újbudával, míg vasárnap 12 órakor Telkiben találkoztunk az U20-as válogatott tagjaival – kezdte Székely György. – Péntekig leszünk ott, és aznap kerül sor a szűk, avagy az utazókeret ismertetésére. Szombaton bajnokit vívunk az Újbudával Sárváron, majd május 17-én, hétfőn ismét találkozik a válogatott, végül 19-én, szerdán utazik a csapat Új-Zélandra, a világbajnokság helyszínére.”
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 21. lapszámában. Azóta az Újbuda hazai pályán 1–0-ra legyőzte a Csepelt.
KERETSZŰKÍTÉS. A cikk megjelenése után került sor az U20-as válogatott keretszűkítésére, amelyben helyet kapott Székely György is, méghozzá a sokat sejtető 1-es mezszámmal. Lássuk, kik utaznak Új-Zélandra.
1 Székely György (Újbuda), 12 Horváth Dániel (Győri ETO), 16 Demjén Patrik (MTK Budapest) – kapusok; 2 Osváth Attila (Szigetszentmiklósi TK), 3 Tamás Krisztián (Slavia Praha, cseh), 4 Kecskés Ákos (Atalanta, olasz), 5 Lenzsér Bence (Paksi FC), 15 Talabér Attila (MTK Budapest), 21 Forgács Dávid (Atalanta – olasz) – védők; 6 Pongrácz Viktor (Lombard Pápa), 7 Oláh László (Vasas Kubala Akadémia), 8 Vida Máté (Vasas), 10 Németh Márió (Szombathelyi Haladás), 13 Kalmár Zsolt (RB Leipzig, német), 17 Nagy Ádám (Ferencváros), 18 Berecz Zsombor (Vasas), 20 Sallai Roland (Puskás Akadémia FC) – középpályások; 9 Mervó Bence (Győri ETO), 11 Zsótér Donát (Puskás Akadémia FC), 14 Nagy Dominik (Ferencváros), 19 Popov Patrik (Ferencváros) – támadók.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: