Ezt a meccset kár volt kihagyni. Gólokban gazdag derbit vívott egymással a Pest megyei III. osztály, Keleti csoport 24. fordulójában a hazai pályán futballozó Úri és a listavezető Nagykőrösi Kinizsi II., és a végén a vendégek örülhettek.
Írjuk mindezt a 4–4 ellenére, ugyanis a látogató a 93. percben egyenlített, a sírból megmentve az egyik pontot. Érthető, ha Demeter Kristóf, a házigazda 22 éves futballistája mostanság nincs feldobott hangulatban.
– A boldogság és a szomorúság között olykor egy perc a különbség?
– Vagy csak tíz másodperc, egész pontosan – felelte Demeter Kristóf, az Úri labdarúgója. – Valahogy így éreztünk, amikor átestünk egyik pontból a másikba, de a vége szomorúság volt. Egy ilyen rangadón a 93. percben gólt kapni nem az igazi, főleg úgy, hogy háromszor is vezettünk a meccsen. Nem volt felemelő élmény, viszont annál meghatározóbb.
– Az legalább vigasztalhatja, hogy a játék képe megfelelt a végeredménynek?
– A helyzetek alapján meg kellett volna nyernünk a mérkőzést, viszont azt is hozzá kell tennem, hogy az első 20 percben jól jártunk, hogy nem kaptunk akár két gólt is. Viszont mondom, hazai környezetben győznünk kellett volna, rá is szolgáltunk volna a sikerre, csak nem voltunk hátul elég figyelmesek.
– Önkritikus szavak, lévén középső védőként futballozik. Ami pozitívum viszont, hogy két gólt szerzett, holott nem sűrűn eredményes.
– Most sem voltam ennyiszer.
– Pardon?
– Az egyik bal oldali szabadrúgásra értem úgy oda – miután a csapattársam eltekerte a hosszúra –, hogy a kapus kiütötte és rám pattant a labda, majd onnan a hálóba. A második gólt – amit nekem írtak jóvá – Dévai Gábor szerezte, a találat pillanatában álltam a posztomon és én voltam a legtávolabb a labdától. Félreértés, játékvezetői elírás történt csupán.
– Mi lett volna az a momentum, amit ha megragadnak, biztosan megvan a három pont?
– Lélektanilag legalább négyszer volt olyan helyzetünk 2–1-nél és 3–2-nél is, amikor döntő szituációban hibáztunk. Én is egy szögletnél tiszta fejest rontottam el, valamint három csapattársam is egy az egyben ment a kapusra, ám rossz emelés és rosszul eltalált lövések miatt nem tudtuk kétgólosra növelni az előnyünket, amellyel gyakorlatilag meccsben tartottuk a Nagykőröst.
– Az eddigi tapasztalata alapján a vetélytárs megérdemelten vezeti a tabellát?
– Olyan rutinos játékosok alkotják a nagykőrösi csapatot, illetve tényleg játsszák a futballt, hogy teljes joggal áll az élen a riválisunk, nem tudok vitatkozni a pozíciójával.
– És önök hol rontották el? Mert erre a 41 pontra büszkék lehetnek ugyan, csakhogy a 2. helyen álló Pilis II.-nek 53, míg a 3. helyezett Tápióságnak 50 ,,egység” áll a neve mögött.
– Azt mondhatom erre, amit az egyik csapattársam, Szabó Máté említett: még nem nyertünk rangadót ebben a félévben. Ha megnézi, nem volt olyan meccsünk, ahol kettővel vezettünk volna. Jó, az Albertirsa II. elleni találkozó kivétel volt. Valamint ha rápillantunk a tabellára, mi kaptuk holtversenyben a legkevesebb gólt, viszont az a találatmennyiség, amit szereztünk, nagyon kevés, ami meglátszik a helyezésünkön.
– Jövőre bajnok lesz a csapat?
– Természetesen, legalábbis úgy gondolom, ezt szeretnénk maximálisan. Ennek a szezonnak is úgy indultunk neki, hogy az egyéni képességek miatt is ott lehetünk az élen, de oda kell figyelni minden meccsen, így az biztos, hogy jövőre is ott leszünk az élmezőnyben.
– Adott a lehetőség a javításra, márpedig rangadót vívnak a hétvégén, hiszen Tápióság–Úri bajnokit rendeznek.
– Ugyanúgy készülünk rá, mintha helyi derbit vívnánk a Sülysáppal. Nagyon remélem, ki fog jönni az a tudás, ami a csapatunkban van, és mindez nemcsak az eredményességben, hanem a játékban is megmutatkozik.
– A recept meglehet a fiók mélyén, mivel az ősszel 2–1-re győztek a Tápióság ellen.
– Ez így van, nem ismeretlen csapat lesz a vetélytársunk, márpedig ha jól játszunk, elhozhatjuk a három pontot.
– A gárda aranyesélyes lehet jövőre, de önnek mi a terve hosszú távon?
– Nagyon jó kérdés, ám igazából nem gondolkodtam rajta túlságosan. Nagyon szeretem ezt a klubot, a közösséget. Úgymond kényszerből kerültem ide, mert Maglódon futballoztam, de az egyetem miatt nem tudtam normális edzésmunkát végezni, így olyan csapatban szerettem volna focizni, ahol tudok is játszani. Hála Istennek, nagyon jó a közegünk, intelligens játékosok, remek emberek alkotják a keretet, úgyhogy egy ideig biztosan Úrin maradok.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 19. lapszámában. Azóta az Úri a Tápióság otthonában 2–1-es vereséget szenvedett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: