Amint arról röviden már beszámoltunk, április 27-én, hétfőn váltás történt az NB II-ben a bentmaradásért küzdő Ceglédi Vasutas kispadján. Az alábbiakban a búcsúzó trénerrel, míg szombaton az új edzővel olvashatnak interjút.
Kecskeméten és Pakson is remek párost alkottak. Tomiszlav Szivicset és Szabó Istvánt azonban elsodorta egymástól az élet. Míg előbbi az élvonalbeli Diósgyőr munkáját felügyelte, utóbbi több mint egy éve vette át az NB II-es Ceglédi Vasutas irányítását. Aztán a sors közbeszólt: szinte napra pontosan vált el egymástól a szakemberek és a klubok útjai.
– Hibázott valahol?
– Biztosan – vágta rá kapásból Szabó István, a Ceglédi Vasutas immár csak korábbi szakvezetője. – Amelyik edző csak egy kicsit is kritikus önmagával szemben, felteszi azt a kérdést, hogy hol hibázott. Úgy gondolom, körülbelül tudom is a választ. Volt időm a napokban gondolkodni, de ülepedniük kell a dolgoknak.
– Váratlanul érte a menesztése?
– Teljesen. A tavaszi első három forduló nem sikerült jól, bár hozzáteszem, a Szolnok vagy a Szeged elleni nem könnyű meccs senkinek. Ahogy a tabellán elfoglalt helyezés is mutatja, szoros mérkőzéseken kaptunk ki, így az ember azt mondja, ez talán érthető, de csak Magyarországon. Avagy ha azt nézzük, mégsem, mert én az utolsó hét fordulóban gondolkodom, de gondolkodhatunk tízben is. Tíz mérkőzés volt, illetve tíz pont, és a Vasas-meccs után jön az a három találkozó, amelyeken jó esély kínálkozik a pontszerzésre. Két csapat mögöttünk van, gondolok a Balmazújvárosra és a Kaposvárra, míg az Ajka előttünk tanyázik. Ahogy tavaly a 29. fordulóban sikerült a bentmaradás kiharcolása, jelenlegi célunk is ez volt, véleményem szerint most is sikerülni fog, és azt gondolom, hogy velem, illetve a stábommal is sikerült volna.
– Tulajdonképpen ugyanaz történt, mint tavaly, csak most a másik oldalon van. Lehetséges, hogy Cegléden úgy gondolkodnak, ami 2014-ben bevált, 2015-ben is bejöhet.
– Erről a vezetőket kellene megkérdezni, én mindenesetre sok sikert kívánok Kecskeméti Józsefnek és a csapatnak. A nyáron úgy gondoltam, saját stábbal kívánok dolgozni, míg ő utánpótlásedző, aki felnőtt szinten tapasztalatlan, de nyilván valamikor el kell kezdenie neki is. Pályaedzőként már dolgozott, de még nem irányított csapatot. Ennek ellenére rutinos labdarúgó volt, aki ismeri a helyi viszonyokat. A vezetők döntéséről nem tudok mit mondani, engem a csapat és a saját sorsom jobban érdekel.
– Mi lesz önnel? Mert Cegléd ide vagy oda, Szabó Istvánnak nincs állása.
– Pontosítok, jelenleg még van, hiszen folynak a tárgyalások, elkezdődtek a megbeszélések a vezetőséggel, ugyanis élő szerződésem van, mi több, egyelőre nagyon pozitív irányba haladunk. Mindkét fél arra törekszik, hogy megegyezés szülessen. Ahogy eddig, úgy most is az elnök és az ügyvezető úrral nagyon jó a viszonyom, a megállapodás sokat dobna az ember szája ízén. Munkajogilag tehát van csapatom, de természetesen foglalkoztat a jövőm. Szeretnék továbbra is a labdarúgásban maradni. Nem olyan könnyű elhelyezkedni, de remélem azt, hogy a kecskeméti utánpótlásban letudott évek, a felnőtt csapatnál eltöltött időszakom, illetve a paksi, és talán a ceglédi több mint egy évig tartó munkám is azt mutatja, meglehet, van, amit jól csinálok. Szeretnék dolgozni, de még egyszer mondom, ez az elkövetkező időszak témája lesz.
– Van, lehet visszaút Kecskemétre vagy éppen Paksra?
– Azt tudom erre mondani, hogy Pakson nagyon jól éreztem magam, szinte havi, míg előtte heti kapcsolatban voltam Haraszti Zsolttal, a klub ügyvezetőjével. Nem gondolnám persze, hogy ez azt is jelenti, visszamegyek. Nagyon jó, már-már baráti a kapcsolatom vele, miután nagyon korrekt vezetőt ismertem meg benne, de most nagyszerű szakmai stáb van, Tököli Attila amúgy is nagyon jó barátom, de hogy később mi lesz, azt nem lehet tudni. Ne mondja azt az ember, a futballban meg főleg, hogy soha vagy mindig, de jelenleg nem gondolom, hogy volna ilyen jellegű megüresedés. Kecskeméten megint más a helyzet, mert NB I-es utánpótlás van, jó viszonyt ápolok az utánpótlás szakmai vezetővel, de persze, ha megfelelő ajánlat érkezik, számomra is motiváló, elfogadható feltételekkel, nagyon szívesen dolgozom az utánpótlásban is. Kecskeméten, az NB I-es csapatnál az általam nagyon tisztelt Bekő Balázs dolgozik a korábbi pályaedzőmmel, Visinka Edével, márpedig felnőtt szinten az egyik legjobb stáb a KTE-é. Amúgy sem vagyok röghöz kötött típus, nyitott vagyok bármilyen elképzelésre, de egyelőre a ceglédi történetet szeretném lezárni.
– Ami nem lesz könnyű.
– Már csak azért sem, mert sok barátra tettem szert, így csakis a legjobbakat kívánhatom a ceglédieknek. Ha akarnék, akkor sem tudnék rosszat mondani a klubról, és bár valami megszakadt, de Cegléden volt már olyan edző, aki később visszatért, itt Simon Antalra gondolok. Persze most nem ez jár a fejemben, csak az, hogy letisztázódjon bennem minden, és próbálom a saját sorsomat egyengetni. Nem tagadom, nagyon jól éreztem magam, így szeretnék csak a jóra emlékezni. Majd’ egy éve szó szerint dobáltak engem, ami nem azért esett jól, mert a levegőben voltam, hanem az öröm miatt, miután az utolsó előtti fordulóban kiharcoltuk a lehetetlent, és ezt soha nem felejti el az ember.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 20. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: