Nagyot lépett a ranglétrán. Kecskeméti József, a Ceglédi VSE korábbi meghatározó futballistája és pályaedzője, az U21-es gárda trénere irányításával készülhet a Vasutas, éspedig az osztályváltás elkerülésére.
– Élete legnagyobb kihívása előtt áll?
– Mivel a realitás talaján járó embernek tartom magam, ez valóban így van – felelte Kecskeméti József, a Ceglédi Vasutas megbízott edzője. – A mai világban egy egyszerű vidéki, ceglédi gyereknek nehéz annál komolyabb, nagyobb feladatot adni, mint a saját városában vezetőedzőnek lenni és bent tartani a csapatot a másodosztályban.
– Sokat töprengett, amikor szóba került a lehetőség?
– Egyértelmű volt. Megmondom őszintén, körülbelül fél percig tartott a gondolkodás, egyből mondtam, hogy igen. Ügyvezetőnk, Ványi Zsolt hívott vasárnap este, és hétfő délelőtt már én tartottam az edzést.
– Egyeztetett az elődjével, Szabó Istvánnal?
– Hogy is fogalmazzak, nem volt rá szükség, ez a legtisztább, ha így mondom. Egyrészt ismertem a játékosokat, láttam jó néhány meccsüket az idén, illetve a saját példámból kiindulva el tudom képzelni, a tavaly nyári eseményeket figyelembe véve, milyen érzés az, ha valakinek egyik pillanatról a másikra azt mondják, hogy köszönjük, nem. Nemhogy a következő edzővel, aki a helyére jön, még a legjobb barátaival sem szívesen beszélget ilyenkor az ember.
– Nehéz az átállás? Hiszen évtizedek óta a Ceglédi Vasutas sikereiért dolgozik, márpedig egy másodedzővel nyilván közvetlenebbek a játékosok, barátibb a viszony, aminek meg kell fordulnia, lévén a hátát ön tartja az eredményekért.
– Mindig az az edzőtípus állt közelebb hozzám, aki nem baráti, csak barátibb viszonyokat alakított ki a csapaton belül a játékosokkal vagy a stábtagokkal. Leginkább ez áll közel hozzám, mert azt szeretem, ha úgy jön a játékos az edzésre, ahogy anno én. Utáltam úgy menni, hogy nincs kedvem, lógó orral bandukolva. Azt szeretem, ha a srácok vidámak és jó a hangulat. Természetesen, ha munka van, ugyanúgy megkövetelem a fegyelmet, az odafigyelést, de ők tudják a legjobban a habitusomból adódóan, hogy minden hülyeségben benne vagyok. Ám ha meló van, akkor kőkemény meló van!
– És nem kicsi gond. De inkább megkérdem: nagy a baj?
– Mondhatom, hogy igen, mert 2007/2008-ban nyertük meg a bajnokságot az NB III-ban, aztán egy évünk volt, ami simán alakult az NB II-ben, hiszen mindig küzdeni kellett a bentmaradásért, ám eddig hála a Jóistennek, sikerült. Most is a saját kezünkben van a sorsunk, de figyelnünk kell a többiek eredményeit is. Nagyon nehéz, embert próbáló a feladat, ám ha nem láttam volna szemernyi reményt sem, nem vállalom. De mivel pozitív vagyok, azt mondom, meg fogjuk oldani.
– Inkább most legyen pozitív, mint egy HIV-szűrés után…
– Ez jó és adom is, de látom, olvasom, hiszen nyitott szemmel járok a világban, a legfontosabb az, hogy pozitívan álljunk hozzá a dolgokhoz. Annak semmi értelme, hogy visszafelé tekintgetünk, netán felhozzuk a negatívumokat. A játékosok lábáról le kell venni a görcsöt, a vállukról a terhet, és elhitetni velük, hogy ennél sokkal többre képesek.
– Tavaly nagyjából ilyenkor a Fáy utcában jártak, miután edzőt váltott a Cegléd, most újra úgy mehettek az Illovszky Rudolf Stadionba, a Vasas elleni bajnokira.
– Azt mondják, előbb vagy utóbb visszaköszönnek a dolgok, és ez most telitalálat. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tavaly ott ülök a kispadon úgy, hogy Szabó István a vezetőedző, mivel előtte váltották le Kiss Lászlót, míg most megint mentünk, ismét trénerváltás után. Játszadozik velünk a sors, ha lehet így fogalmazni.
– A Cegléd U21-es egyletét irányította és a megyei második vonalban szereplő Albertirsa játékosa volt. Helytálló a múlt idő használata?
– Konkrétan az Albertirsa esetében abszolút, a saját pályafutásomnak úgy néz ki, vége. Amúgy is azt terveztem el 25 esztendővel ezelőtt Korpácsi Zoltán barátommal, hogy 40 éves korunkig focizunk. Nekem az két hét, amúgy is lejárt volna ez a határidő. Az U21-nél pedig úgy búcsúztam el a fiúktól és adtam át a csapatot az utódomnak, kiváló edzőkollégámnak, Virágh Ferencnek, hogy a nyáron visszatérek. Múlt szerdán 4–1-re nyertek hazai pályán a fiúk a Balassagyarmat ellen, amit nagy boldogság volt látni. A következő szezontól, ha minden igaz, újra U19 lesz, és mivel nincs A-licencem, nem tudom folytatni vezetőedzőként, így mindenképpen a gyermekeknél képzelem el a jövőmet. Remélem, elérik a kitűzött célt, ami a dobogó bármelyik fokát jelenti.
– Rengeteg jókívánságot kapott, ismerősök és ismeretlenek is köszöntötték kinevezése alkalmából.
– A tizedét nem gondoltam volna, hogy ennyien figyelik a pályafutásomat. A ceglédi labdarúgást csak-csak, de hogy az én karrieremmel ennyire tisztában vannak, azt nem hittem volna. Annyi magánüzenetet kaptam, hogy csak na. Volt olyan nap, amikor kétszer lemerült a telefonom, annyit kellett használnom. Amikor megtartottam az utolsó edzést az U21-nek és újra a készülék közelébe kerültem, 57 nem fogadott hívásom volt. Ezúton is köszönöm a vezetők bizalmát, nagyon remélem, hogy a ceglédi szurkolóknak, köztük Pákozdi Benő barátomnak nagy boldogságot tudunk okozni azzal, hogy kiharcoljuk a bentmaradást. Az utcán megállítanak, ami máskor ötperces bicikliút a pályára – miután kerékpárral közlekedem, lévén Cegléd kisváros és bárhová oda lehet érni vele –, az most 15-20 percig tart. Ebből az jön le, hogy imádják a futballt, illetve nagyon bízom abban, mindez tükröződni fog a hazai bajnokijainkon, és remek hangulatú, nézőcsúcsot döntögető mérkőzéseken bebiztosítjuk, hogy jövőre is másodosztályú meccsek legyenek a Malomtó szélen.
A fenti interjú megjelent a Sportszelet 20. lapszámában. A Ceglédi Vasutas egy hete a Vasas otthonában kapott ki 4–1-re, míg ma délután hazai környezetben a Balmazújvárostól szenvedett 4–0-s vereséget.