Meglehet, kevesen tudják, de Monoron kezdte pályafutását, majd Vác után az MTK korosztályos együtteseit erősítette 14 és 18 esztendős kora között Kovács Balázs, a Diósd immár 25 éves kapusa. A cerberus, aki az NB III, Nyugati csoport 24. fordulójában a Rákosmente KSK otthonában 2–1-re megnyert bajnokin szinte kivédte a rivális szemét.
Magabiztossága nyugalmat kölcsönöz a hátvédeknek, ezáltal válik teljessé az egész. Merthogy a Diósd egységes, jó szellemű társaság, amit az alakulat hetek óta bizonyít. Legutóbbi hét bajnokiját veretlenül vívta meg a DTC, amely során öt győzelmet aratott és két döntetlent ért el Csurka Zoltán gárdája.
– Két remek brigád találkozott egymással múlt szombaton, amely csatából a Diósd jött ki győztesen.
– Mindenképpen a csapat küzdőszellemének köszönhető a három pont megszerzése – felelte Kovács Balázs, a Diósd kapusa, aki megfordult Vecsésen, Szigetszentmiklóson, Maglódon, Szekszárdon és a BKV Előrében is. – No, és annak, hogy fiatal játékosok kerültek hozzánk a nyáron, akik tehetségesek, és bár korábban nem futballoztak még felnőtt bajnokságban, az eredmény most jött ki a tavasszal. Aki kilátogatott hozzánk bármelyik edzésre az ősszel, nem értette, miért a tabella második felében foglaljuk el a helyünket? Hála Istennek, a tavasszal ez megfordult, rutinosabbá váltak a labdarúgóink, pedig a csapat 80 százaléka 20 év átlagéletkorral rendelkezik.
– A múlt hétvégi bajnoki szünetében mi járt a fejében? Mert akkor még a Rákosmente vezetett 1–0-ra.
– Megvoltak a helyzeteink, ráadásul pont úgy ért véget az első játékrész, hogy hatalmas ziccert hagytunk ki. Mindenképpen úgy voltam vele, nincs veszve a mérkőzés. A legutóbbi meccseken hátrányból jöttünk vissza, mint például a III. Kerület otthonában is. Bíztam benne, hogy minimum egy döntetlent elérünk, de nagyobb különbségű is lehetett volna a győzelmünk, mert a találkozó vége előtt öt perccel ziccerben kapufát rúgtunk.
– Ne hallgassuk el azt a tényt sem, amiért most beszélünk: az összecsapás során mindvégig nagyszerűen védett. Melyik szituációban kellett a legnagyobbat mentenie?
– Az első félidőben volt két ziccere az RKSK-nak, amit hárítottam, és ez fontos volt, hiszen így meccsben tudtam tartani a csapatot.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy aranyérem-várományos lenne a Diósd, amennyiben most kezdődne a bajnokság?
– Ha bajnokok nem is lennénk, de mindenképpen dobogóesélyesek volnánk.
– Utóbbi még most sem lefutott dolog. Nem láttam a nyitányon a budaörsi 90 percüket, de valami azt súgja, ha mostanság találkozna egymással a két csapat, aligha nyerne ismét 5–2-re a listavezető.
– Ezt én is így gondolom. Egy döntetlenre minimum rászolgálnánk.
– Szóval akkor összejöhet a dobogó?
– Ha azt a formát tudjuk tartani, az első három hely valamelyikét elcsíphetjük, de ha az első ötben végzünk, akkor sem fogunk szomorkodni, különösen az ősz után, mert az akkori szerepléshez képest nagyon nagy fejlődésen ment keresztül a csapat.
– Mindemellett ön sem teljesít rosszul, sőt. Itt, az NB III-ban van a helye?
– Ezt nem tudom megmondani, de úgy gondolom, a harmadik vonalban bizonyítottam már, voltam a Közép-csoport legjobb kapusa még a Szekszárd színeiben. Elég jó, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtok ebben a szezonban is, és úgy gondolom, hogy a befektetett munka meghozza a gyümölcsét.
– Keresték máshonnan?
– Magasabb osztályból nem voltak ajánlataim.
– És ha lenne?
– Persze, mindenképpen mennék, egyértelmű, hogy ki szeretném próbálni magam, éppen ezért nagyon nagy dolog lenne, ha egy NB II-es csapat megkeresne.
– Azért így is van mire büszkének lennie.
– Például arra, hogy voltam utánpótlás-válogatott az U19-ig bezárólag, az MTK-ban, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémián nevelkedtem. Persze, többre voltam hivatott, de most arra vagyok büszke, hogy meghatározó egyénisége lehetek a jelenlegi csapatomnak.
– Pedig az volt a terve, hogy…
– …az NB I-ben védek.
– Minek tudja be, hogy végül nem így alakult a sorsa?
– Több minden közrejátszott ebben. Részint saját döntés is, no és én is hibáztam sokszor a döntésekben. Meg aztán úgy gondolom, nemcsak munka és alázat kell ahhoz, hogy valaki nagy karriert fusson be, hanem szerencse is, márpedig ez utóbbi az én esetemben nem nagyon volt meg.
– Van, amit másként tenne?
– Amikor az akadémián végeztem, szerződést ajánlott az MTK, és ma már lehet, hogy elfogadnám. Akkor még úgy gondoltam, máshol jobban tudom kamatoztatni a tudásomat.
– Az akkori csapattársak közül van, akivel tartja a kapcsolatot?
– Persze, akad egy-egy játékos, aki ugyanúgy az NB III-ban futballozik, mint én, velük szoktam beszélni, akik meg az NB I-ben játszanak, azokat a tévében nézem.
– Nem rossz érzés?
– Dehogynem, mert ha én is azon az úton megyek végig, ott lehetnék, de ma már nem foglalkozom ezzel. Csak azzal törődöm, hogy ahol vagyok, ott a maximumot nyújtsam.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 19. lapszámában. Azóta a Diósd hazai pályán 1–1-re végzett Kovács Balázs korábbi csapata, a BKV Előre ellen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: