Vácról indult, messzire jutott. Közel került az álombajnoksághoz, a Bundesligához, de a sors közbeszólt. Szenes Bence egyelőre ott tart, hogy be kell illeszkednie, újra formába kell lendülnie.
– Hogyhogy hazatért?
– Úgy kezdődött, hogy a nyáron nem kaptam szerződést Mönchengladbachban – mondta Szenes Bence, a Soroksár labdarúgója. – A második csapatnál voltam, ami az U23-as korosztályt jelenti. Adódott még egy lehetőség a maradásra, egy alacsonyabb osztályú gárda, a Koblenz keresett meg, oda írtam alá. A klubváltás viszonylag elhúzódott, hiszen augusztusban történt, de nem tudtam beilleszkedni az együttesbe. Játszottam néhány meccsen, ám nem éreztem jól magam, ezért döntöttem úgy, hogy a télen felbontom a szerződésemet.
– Volt előszele?
– Október vége felé már éreztem, de hangsúlyozom, az én döntésem volt. Úgy véltem, nekem ez így jobb.
– Amióta hazajött, egy pillanatra sem bánta meg?
– Még nem.
– Ez jó, hiszen azt jelenti, nagyjából azt hozta az NB II nívóstul, infrastruktúrástul, amire számított, amit elképzelt.
– Személyes tapasztalatom ugyebár nem lehetett, mert nagyon korán kikerültem, de ha összehasonlítom, a német negyedosztály, a Regionalliga egy kicsit erősebb, mint az NB II.
– Nem szörnyű ezzel szembesülni? A honi második vonal mégiscsak profi osztály.
– Azért ne feledjük, ott is profi csapatok vannak, de ezt nem tudom elmondani, látni, átélni, érezni kell még akkor is, ha Németországban is hasonló iramú meccsek voltak, mint itthon, a második vonalban.
– A gyakorlásokat, a tréningek felépítését tekintve nagy a különbség?
– Nem, mert ugyanolyan munkát végzünk itt is, mint kinn. A játék irama gyorsabb, agresszívabb, de hasonlóan profi munka folyik mindkét helyszínen. Inkább csak a futball sebességében van differencia, de gondolom, ezt már sokan és sokszor elmondták.
– Annyival könnyebb helyzetben van a kortársainál, hogy német fejjel gondolkodhat.
– Nagyon korán kerültem ki Németországba, ott nőttem fel, hiszen négy és fél évet kinn éltem, és igen, ezek után máshogy látom a dolgokat.
– Utólag visszagondolva van kedvenc mérkőzése, amelyen idegenlégiósként öregbítette hazánk hírnevét?
– Még amikor 17 évesen kikerültem Essenbe, utána keresett meg a Mönchengladbach. Aláírtam a szerződésemet, és rá három hétre a ’gladbachiakkal kerültem szembe, hiszen azon a tavaszon még az Essenben játszottam, és mesterhármast rúgtam.
– Amióta itthon van, új életet kezdett?
– Annyiban nem, hogy megmaradtak a jó barátok, ugyanúgy kapcsolatban vagyok azokkal, akikkel eddig a szabadidőmet töltöttem, akikkel jó viszonyba kerültem. És persze az interneten utánanézek, milyen eredményeket értek el, úgyhogy naprakész vagyok. Soroksáron pedig egy játékossal, Péter Antallal játszottam a korosztályos válogatottakban, csak őt ismertem.
– Amikor hazajött, azt mondta, felépíti magát, és lesz, ami lesz, vagy kitűzött cél, hogy visszamegy?
– Volt olyan időszak az elmúlt két évben, amikor sérülés, illetve formahanyatlás miatt nem játszottam, ezért meccshiányom is van, ezt szeretném bepótolni és a felnőttmezőnyben helytállni. Ha újra beindul a szekér, akkor persze tovább szeretnék lépni.
– Édesapja árnyéka mennyire kísérti?
– Pluszterhet nem érzek magamon, nem nyomaszt. Teszem a dolgomat és ennyi. Természetesen ő a példaképem, én is szeretnék minimum hasonló karriert befutni, mint apu, és ha sikerül, akár túl is szárnyalni.
– Akkor elő kell kotornia a góllövő cipőket.
– A kitűzött célt szeretnénk elérni a csapattal, valamint tervem, hogy én is minél több gólt szerezzek, ezzel segítve a Soroksárt.
– Megnyugodhatnak?
– Itt, az NB II-ben minden hétvégén ki-ki meccset játszik mindenki mindenkivel, ahogy eddig látom, amióta belecsöppentem. Mi és még jó néhány társulat sem dőlhet hátra, mert bármi történhet, hétről hétre fordul a kocka.
– Az eddigiekkel elégedett?
– Nem kezdtük jól a szezont, a csapattal nem jöttek eddig az eredmények, ami engem is nyomaszt, no és magamtól több gólra számítottam, szóval ebből a kis gödörből ki kell kecmeregni.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 16. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: