Immár hat bajnoki óta veretlenül menetel az Újlengyel a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában. A társulat legutóbb a Taksony II. otthonában aratott 3–0-s diadalt a duplázó Kalános János vezérletével. A 28 éves futballista egyre jobb formában futballozik, akárcsak a legutóbbi másfél hónapban 16 pontot gyűjtő csapata.
– Ahogy a film címe mondja: Nincs kettő négy nélkül. Az előző heti és a legutóbbi bajnokin is duplázott. Mi történt?
– Változás az életemben, amely úgy látszik, jó hatással van a játékomra – felelte Kalános János, az Újlengyel labdarúgója.
– Miről van szó?
– Magánéletről és munkáról. Úgy tűnik, a tavasz jó hatással van rám.
– Ennyire sima volt a taksonyi derbi?
– Nem, ez az a meccs volt, amikor nekünk majdnem minden bejött, a hazaiak meg, ha három hétig futballoznak, akkor sem rúgtak volna gólt. A 3–0-s végeredmény azt mutatja, nagyon könnyedén nyertünk, amúgy meg nem. Az első félidő végén jókor jött az első találatunk, a szünetben pedig rendet tettünk a fejekben és egész jó taktikával mentünk ki a második játékrészre, ami össze is jött, mert gólokat rúgtunk, így minden jól alakult. A Taksonynak is akadtak helyzetei, csak ellenfelünk nem használta ki az adódó ziccereket.
– Kalános János most vagy az Újhartyán ellen futballozott jobban?
– Szerintem az Újhartyán ellen jobban játszottam, többször kerültem helyzetbe. Ezúttal nem ment annyira jól a játék, de rúgtam egy szabadrúgásgólt, meg aztán jókor jött a harmadik, amellyel végleg eldőlt a meccs. A ’Hartyán ellen veszélyesebb voltam, hozzáteszem, a társaknak köszönhetően, hiszen akkor nekem és a csapatnak is jobban ment, és ez a lényeg. Azon a találkozón a második félidő alapján nem volt kérdés, ki nyer, míg legutóbb inkább a Taksony dominált, nem pedig mi.
– Azért szép a menetelésük, mert kristálytisztán látszik, hogy jó ideje létszámhiánnyal küszködnek.
– Erőteljesen.
– Nehéz így készülni?
– Amatőr játékosok vagyunk, így be van kalkulálva mind a munkahelyi elfoglaltság, mind a sérülés és a betegség. Újlengyelben egész jó közösség van, nem ül ki a hangulatra, mi lesz a következő hétvégén. Úgy vagyunk vele, majd csak lesz valami. Nagyon jó brigád a miénk, egymásért is focizunk, és edzésre is úgy megyünk, hogy a jó hangulat, a remek közösség meglegyen.
– Amennyiben most indulna a szezon, tán a dobogóért is harcolhatnának.
– Lehet, hogy nagyképűnek tűnik, amit most mondok, de azt gondolom, a csapat a játékosállományt és a közösséget tekintve a dobogóra lenne predesztinálva, főleg, ha volna még két-három ember pluszban, akiknek köszönhetően jobban átvészelnénk a sérüléseket, az egyéb hiányzásokat.
– Annak idején emlékszem önre az akkor még Székely Tibor edzette NB III-as Szigetszentmiklósból. Ehhez képest most a megyei másodosztályban kergeti a labdát.
– Öreg vagyok én már ahhoz, hogy ilyesmin morfondírozzak. 20 éves voltam, amikor lekerültem Szegedre, az egyetemre, ott eldőlt minden, mivel csak nappali tagozatra vettek fel. Már akkor tudtam, a profi labdarúgás nem nekem van megírva, nem ez az életpályám, úgyhogy nem is bánom, hogy így alakult. Persze, biztos nagyon jó volna profi futballistaként magasabb osztályban futballozni, de az életben kaptam annyi pluszt, minden téren voltak olyan lehetőségeim, amit ha profi vagyok, nem élhettem volna át, úgyhogy már csak ezért sem bánkódom.
– Lesz azért még önből „megye-egyes” játékos?
– 28 esztendős vagyok, van még néhány jó évem és ugyanennyi rossz is ezen a szinten. Nagyon jó volna, ha úgy lennék megyei I. osztályú futballista, hogy az újlengyeli csapattal felkerülünk. Öt éve vagyok ebben a brigádban, és nagyon nagy változásnak kellene történnie ahhoz, hogy elmenjek innen. Amíg ez a mag megvan és összetart, első körben fontosabb, hogy a barátokkal együtt legyek. Zeng, zúg a zászló!
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 19. lapszámában. Azóta az Újlengyel hazai pályán a Kakucs ellen 1–1-re végzett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: