Sportcsalád az övék. Laczkó Zoltán, a játékvezető apa. Laczkó Milán, a futballista fiú. És ha nem csupán a Szentlélek akarja úgy, utóbbiból élvonalbeli labdarúgó lesz, amennyiben kellőképp hisz a tehetségében, a tudásában. Ámen.
LACZKÓ MILÁN: ,,A RÉSZSIKERT A HELYÉN KELL KEZELNI”
Határ a csillagos ég. Gólérzékenysége, kreativitása kiemeli az átlagból, márpedig az nem lehet, hogy ne vigye valamire. Amúgy is annyi az elkallódott tehetség, miután a legtöbbjükből hiányzik az alázat, de Laczkó Milán nem ilyen, hiszen éretten gondolkodó fiatalemberről van szó.
– Sohasem akart játékvezető lenni?
– Az az igazság, hogy ezen nagyon még nem is gondolkodtam – felelte Laczkó Milán, a Ceglédi Vasutas labdarúgója. – Amikor kicsi voltam, apával elég sokat jártam mérkőzésekre, így tetszett meg a labdarúgás is, de a legtöbbször szidták a játékvezetőket, amikor ott ültem a szurkolók mellett-között, és ez nem nagyon jött be.
– Azért az is ritka, hogy valaki a bíráskodásnak köszönhetően szereti meg a futballt.
– Pedig mondhatom, így történt. Apu vitt el az első edzésre is, és amikor elmentünk meccsekre, volt hangulat, hiszen vezetett magasabb osztályokban is, és megtetszett az egész.
– Csakhogy ebből még nem következik, miért a Ceglédi Vasutast választotta. Netán ez adta magát?
– Ez túlzás, mert 17 évesen már elég sok helyen megfordultam, ám most ez tűnt a legjobb lehetőségnek a hatvani kiruccanás után. Az NB III-as csapatnál voltam, de megkeresett Ceglédről Ványi Zsolt, és megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha itt, az NB II-es felnőtt csapatnál készülnék? És ha úgy teljesítek, akkor beverekedném magam a csapatba. Úgy érzem, nagyon jól döntöttem, hogy ,,hazakeveredtem”, hiszen Tápiószentmárton és Cegléd között nem nagy a távolság.
– Ha már felhozta a témát, valóban rengeteg helyet megjárt. Miért?
– Az egész úgy kezdődött, hogy Tápiószentmártonba jött egy utánpótlás-nevelő egyesület, az Airnergy FC. Kalandos történet, de a lényeg az, hogy felkerültem Budapestre, így öt évig futballoztam náluk. Aztán volt egy MTK elleni mérkőzésünk, ami nagyon jól sikerült. Fej-fej mellett mentünk a bajnoki címért, ám a kék-fehérek ellen az utolsó fordulóban idegenben nyertünk 3–0-ra, és mindhárom gólt én rúgtam. Megkerestek és odaigazoltam. Így jött képbe az agárdi Sándor Károly Labdarúgó Akadémia, ahol nagyon jó másfél évet töltöttem el, amit az eddigi életem legszebb emlékei közé sorolok. Sajnos jött egy sérülés, és én így kerültem a Ferencvároshoz, ahol Dragóner Attilával nem olyan volt a viszonyom, amilyent szerettem volna. Így keveredtem Hatvanba, a felnőttek közé, ami nagyon megtetszett. Ezt követően jött a ceglédi felkérés, és én úgy gondoltam, az NB III után az NB II mégiscsak magasabb szint. A csapatváltásaim a legtöbbször sérülések miatt történtek.
– Úgy beszél, mintha tíz vagy tizenöt évvel idősebb lenne, mert sok mindenen túljutott.
– Ez így is van, márpedig azt nagyon nehéz megélni, amikor egy akadémián úgy bontanak szerződést az emberrel, hogy nagyon jól megy a játék, minden stimmel, majd egy sérülés miatt azt mondják, tovább kell állni. De az sem túl pozitív, amikor olyasvalaki játszik a posztodon, akinek az édesapja az edződ, jobban is teljesítesz nála és mégsem kapsz annyi lehetőséget, mint a fia.
– Nemsokára Csepelen köt ki? Ezt a fentiek fényében vetem fel, hiszen másfél hete a második helyezett Cegléd fogadta az éllovast, márpedig a végeredmény 3–0 lett, nem a Csepelnek, és mindhárom gólt ön szerezte.
– Szép emlék, de a részsikert is a helyén kell kezelni. Nekem megadatott az a szerencse, hogy hat éven keresztül az első osztályú utánpótlásban futballozhattam, éppen ezért kell az U21, II. osztály, Közép B-csoportjában szerzett gólokat is a helyén kezelni, mert más világ. Ettől még persze örülök neki, hogy ismét rúgtam három gólt, ugyanis minden nagyképűség nélkül nagyon jól megy a játék, ráadásul toronymagasan vezetem a góllövőlistát, és ezek nagyon jó dolgok.
– Akkor sem szokványos, hogy valaki 17 esztendősen a négy évvel idősebbek között parádézik.
– Nem is tudom, minek köszönhetem, de az tény, hogy nagyon jó szakmai munka folyik Cegléden. Az U21-es csapat vezetőedzője, Kecskeméti József – akit talán mondhatok barátomnak is, hiszen nagyon jó a viszonyunk – remek szakember, akárcsak a felnőtteknél Szabó István. A nyáron a nyolchetes felkészülés alatt olyan terhelést, annyi pluszt kaptam, hogy az utánpótlásban töltött 90 perceket szinte meg sem érzem. És akkor nem beszéltem a téli munkáról, amit végigcsináltunk, pedig a héthetes alapozást megirigyelhetnék az elitklubok is.
– Az NB II-ben való debütálás sem csúnya, ám alighanem csak egy állomás.
– Így van, szeretnék mindenféleképpen továbbmenni. Sajnos a bemutatkozás után jött egy kisebb sérülés és betegség, pedig akkor volt lehetőségem arra, hogy másutt is megmutassam magam. Pisont István, az U18-as magyar válogatott szövetségi edzője szeretett volna a szegedi mérkőzésen megnézni, amelyről már előre mondták a vezetők, hogy lehetőséget fogok kapni, de nem tudtam pályára lépni. Ám utólag ezt nem is sajnálom, hiszen most játszott a válogatott a norvégokkal, és a szakember igencsak kifakadt a futballistákra, de annak örülök, hogy engem nem vettek egy kalap alá a többi játékossal.
– Most meg már ne is számítson a behívóra, hiszen Pisont István távozott…
– Amit nagyon sajnálok, mert vele szívesen dolgoztam volna együtt, ahogy arra korábban már sor került, de remélem, lesz még olyan edző, aki számít rám a későbbiek folyamán.
– Van valami kitűzött, konkrét terve erre a félévre? A betegségeket, sérüléseket jó előre letudta.
– Szabó Istvánnal szoktunk beszélni – hiszen rendszeresen félrehívja a fiatal játékosokat –, és ő elmondta, szeretne beépíteni az együttesbe. A célom az, hogy az NB II-es felnőtt csapatban minél előbb játéklehetőséghez jussak, de először is azt mondom, maradjon bent a másodosztályban, hogy ne kelljen váltanom. Ez a legfontosabb, hogy hadd maradhassak Cegléden jövőre is.
– A ceglédiek bentmaradására azért jó esély kínálkozik.
– Az NB II-es bajnokság nagyon kemény. Az első hat a feljutásért játszik, aztán van két csapat, amelyik stabil bentmaradónak tűnik, a többivel pedig bármi megtörténhet. A Sopron elleni meccsünk után jön három kemény ellenfél, a Gyirmót, a Mezőkövesd és a Vasas. És az is előfordulhat, hogy ezeken a meccseken nem szerzünk pontot, márpedig akkor újra ott vagyunk a kiesőhelyen. Bravúrpontokat gyűjtve persze megnyugodhatunk, de ennek az ideje még nem jött el.
LACZKÓ ZOLTÁN: ,,LÁTOK HIÁNYOSSÁGOKAT IS A JÁTÉKÁBAN”
Boldog és büszke. Bár nem mutatja, de érződik minden szaván. Laczkó Zoltán alapjáraton nem minősítene egy labdarúgót sem, ám ezúttal kivételt tett a kiváló, a Sportszelet által kitüntetett 2-szeres Futsal Spori-Szelet-díjas játékvezető, hiszen mégiscsak a gyermekéről van szó.
– Kint volt? A meccsen, a bajnokság rangadóján, amelyen a 2. helyezett Cegléd 3–0-ra verte hazai pályán az éllovas Csepelt, mégpedig a II. osztályú U21-es bajnokság, Közép B-csoport 21. fordulójában.
– Természetesen kint voltunk a mérkőzésen a feleségemmel és a lányommal, aki szintén futballozik, hiszen a Cegléd U15-ös leánycsapatának tagja – felelte Laczkó Zoltán, az elmúlt esztendők egyik legjobb Pest megyei játékvezetője. – Ifjúsági mérkőzéshez mérten szép számú közönség előtt zajlott a rangadó, hozzáteszem, Janitz Gergő kollégám kitűnő bíráskodása mellett.
– A slusszpoén le ne maradjon: mindhárom gól Laczkó Milán nevéhez fűződött, ami túl azon, hogy nem mindennapi történet, az édesapának is van mire, illetve kire büszkének lennie.
– Nem tudok minden mérkőzésen ott lenni, de az édesanyja és a húga már lassan 11 éve szinte minden meccsére elkíséri és szurkolnak neki. Nagy öröm volt számunkra, hogy mindhárom gólt Milán szerezte, ennek a találkozónak már szakmai értéke is volt, két jól felkészített csapat mérkőzött egymással.
– Kívülről nézve mit gondol, mi a fia erőssége és miben kell még feltétlenül fejlődnie?
– Az átlagnál jóval gyorsabb, kitűnő az indulósebessége, jól cselez és a gólérzékenysége vitathatatlan, mivel 18 mérkőzésen már 36 gólnál jár. Természetesen nehéz elvonatkoztatni, mert valamilyen szinten elfogult vagyok, de látok hiányosságokat is a játékában. A fejjátékban mindenféleképpen javulnia kell még.
– Egy percig sem bánja, hogy a fia nem a játékvezetést erőlteti, hanem a labdarúgást?
– Ezzel a kérdéssel még nem igazán foglalkoztunk, szeptemberben lesz 18 éves, korainak tartom még. Azt szokták mondani, akiből nem lesz futballista, elmegy játékvezetőnek – én nem szeretném, hogy sípmester legyen!
– Ha nem az édesapát, ,,csak” a sportembert kérdezem, mit válaszol, meddig, mire viheti a gyerek?
– Lassan egy éve a ceglédi NB II-es felnőtt csapattal készül, Ligakupa-mérkőzésen már gólt is szerzett és bemutatkozott a bajnokságban is. Úgy gondolom, kitűnő képzést kap Szabó István vezetőedzőtől, és az U21-es társulat trénere, Kecskeméti József is sokat tesz a fejlődése és az előrelépése érdekében. A feltételek adottak, remélem, elkerülik a sérülések, mert az utóbbi években sajnos volt részünk bőven benne. A kérdésre válaszolva, hogy mire viheti, az elkövetkező két-három év megadja a választ. Milán a pályafutását a tápiószentmártoni helyi csapatban kezdte, majd végigjártuk a szamárlétrát, amelynek remélem, még közel sem vagyunk a tetején. Ebben volt az MTK, ahol nagyon sokat tanult, fejlődött, aztán Ferencváros, ami igen nagy csalódás volt számunkra, és sajnos Milán is így élte meg. Ha sérülés nem hátráltatja, még bármeddig eljuthat…
– Ami önre is igaz, ugyanis voltaképpen négy év után tért vissza a nagypályára. Annak idején miért tűnt el?
– 2011-ben az új elnökség döntése volt, hogy a pálya széléről segítsem a fiatalok fejlődését a tapasztalataim alapján. Köztudott, hogy ősztől újra működhetek, mint játékvezető. Ez számomra a ,,hazai pálya”.
– A sikerek azért nem kerülték el, hiszen az elmúlt két évben a Sportszelet által alapított Futsal Spori-Szelet-díj – amellyel a kispályás szakág legjobb játékvezetőjének produkcióját hivatott elismerni – egyaránt önhöz került. Tud különbséget tenni a kettő között? Egyáltalán belülről hogy érzi, melyik szezonja sikerült jobban?
– Az utóbbi két évben sikerült elhódítanom ezt a megtisztelő díjat, de úgy gondolom, amatőr játékvezetőnek számítok a megyében, hiszen Farkas Balázs és Solymosi András is profik a szakmában. Sajnos a tavalyi esztendőben betöltöttem a 45. életévemet, és így már nem működhetek országos szinten, csak a megyében, de itt is vannak kihívások.
– A berkeken belül köztudott, hogy fodrászként dolgozik, mi több, talán még a legfrissebb Sportszeletet is önnél olvassák el a vendégei. Van ezzel vagy akár a szakmájával kapcsolatban olyan sztorija, amit szívesen megosztana?
– 2007-ben Kocsi János, a Kincsem Lovaspark tulajdonosának vágtam a haját – aki sajnos már nincsen közöttünk –, mivel itt edzőtáborozott nála az Airnergy FC utánpótláscsapata és meghívta a fiamat egy edzésre. Biciklivel, kis hátizsákkal a hátán érkezett Milán, és csak a szerencsén múlott, hogy Gabura Gyula és Kerekes Barna nem a szokásos elutasító választ adták, hanem megengedték, hogy csatlakozzon a csapathoz. Másnap már kaptam a telefont, hogy egész hétre engedjük el az edzőtáborba. Ez meghatározta az elkövetkező sikeres öt évet, amit a klubnál eltöltöttünk. Visszatérve a Sportszelethez, a szerdai napok mindig izgalmasak, mert a vendégekkel együtt elemezzük az újságcikkeket, amelyeket nagy érdeklődéssel olvasunk.
FONTOS GÓL A FRADI ELLEN. Idestova egy esztendeje, 2014. március 29-én, szombaton az NB III, Keleti csoport 21. fordulójában az FC Hatvan – Laczkó Milánnal a kezdőcsapatban – a Lipcsei Péter által irányított Ferencváros II.-t fogadta. A hét sárga lapot és három gólt hozó találkozó első gólja a 47. percben született – ki nem találnák, Laczkó Milán révén, aki még a pályán tartózkodott, amikor a 63. minutumban a szünetben beálló Surányi Gábor megduplázta a hazaiak előnyét. Öt perccel később Laczkót a Vácott nevelkedő Kelemen Patrik váltotta. Az FTC ,,fakónak” a hajrában Marcinaskó Marcell révén már csak a szépítés jött össze, így az FC Hatvan 2–1-es sikert aratott a zöld-fehér fiatalokkal szemben.
A fenti interjúk megjelentek ezen sorok írójától a Sportszelet 14. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: