25 évesen két klubban is jól teljesít. Riba Dániel nem „svarcban” játszik, hiszen Diósdon, az NB III, Nyugati csoportjában szereplő együttesben futballozik, míg az NB II-es Szigetszentmiklóst masszőrként erősíti.
A balhátvéd megelőzte Orosz Ferencet. Nem a pályán, hanem a való életben, ugyanis míg az egykori 17-szeres válogatott támadó, az MTK- és a Dunaferr-szurkolók kedvence a karrierje befejezését követően váltott, addig Riba Dániel az aktív éveiben talált magának újabb kihívást.
– Ha rezzenéstelen arccal azt mondja, hogy nincs semmiféle mágia a tavaszi szereplésükben, úgysem hiszem el.
– A titkunk nem más, mint a csapategység, az összhang – mondta Riba Dániel, a Diósd labdarúgója, az NB II-es Szigetszentmiklós masszőrje. – Együtt vagyunk erősek.
– A DTC eredményeiből ez látszik is.
– A dorogi meccsen aratott sikerünk volt a legnagyobb diadal, hiszen ellenfelünk veretlenül jött hozzánk, ám ezen a statisztikán végül változtattunk.
– A legfőbb erősséghez viszont kevés az egységesség, ahhoz már tudás is szükségeltetik.
– Az agresszív visszatámadás, az előre való játékunk hogy úgy mondjam, egyre inkább kiegyenlítődik. A védelemmel általában elég szépen lehozzuk a meccseket nullára vagy egy kapott góllal, a hátsó alakzat jól össze van rakva, ám egy picit még fejlődnünk kell a védekezésből támadásba való átmenethez és a befejezéseknél legfőképpen.
– Sokáig a társulat egyik legfiatalabbja volt, manapság pedig a tapasztalt jelző illik önre.
– Az elején meglepő volt nekem is, mert 25 évesen az egyik legrutinosabbnak lenni elég furcsa, de aztán hamar belejöttem, megszoktam, főleg, hogy megkaptam a csapatkapitányi karszalagot, mivel az edzőnk, Csurka Zoltán azt mondta, legyek én. Márpedig így sokkal jobban tudom irányítani az együttest, sokkal jobban hallgatnak rám a többiek. Remélem, a társaim is úgy gondolják, hogy jól végzem a feladatomat.
– A rázósabb meccseken papíron már túl vannak, de lesz még bőven bajnoki a tavasszal.
– Némi nehézséggel küzdünk, mert van eltiltottunk és sérültünk is bőven, no meg egy-két betegünk. Frissebb csapatunk lesz a következő fordulókban, avagy remélem, ez minél inkább jót tesz a csapatnak. Hiszem, hogy az évad végén a dobogóra odaérünk.
– Egy-két erősítéssel még az aranyérem sorsába is beleszólhatnának.
– Ezt mindenképp aláírom. Ha jönne két-három jó játékos, akik alapemberek volnának, és amennyiben az lenne a kitűzött cél, hogy bajnokságot nyerjünk, biztos, hogy szoros lenne az élmezőny.
– Lehet elvárás a bajnoki cím Diósdon, mondjuk jövőre?
– Ez nagyon sok tényezőtől függ. Szóba került már, hogyha nem is most, de a közeljövőben meg kellene nyerni a bajnokságot. Úgy gondolom, ha a csapat magja megmarad, netán még erősödünk is, ez kitűzhető cél.
– A masszőrködés is az volt?
– Ez még akkor jött, amikor befejeztem a sulit. Jelentkeztem néhány főiskolára, ami végül nem sikerült, és mivel a sportágon belül szeretnék elhelyezkedni, miután a futball a mindenem, ezt kívánom továbbvinni, ha kiöregszem. Szerencsém volt, hogy megkerestek Szigetszentmiklósról, és elvállaltam a feladatot, így remekül meg tudom osztani a masszőrködést és a focit. Másfél éve vagyok a csapatnál második számú masszőrként, a Papa, azaz Schrötter László után. Természetesen előtte is dolgoztam ezen a területen, de az wellness volt.
– Akkor, ha mondjuk, egy kézilabdacsapat megkeresné, elutasítaná az ajánlatot?
– Örülnék bárminek, de itt otthonosabban érzem magam, hiszen tudom, milyen érzés, hol fáj, ezáltal jobban átérzem a futballon belül a feladatot.
– Mégis, melyik az elsődleges?
– Nem tudom különválasztani a kettőt, de egyelőre inkább a foci, ám nagyon szoros a verseny.
– De azért csak van fontossági sorrend?
– Ha szombaton meccsem van Diósdon és vasárnap játszik az SZTK, az a legjobb, mert akkor megyek mindenhová. De ha nem úgy alakul, akkor is ott van ’Miklóson a Papa, akinek nagyon sokat köszönhetek, rengeteget tanultam tőle.
– A példaképéről beszél?
– Ha megnézzük az élettörténetét, abban minden benne van. Hasonló utat szeretnék bejárni, hiszen volt NB I-es kluboknál, majd a válogatottnál is.
– Diósdon is besegít masszőrként vagy csupán a DTC játékosa?
– Ez fel sem merült, és nem is tudnám vállalni, mert nem volna működőképes.
– Mi a végcél?
– Öt-tíz év múlva a focit már nyilván hanyagolom, a masszőrködés viszont biztos pont maradhat, emellett el lehet kezdeni edzősködni is akár, vagy a munkámon belül rehabilitációs trénernek menni, netán ami kapcsolódik hozzá, például gyógytornász is lehetnék. És ha így volna, szép lassan egyre több szakágban lehetnék otthon.
– Az ismerősök tudják, mivel foglalkozik?
– Persze, sokan látták például az MLSZ Adatbankon, miként vagyok feltüntetve, meg aztán kérdezik, mióta csinálom, ami mindenképpen pozitívum.
– Felcserélné a kettőt? Az NB II-ben játszana és az NB III-ban masszőrködne?
– Annyiból igen, hogy a második vonalban mégiscsak profibb körülmények vannak, magasabb a színvonal, márpedig szerintem minden futballista erről álmodik, hogy egyre magasabb célt tűzzön ki maga elé.
– Lesz még másodosztályú labdarúgó?
– Nagyon remélem. Pláne, hogy látom az NB II-t. Úgy érzem, egyáltalán nem lógnék ki, avagy hiszek abban, minél előbb felcserélődik a kettő, és a második vonalban focizom, valamint az NB III-ban masszőrködöm. Jól hangzik, nem?
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 18. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: