Mindössze 33 percre volt szüksége, de azt is írhatnánk, hogy jókor volt jó helyen. A Monorierdő II. ellen a legjobb teljesítményt alighanem a 28 éves Bús János nyújtotta, aki a 6., a 10. és a 39. minutumban is bevette Panyik Attila hálóját. Ekkor már 3–0-ra vezetett a Szigetbecse, és mert végül 6–2-re nyert, rögtön rögzítjük, hogy ez a siker nem csecsebecse.
– Tehát akkor az a cél, hogy megelőzzék a 14. helyezettet? Nem mondom, hogy vállalhatatlan feladat, így aligha kell a társulatot noszogatni, lévén a Tatárszentgyörgy mindössze három pontra van a Szigetbecsétől.
– Ez így van – felelte Bús János, a Szigetbecse 28 éves labdarúgója.
– Az elmúlt hétvégén minek köszönhetően nyertek négygólos különbséggel? Oké, hogy összesen 207 kapott találatnál jár a sokak szerint rekviemet érdemlő vetélytárs, de a Szigetszentmárton vagy az Újhartyán II. is ,,csak” kettővel győzött a Monorierdő II. otthonában.
– Annak, hogy a csapat egyre inkább kezd összeállni, egyre jobban összecsiszolódunk, ezért sikerült győznünk.
– Ez az egység eddig nem volt meg?
– Nem tudom, én csupán most jöttem a télen a csapathoz, úgyszólván újonc vagyok, így fogalmam sincs, előtte mi volt, de végre kezdünk összeállni.
– Miért igazolt ide?
– Dömsödön futballoztam korábban, de nem kaptam annyi játéklehetőséget, mint amennyit szerettem volna.
– Volt más lehetősége is?
– Nem, abba szerettem volna hagyni a futballt, de a barátok mondták, jöjjek át játszani.
– Miért akarta feladni?
– Elment a kedvem, hát ezért.
– Visszajövőben a kedv?
– Valamilyen szinten, persze.
– Milyen gólokat szerzett?
– …
– Tényleg visszatért a kedve, ami jó, méghozzá szó szerint, hiszen nevet.
– Hogy úgy mondjam, szerencsególokat szereztem.
– Komolyan?
– Igen.
– Azok meg milyenek? Rendszerint ön elé pattant a labda?
– Valami olyasmi.
– Az eddigi szerepléssel mennyire elégedett?
– Hogy is mondjam, jó is meg nem is.
– Min kellene javítani?
– A hozzáálláson, egy-két ember nem úgy áll hozzá, ahogy kellene.
– Azért edzenek?
– Igen, és a foglalkozásokon szinte az egész csapat részt vesz.
– Jön egy-két rázós derbi, többek között a bajnokesélyes Dunavarsánnyal is találkoznak.
– Ettől még ugyanúgy készülünk a meccsre, ahogy az összes többire, nincs különbség bajnoki és bajnoki között.
– Nem koncentrál jobban egy erősebb, masszívabb gárda ellen, mint egy gyengébb vetélytárssal szemben?
– Dehogynem, minden mérkőzés más, jobban kell összpontosítani egy jobb csapattal szemben.
– A hétvégén a Vasad ellen futballoznak. Van emléke a riválisról?
– Nem nagyon, mert nem játszottam még ellene, most lesz az első alkalom.
– Méghozzá triplázás után, tele önbizalommal. Tényleg, jár valamivel a mesterhármas? Mondjuk egy üdítő a srácoknak?
– A meccs után megálltunk inni egy sört.
– Akkor már nem is akar visszavonulni?
– Egyelőre még nem. Kezd jó lenni a csapat, hála Istennek, remélem, lesz ebből valami.
– Ezek szerint hosszabb távra tervez Szigetbecsén?
– Ezt még nem tudom. Majd hozza az idő és eldönti.
– Magasabb osztályba sem vágyik?
– Nem nagyon szeretnék menni.
– Egy ligával feljebb sem?
– Nem nagyon, mert a munkám sajnos nem engedi. Még ezt is nehéz megoldani, a melóval összekötni a sportot nem egyszerű, ez a baj.
– Az edzésekkel vagy a találkozókkal van probléma?
– Mindkettővel.
– Mivel foglalkozik civilként?
– Az építőiparban dolgozom, kőműves vagyok.
– Mi a legjobb tulajdonsága? A góljaival mindenképpen az építőiparban jeleskedik a füvön is.
– A gyorsaságom.
– Van, amin javítana?
– Többet kellene kapura lőnöm. Egyébként inkább csatárként szoktam futballozni, de most középpályásként szerepeltem.
– Utóbbi pozícióban miként érzi magát?
– Jobb, hogy hátrébb vagyok, de az a lényeg, hogy a gólok jöjjenek, mert akkor nagy baj már nem lehet.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 21. lapszámában. Azóta a Szigetbecse hazai pályán 4–2-re kikapott a Vasadtól.