Majdnem megszerezte évadbeli első gólját. Csakhogy a futballban a „ha” nem játszik. Nyárasdi Zsombor mindvégig jól teljesített a Balatonfüred ellen 1–0-ra megnyert bajnokin, ám a BKV Előre 22 esztendős labdarúgójában van hiányérzet.
A Ferencváros már csak szép emlék. Nyárasdi Zsombor mindent az FTC-nek köszönhet, ám 2012 nyarán egy kerülettel arrébb költözött – nem önszántából.
– A végére maradt a slusszpoén.
– Az első félidő elég jól sikerült, talán mondhatni, a tavaszi legjobbat produkáltuk – mondta Nyárasdi Zsombor, a BKV Előre labdarúgója, a mezőny egyik legjobbja a lefújás után bő félórával. – Látta a meccset, talán illett volna három-négy góllal vezetni. A másodikban kicsit kettészakadt a pálya, a támadó játékosaink nem nagyon voltak edzésben, és ez sajnos meglátszott a teljesítményünkön. Nem nagyon volt középpályánk, így majdnem megbosszulta magát az első félidőben a sok kihagyott helyzet. Kicsit nyomott az ellenfél, de végre egyszer nekünk is szerencsénk volt, és nagy nehezen, a hajrában megnyertük a meccset.
– A csapatnak szerencséje volt, de a 17. percben önnek nem.
– Ez így van. Egy jó pontrúgás után egész jól visszafejelték a labdát, magasra emelkedtem, szerintem jól is találtam el, de sajnos a kapufa aljáról lepattant a gólvonal elé. Pechem volt.
– Így akarta kivitelezni a mozdulatot?
– Persze, így akartam, visszafelé, a kapus mozgásával ellentétesen.
– A sors igazságtalansága lett volna, ha nem győz a Balatonfüred ellen a BKV Előre?
– Mondhatom, hogy egész tavasszal nem nagyon volt szerencsénk, de én igaznak tartom a mondást, hogy a szerencsét ki kell érdemelni. Sokat dolgozunk, de sajnos rövid a keret, sok a sérült, az eltiltott, szóval nyögvenyelős a tavasz, de igen, ki merem jelenteni, hogy pechünk lett volna, ha nem nyerjük meg ezt a meccset.
– Tulajdonképpen az eddigi eredményekkel és a pontszámmal sem elégedett?
– Egyáltalán nem, mert a szezon előtt a bajnokság megnyerése volt a cél, legrosszabb esetben a dobogó, ám úgy néz ki, egy bravúros hajrával esetleg a harmadik hely még elérhető, de ez már kicsit optimista vélemény, ám meg kell próbálni. Három-négy kulcsjátékosunk szinte az egész tavaszt kihagyással tölti sérülés miatt. És most nem kifogásokat keresek, de mindez nagyban hozzájárul a mostani szerepléshez.
– Tudom, mire képes, hiszen annak idején oszlopos tagja volt a Ferencváros utánpótlás-csapatainak, és bár légvonalban nincs messze a Fraditól, mára mégis távol került az Üllői úttól.
– Akkoriban minden játékosnak lejárt a szerződése és egyedül Holman Dáviddal hosszabbított a Ferencváros vezetősége. Talán illett volna megköszönni a sok évnyi csapatkapitányságot, a válogatottban való szerepléseket, de így jártam. Nem adtam fel, próbáltam megtalálni a helyemet. Az NB II-ben csatlakoztam a BKV Előréhez, bíztam benne, hogy sikerül megragadni és feljebb lépni, de sajnos az átszervezés nekem és jórészt a többi fiatalnak is elvágta a jövőjét. Budapesten akartam maradni, pedig voltak vidéken jobb lehetőségek, magasabb osztály, jobb pénz, de szeretem a fővárost, és persze bíztam a BKV-ban. Az NB III-ban vagyunk és egyelőre csak cél a visszajutás. Reméljük, jövőre sikerül.
– Nehezen emésztette meg az FTC-től való elválást?
– Óvodáskorom óta ott futballoztam, rengeteg ember kedvence voltam, nagyon sok nézőtéri bíztatást is kaptam, miszerint Balog Zoltán vagy Dragóner Attila utódját bennem látják, mégis így alakult. Bizalmat kaptam az elején, nem is ment rosszul, hiszen tizenhat évesen a tartalékcsapattal bajnokságot nyertem, míg tizennyolc esztendősen a Ligakupában játszottam. Csak ismételni tudom magam, sajnos ez így alakult, de remélem, a hullámvasút följebb is visz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: