Könnyed, 6–1-es diadalt aratott hazai pályán a Perőcsény ellen a Pest megyei III. osztály, Északi csoportjának 22. fordulójában a Nagymaros FC. A siker legfőbb letéteményese a 24 éves triplázó, Gubacsi Norbert volt.
Lazsálásra nincs idő. Ha fényes medália a cél, meg kell tolni azt a bizonyos szekeret. Márpedig Nagymaroson nem szeretnének lekerülni a dobogóról, amiért Gubacsi Norbert ezúttal sokat tett, hiszen a 21. és a 27. perc között klasszikus mesterhármast szerzett.
– A legjobb meccsén van túl?
– Mondhatjuk ezt, mivel hasonlóképp gondolom én is – felelte Gubacsi Norbert, a Nagymaros labdarúgója.
– Nem mindennap szerez az ember három gólt, még akkor sem, ha „csak” a „megye-háromról” beszélünk.
– Hát igen. Igazából kettő remek beadások után született, a csapattársamtól kaptam jó labdát mindkét esetben, ki voltam szolgálva, a harmadik pedig egyéni akció volt, átvettem és belőttem. Zeller Dávidnak külön köszönet a mesterhármasért!
– Nagyobb is lehetett volna a differencia?
– Igen, csak a második félidőben valahogy nehezen találtunk be. Sokkal nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna, akár tíz gól fölött is zárhattunk volna.
– Önben mennyi találat maradt?
– Még kettő biztosan.
– Talán nem is baj, hogy tartalékol, ugyanis nem vár könnyű időszak a Nagymarosra, hiszen rangadó jellegű összecsapások következnek, egyik a másik után.
– Most jönnek a nehezebb meccsek, amelyeket meg kell nyernünk, ha dobogóra szeretnénk kerülni, mert most már csak azért hajtunk. Reméljük, összejön.
– A csapat eddig azt hozta, amit tud?
– Nem, mivel úgy érzem, több van bennünk. Voltak olyan meccsek, mint például az idei első, Rád elleni találkozó, amit ugyanúgy hoznunk kellett volna, de akkor még nem találtuk az összhangot.
– Az említett, no meg a Sződ elleni meccset leszámítva viszont nem kaptak ki a tavasszal. Mi a legfőbb erősségük?
– Az összjáték, a sok passz. Úgy hiszem, ezen a szinten jó a futballunk.
– Hányszor gyakorolnak szervezett keretek között?
– Heti két edzésünk van, és bár mindenki nincs ott, de általában nyolcan-tízen részt veszünk.
– Aki egy bajnokin triplázik, annak csak akad erőssége.
– Van, de nem sűrűn szerzek három gólt. Gyors vagyok.
– Ha nem is szélvészsebességgel, de a magasabb osztályban való szereplés lehetősége vonzza?
– Maximum a ,,megye-kettő”.
– Vállalná is?
– Persze, de ez is a csapattól függ.
– Szép dolog a klubhűség. Keresték már máshonnan?
– Még nem hívott más csapat. Egyébként civilben ácsként dolgozom, így ez az egész az örömfociról szól, ennél több nem is kell ezen a szinten. Volt már szó arról, mi lenne, ha bajnokok lennénk, ám ez még kérdéses, a jövő zenéje, mi lesz, ugyanis ezt még mi sem tudjuk.
– Tételezzük fel, a 2015/2016-os évadban aranyérmes lesz a Nagymaros, de a klub nem kíván élni a megyei másodosztály adta lehetőséggel. Csalódásként élné meg?
– Valamilyen szinten biztosan, de most úgy gondolom, jó nekünk itt, a „megye-háromban”, mert erős lenne a „megye-kettő”.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 15. lapszámában. Azóta a Nagymaros hazai pályán 2–0-ra verte a Letkést, valamint a Göd II. otthonában úgy nyert 4–2-re, hogy a házigazda a 19. perctől emberhátrányban futballozott.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: