Ereje teljében van, így hétről hétre remek produkcióval rukkol ki az NB III, Nyugati csoportjában éllovas Budaörs színeiben Horváth Levente. A 33 éves korábbi élvonalbeli labdarúgó az Újbuda elleni hazai rangadón is jól futballozott, amit az is bizonyít, hogy a Pest megyei társulat kapott gól nélkül, 2–0-ra győzte le a fővárosiakat.
Tíz esztendő kék-fehérben. Ha valaki, Horváth Levente tudja, mit jelent a klubhűség fogalma, és ez még akkor is igaz, ha annak idején, 2008-ban nem sírva vigadós búcsúesten köszönt el egymástól a labdarúgó és az MTK. Azóta sok minden történt, a szurkolók közül néhányan talán azt sem tudják, hol futballozik a megbízható hátvéd. Itt a válasz.
– Az NB III-as bajnoki cím lassan, de biztosan megvan, bár ha minden másként történik, maholnap az NB II-es aranyéremhez gratulálhatnék.
– Így is lehet mondani – felelte Horváth Levente, a Budaörs labdarúgója. – A Vasasról beszélünk most, ugye?
– Pontosan.
– Ez igaz, csak sajnálatos módon onnan nekem el kellett jönnöm. Budaörsön kötöttem ki, és nem bántam meg, hogy ide kerültem.
– Úgy fogalmazott, el kellett jönnie. Amúgy maradt volna Angyalföldön?
– Igen, mert jól éreztem magam, ahogy egyébként minden csapatnál, de nem számítottak rám, amit tudomásul vettem.
– Fájó pont?
– Talán egy picit, de mondom, Budaörsön ugyanolyan jól érzem magam, úgyhogy nem bánkódom, teszem a dolgomat. Azt pedig nagyon remélem, hogy bajnokságot nyerünk. Természetesen nem olyan, mintha az NB II-ben érnénk az 1. helyre, de ezzel nem szabad foglalkoznunk.
– Még mindig az NB I-ben lenne a helye.
– Nem is tudom, mit mondjak erre. Az biztos, hogy nehéz lenne felvenni a harcot a fiatalokkal, de felvenném.
– Az ősszel ismét a másodosztályban köthet ki.
– Nagyon remélem, hogy számítanak rám, ugyanis nyárig van szerződésem, így bízom abban, hogy tudunk beszélni a hosszabbításról.
– Tavaly nem is keresték az úgynevezett profi osztályokból?
– Volt ajánlatom, de megmondom őszintén, nem nagyon akartam vidékre menni, márpedig sok budapesti csapat nincs az NB II-ben. Három és fél éves kitérő után – ugyebár futballoztam Pápán, Nyíregyházán és Pakson – úgy terveztem, itt maradok a fővárosban. Meg sem próbáltam, nem kívánkoztam elmenni, a barátnőmmel szerettem volna maradni.
– A riválisok legtöbbször meg a saját 16-osuk közeléből nem kívánnak távozni. Vagy más a tapasztalata?
– Nem, ugyanez volt a Vasasnál is, amikor Szanyó Károly érkezett a kispadra. Támadófutballt játszottunk és az ellenfelek rendre beálltak, márpedig nehéz dolog feltörni a védekezést. És itt sem nagyon tudok olyan csapatot mondani, amelyik tényleg úgy jött volna ki, hogy letámad minket. Inkább azt éreztem, kicsit félnek tőlünk, a védekezésre koncentrálnak és abból próbálnak kontrázni.
– Annak idején azt hittem, ön lesz az, aki az MTK-ból fog visszavonulni.
– Gondolkodtam ezen elég sokat, amikor még ott voltam, hogy jó döntést hoztam-e, de nem bántam meg. Nem volt túl barátságos az elválásunk az MTK-tól. Elkerültem sok csapathoz, bejártam szinte fél Magyarországot. Jó lenne az NB I-ben játszani, persze, hogy jó lenne, de ezt hozta az élet. Természetesen törekszünk minél feljebb törni itt, Budaörsön is, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.
– Van, amit ma már másként tenne? Tudja már, hol hibázott?
– Jó kérdés. Nem bántam meg semmit, mert ahová kerültem, jó dolgom volt, nyilván, ha az MTK-nál annak idején nem úgy döntök, és ott maradok, ki tudja, mi lehetett volna a vége, de ezzel már nem foglalkozom. Egyébként meg érzek magamban annyit, hogy feljebb, magasabb osztályban játsszak.
– Ha a nyáron egy vidéki fellegvár NB I-es társulatának sportigazgatója tárcsázná a számát és arra kérné, vágjon bele, mit felelne?
– Valószínűleg elfogadnám az ajánlatot, mert van bennem annyi, de mostanában nem volt ilyen megkeresésem.
– Sokszoros utánpótlás-válogatottként, nem mellékesen kétszeres magyar bajnokként egyszer sem jutott szóhoz a nemzeti csapatban. Aligha így tervezte.
– Amikor az MTK-val bajnokok voltunk, lett volna lehetőségem odakerülni, de az az időszak úgy alakult, hogy játszottam 10-12 meccset, aztán mindig jött egy sérülés. Amikor aranyérmet szereztünk, nagyon jó formában éreztem magam, talán ott is lett volna a helyem, ami óriási élmény lett volna számomra, elvégre minden játékosnak ez az álma, de mondom, mindig közbejött valamilyen sérülés. Utólag már úgy gondolom, ezért nem tudtam megragadni az NB I-ben sem utána már. Pedig azt éreztem akkor, hogy jó volt minden, mégis jött egy féléves kihagyás, amikor kitettek az MTK-ból, mert nem írtam alá a szerződést. Aztán a megsérültem térdemmel, és onnantól kezdve nem tudtam úgy futballozni, mint előtte.
– Legalább most már panaszmentes?
– Igen, teljesen.
– Az ősszel mintha bajlódott volna valamivel.
– Háromhetes kihagyásom volt, a bokám sérült meg a Tököl ellen, hazai pályán, aztán jött két hét teljes pihenő, és azóta minden rendben.
– A legjobbakat, valamint további sportsikereket kívánok!
– Köszönöm, és azt is, hogy felhívott, mert így talán tudni fogják az emberek, hogy még létezem és futballozom.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 21. lapszámában. Azóta a Budaörs 0–0-ra végzett a Rákosmente KSK otthonában.
„Végig uraltuk a játékot, körülbelül a 20. percben volt egy óriási helyzete Babos Barnabásnak, amit kihagyott. Persze, jó lett volna, ha bemegy, de nem éreztem az Újbudában olyan erőt, hogy nyerhetett volna nálunk. Az ősszel lejátszott, egymás elleni bajnokinkon sérült voltam, így nem futballoztam, de kívülről az is sima mérkőzésnek tűnt. Ezt a meccset belülről éltem meg, de nem volt semmi probléma, magabiztosak voltunk.”
HORVÁTH LEVENTE az Újbuda ellen 2–0-ra megnyert hazai bajnokiról
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: