A női NB I alsóházi rájátszásának 3. fordulójában az Újpest a Viktóriát fogadta szombat délután. A Foci a köbön a találkozó helyszínén járt, és a főszereplők mellett az edzőket is megszólaltatta.
„Menj oda!”
A hang a tizenharmadik másodpercben betöltötte a teret. Bíró Barbara, az Újpest válogatott kapusa irányította az övéit, és úgy tűnt, mindez elég lehet a győzelemhez. Merthogy az Újpest többet birtokolta a labdát ellenfelénél, a középpályások jól mozgatták az oldalakat, hol a bal-, hol a jobb szélen lódultak meg a lilák, ami csakhamar eredményre is vezetett.
Mindössze kilenc percet kellett várni, és az addig is agilisan futballozó Vígh Renáta a tizenhatosról szép mozdulattal lőtt az elvetődő Dömsödi Petra mellett a bal alsóba (1–0).
A szombathelyi gárdát mintha felébresztette volna a kapott gól, és az első negyedóra, illetve nagy védelmi megingás után Siklér Kinga révén egalizáltak is a vasiak (1–1).
Támadott, támadgatott az Újpest, de játékosaiból hiányzott az úgynevezett gyilkos ösztön, pedig ebben a játékrészben megrogyasztható lett volna a fáradtan mozgó látogató, ám a futball ezúttal is büntetett: a szünet előtt nem sokkal mintha az ezúttal csak a kispadon kezdő osztrák válogatott Heike Manhartot hallgatná, Szakonyi Emese fordított (1–2).
Bár mindkét gárda játékosai a pályán pihentek a mintegy tízperces pauzában, mégis mintha az öltözőben maradt volna a házigazda. Az 55. minutumban előbb Dénes Dorka, majd Siklér Klára ziccerénél mozdult ki kapujából kitűnő ütemben Bíró Barbara, de akkor már az újpesti kapus sem segíthetett, amikor Ferencsik Evelyn nagyszerű mozdulattal lőtt 19 méterről a jobb felső sarokba (1–3).
A csakugyan szép találaton kívül is volt látnivaló, ugyanis élmény volt nézni Magyarics Zoé megindulásait és cseleit: amikor valaki a saját térfeléről indulva egyéni akcióból ziccerig jut, az jelent valamit, minimum taps jár érte.
Az újpestiekről ugyanez nem volt elmondható. Szétesett, hitét vesztett társaság képe rajzolódott ki Oroszi Sándor tanítványairól, de ez nem csoda, hiszen különösen a középpályán messze nem volt meg az az agresszivitás és futómennyiség, mint az első felvonásban, egy az egyben pedig egyértelműen jobbak voltak a szombathelyiek.
A 61. percben ismét Siklér Klára indult meg az újpesti kapu felé, ám Bíró Barbara ezúttal is remekül jött ki. A nagy kedvvel és egyre felszabadultabban futballozó zöld mezesek nem álltak le, de miért is tették volna, amikor érezhető volt, hogy innen már nem jön vissza a meccsbe a házigazda.
A 68. minutumban a néhány perce pályán lévő Heike Manhart hangos „Ja!”-val ünnepelte gólját, miután elegánsan átemelte a kirobbanó Bíró fölött a labdát (1–4).
Hiába számít jónak az Újpest kerete, ha mentálisan óriási gondok vannak lila-fehér oldalon. A veszekedés sehová nem visz közelebb, illetve dehogynem: a katasztrofális vereséghez mindenképpen.
Két perccel később ismét a Siklér–Bíró párharcból jött ki jól (?) a házigazda kapusa, ahogy a 75. minutumban is védett elsőre, ám a kipattanót Dénes Dorka már a hálóba lőtte (1–5).
És ha mindez még nem volna elég, a 83. percben a csapatkapitány Nagy Szabina megkapta a második sárga lapját a tizenhatoson kívüli szabálytalanságáért, ám Bíró Barbara ekkor már azt kiabálta a szabadrúgás előtt, hogy „Nincs ujjam, mivel védjek?”. A kapust ugyanis nyilvánvalóan vé(le)tlenül, de megrúgták az előző szituációnál. Heike Manhart azonban „nem akart” gólt lőni, a kapu közepénél védte az erőtlen lövést a cerberus, aki a következő összecsapásnál ismét kisebb kényszerpihenőre kényszerült egy ütközés után.
Amennyiben lenne tizenegy, ezúttal két meccsre is elegendő ziccert hárító Bíró Barbarája az Újpestnek, Oroszi Sándor csapata a bajnoki címért küzdene. A lila-fehérek viszont ezúttal úgy teljesítettek, mint a rossz gyerekek, akiknek papírból kellene hajót hajtogatniuk, ám ehelyett összegyűrik azt, így dobhatták az egészet a kukába. Van még néhány lap az adagolóban, de ha a felfogás, a hozzáállás nem változik, aligha a papírhajó fog süllyedni egyenesen az NB II-ig…
Női NB I, alsóházi rájátszás, 3. forduló
ÚJPEST–VIKTÓRIA 1–5 (1–2)
Fóti út, Bánka Kristóf Sportközpont, 20 néző. Vezette: Káprály Mihály (Nyerges Zsolt, Kénoszt Éva Noémi)
UTE PROFISPORT KFT.: Bíró Barbara – Durkó Zita, Nagy Szabina, Kiss Fanni, Ács Noémi – Szennai Adrienn, Nagy Barbara (Olasz Laura, 60. p.), Kiss Kitti, Várkonyi Orsolya (Dohány Rita, 60. p.) – Mátyás Noémi, Vígh Renáta. Edző: Oroszi Sándor.
VIKTÓRIA FC: Dömsödi Petra – Kun Barbara, Ferencsik Evelyn, Harsányi Andrea, Szakonyi Emese – Csidei Klaudia, Magyarics Zoé, Magyar Vanda Roxána, Kiss Zsófia (Heike Manhart, 62. p.) – Siklér Kinga (Kopcsándi Vivien, 78. p.), Dénes Dorka. Edző: Bánfalvi Attila.
Gólszerző: VÍGH RENÁTA (1–0) a 9., SIKLÉR KINGA (1–1) a 16., SZAKONYI EMESE (1–2) a 45., FERENCSIK EVELYN (1–3) az 57., HEIKE MANHART (1–4) a 68., DÉNES DORKA (1–5) a 75. percben
Sárga lap: Durkó Zita, Kiss Fanni, Nagy Szabina, Szennai Adrienn
Kiállítva: Nagy Szabina a 83. percben
Jó: Bíró Barbara (a mezőny legjobbja), ill. Dénes Dorka, Ferencsik Evelyn, Harsányi Andrea, Magyarics Zoé, Szakonyi Emese
Beszédes csend. A szünet után már nem szólt, csak egyszer-egyszer, ami esetében sokatmondó tény. Oroszi Sándor kénytelen volt megélni, hogy csapatát a szünet után tönkreverte a Viktória.
– Mondja csak, legközelebb mikor nézzem meg az együttesét? Merthogy eddig sok szerencsét nem hoztam az Újpestnek.
– Ha nyerünk, mint a régi szép időkben Veresegyházon, minden nap szívesen látom – felelte nevetve Oroszi Sándor, az Újpest edzője.
– A szombat délután folyamán először látok derűt az arcán, pedig ezt rossz volt nézni…
– Azt kell, hogy mondjam, az első félórában éppen fordítva volt, mivel megérdemelten szereztünk vezetést, jól is játszottunk, agilisan, agresszíven, míg az ellenfél kicsit álmosan. Aztán az első félidőben megültünk a kapott gól után. Ilyen burleszkfilmbe illő találatot kapni csak mi tudunk! Jön egy nagyon rossz szöglet, nézünk, egymásra várunk – ez valami gyalázat! Azt pedig eljátszottuk legalább háromszor-négyszer, hogy a félidő utolsó perceiben vagy időn túl kapunk gólt. Éppen Szombathelyen futballoztunk még tavaly úgy, hogy a véghajráig 2–0-ra vezettünk, aztán a ráadásban kiegyenlített az ellenfél. Ezen a napon sokkal jobb volt a Viktória, mint mi, ezt el kell ismerni, de nem véletlenül került ellenfelünk az alsóházba, csakúgy, mint mi. Két kényszerű cserém volt, hozzáteszem, nem kettőt, hanem négy vagy öt embert kellett volna lehoznom, mert néhányan vérlázító módon álltak hozzá a dolgokhoz. Megadtam a csapatnak azt a sanszot, hogy nem zavartam be három játékost és becserélek kettőt, pedig lehet, jobban jártunk volna, ha kevesebben folytatjuk a meccset. Ezt annak idején megcsináltam számtalanszor, ám úgy gondoltam, nem alázom meg a női NB I-es mezőnyt azzal, hogy kettős emberhátrányban futballozunk végig egy negyed- vagy félórát, holott pedagógiai okokból ezt kellett volna tennem. A játékvezetés számomra érthetetlen volt, osztogatták a lapokat nekünk a semmire, míg a kapusunkat kétszer agyonrúgták, mégsem járt érte semmi. És ez nem mentegetőzés, csupán tény.
– Aláírja, ha nem Bíró Barbara védi az Újpest kapuját, akkor kétszámjegyű gólt szerez a Viktória?
– Ez így van, maximálisan egyetértünk.
A kispad mögötti dombról űzte, hajtotta az övéit. Bánfalvi Attila ugyanúgy járt, mint egy hete Vasvári Zoltán, az Astra kapusedzője, a regisztrációs kártya csak egy csapat kispadjára engedett helyfoglalási lehetőséget. A szakember a lefújást követően kisimult arccal értékelte a látottakat.
– A második félidőben az Újpest volt ennyire gyenge vagy a Viktória javult fel látványosan?
– Az Újpest is visszaesett és mi is feljavultunk, magabiztosabbak lettünk – felelte Bánfalvi Attila, a Viktória edzője. – Az előző héten két meccs is a lábunkban volt, kifutottuk magunkat, így megpihentünk a szünetben, és egy kicsit átlendültünk a holtponton. Könnyedebb volt a második félidő részünkről, de mindenképpen közrejátszott ebben az Újpest elfáradása is.
– Ki van békülve a négy nap alatt szerzett négy ponttal?
– Összességében elégedett lehetek, a minimális célunkat elértük, hiszen az ötödik-hatodik helyért fogunk játszani, valószínűleg a Feminával, márpedig innentől már arra készülünk.
– Mi volt az oka, hogy Heike Manhart csak a kispadon kezdett?
– Heike Manhart antibiotikumot szed, és az orvos azt mondta, maximum félórát futballozzon, és azt sem százszázalékos intenzitással. Már a szerdai mérkőzésen sem tudott pályára lépni betegség miatt. Hiányzott is, hiszen ha egészséges, kezdett volna.
– Ön a szombathelyi Illés Akadémián is dolgozik. Miként tudja összeegyeztetni a két feladatot?
– Annyiban egyszerű dolgom van, hogy a lányokkal este héttől edzünk, és az akadémián akkor is végzek, ha egy nap két gyakorlást is tartok. A hétvégi mérkőzések összehangolása az, ami nehezebben megy, egy meccs volt, amin nem is vehettem részt, nem sikerült úgy intézni, hogy elkerülje a két csapatom találkozója egymást. Sajnos ez éppen a Dorog elleni alapszakaszbeli, sorsdöntő mérkőzés volt. Nem gondolom, hogy több esélyünk van, ha ott vagyok akkor, mert a lányok mindent megtettek a pályán, de az a szituáció szerencsétlenül alakult.
– Mi lesz a cél jövőre? Mert a Viktória FC-t a múltja nem az alsóházra predesztinálja.
– Azt gondolom, nagyon sok ügyes, tehetséges fiatal játékosunk van, a mostani kezdőcsapatunkban öt ’98-as születésű futballista volt a pályán, ami azt jelenti, hogy még nem töltötték be a tizenhetet. Nagyon szívesen lennék én is tizenhét éves. A jövő mindenféleképpen az övék, köréjük próbálunk építeni egy csapatot, kiegészítve olyan játékosokkal, akik ezeket a fiatalokat segíteni tudják. Mindenképpen azzal a céllal vágunk neki a következő szezonnak, hogy a felsőházba kerüljünk.
Előbb vagy utóbb az A-válogatottnál is szóba jöhet, merthogy minden adottsága megvan ahhoz, hogy honi szinten klasszis váljon belőle. Magyarics Zoé szombat délután különösen a szünetet követően jött lendületbe, az újpestiek nagy bánatára.
– Szép sikert arattak, gratulálok!
– Köszönjük szépen – felelte egy mosoly kíséretében Magyarics Zoé, a Viktória FC labdarúgója. – Nagyon fontos volt ez a győzelem az ötödik-hatodik hely bebiztosítása miatt. Az első félidőben elég álmosan kezdtünk, de már a játékrész második felében felpörögtünk, így gólokat tudtunk szerezni. A szünet után már egészen jó volt a játékunk, mindenki koncentrált, gyorsabban reagáltunk, követtük az eseményeket, így nyerni tudtunk ezen a mérkőzésen.
– Tarthatatlannak bizonyult.
– Ezúttal nem ment annyira a játék, az elején elég lassú volam fejben is, nem koncentráltam kellőképpen, de a második félidő már egész jó volt.
– A pesti túra négy pontja elégedettséggel tölti el? Mert ahogy tudom, nem túl magas nívójú derbit vívtak szerdán a Feminával.
– Igen, ez igaz. Jobban örültünk volna a hat pontnak, de örülünk annak, hogy szereztünk ott egy pontot, mert akár ki is kaphattunk volna.
– Az írországi élményeket hová sorolná? Hiszen ön is tagja volt a női U17-es válogatottnak, amely nem pont nélkül fejezte be szereplését az elitkörben.
– Szerintem büszkék lehetünk magunkra, ugyanis fel tudtunk állni. Az első két mérkőzés elég nehéz volt, erős csapatok ellen játszottunk. Persze az írek is elég erősek voltak, de azon a meccsen összeszedtük magunkat, így sikerült döntetlent elérni úgy, hogy azt a mérkőzést akár meg is nyerhettük volna. Az első két találkozón, ha jobban koncentrálunk és nem alszunk be az első félidőben, bármi megtörténhetett volna.
– Mi a legfőbb tanulsága a nemzetközi megmérettetésnek?
– Talán az, hogy a legelső másodperctől az utolsóig odafigyelni és koncentrálni kell, mert minden téren erősebbek a nemzetközi csapatok, mint mi. Agresszívabbak, erőszakosabbak. Ha mi is így tudnánk futballozni az elejétől kezdve, akkor lenne esélyünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: