Ahogy a minap ígértük, következzék az NB III, Nyugati csoport 22. fordulójában lejátszott III. Kerület Diósd elleni hazai bajnokijának részletes, összeállításokkal, nyilatkozatokkal fűszerezett fényképes tudósítása.
A szögletek úgy jöttek, mintha a Kívánságkosár című délutáni tévéműsorban a Füstös Éjszaka Blues elnevezésű nyugdíjasklub enyhén bóbiskoló tagjai Harangozó Terit, Gálvölgyi Jánost vagy Latinovits Zoltánt kérték volna két krákogás között. Márpedig a pontrúgásoknak megvan az a veszélye, hogy az egyik ellenakcióból gólt kap az ember csapata – feltéve, ha az egyik lehetőséget sem váltja gólra.
A Diósddal pontosan ez történt szombat délután Óbudán. Hiába futballozott szemre is tetszetősen Csurka Zoltán fáradtnak tűnő csapata, fertályórával a szünet előtt elég volt egy elpasszolt labda a középpályán, amit Lőrincz Dániel köszönt szépen és a kapuig száguldott (1–0). A vendégek persze nem estek letargiába, de az első félidőben nem tudtak újítani.
A szünetben Csurka Zoltánnak volt oka változtatni, a korábbi Ferencváros-futballista, a szépreményű szakember meg is lépte a Kozma Milán–Pintér Dominik cserét, és ez, no meg a jobb koncentráció csakhamar egyenlítést eredményezett: az előző héten a Tatabánya ellen fontos gólt szerző, hosszú sérülése után felépülő Solymos Zoltán szögletet követően a rosszul helyezkedő védők között-mellett a bal alsóba talált (1–1).
Uralta a meccset a Diósd, így a szép számú, mindvégig sportszerűen szurkoló hazai nézősereg azt láthatta, hogy kedvenceik átadták vetélytársuknak a területet és kontrára játszottak. Az akciókban rendre ott bujkált a gólveszély, csakhogy a III. Kerület van annyira jó csapat, hogy mindezt megbüntesse.
Ami nem sikerült korábban Horváth Leventének, az összejött a csereként beálló Móczó Norbertnek a 85. percben: remek indítást követően a kapuval szemben állva egyből lőtt Kovács Balázs kapujának bal alsó sarkába – emlékezetes találat volt (2–1). Az övéiket egyre-másra biztató publikum már-már elkönyvelte volna az újonc újabb győzelmét, amikor Solymos Zoltán ismét lefagyasztotta az arcokról a mosolyt: újabb fejes, újabb gól – a 89. percben (2–2).
A meccs hőse, Solymos Zoltán néhány perccel a lefújás után tökéletes helyzetjelentést adott: „Az első félidőben a Kerület jobban játszott nálunk, játékosai gyorsabban mozogtak, mint mi, illetve jobban megtartották a labdát. A másodikban lényegesen feljavultunk, talán ennek köszönhető, hogy sikerült két gólt szereznünk. Ha igazságos akarok lenni, ez egy ikszes meccs volt.”
A vendégek csapatkapitánya, az 52 percig pályán lévő Riba Dániel már az öltözőfolyosón így értékelte a találkozót: „Nagyon jó iramú mérkőzést játszottunk, úgy gondolom, az NB III-ban jól megállta a helyét ez a meccs. Két játszó csapat volt a pályán, kiegyensúlyozott találkozó volt, igazi ki-ki meccset vívtunk, és úgy érzem, nagy dolog egy pontot is elvinni a III. Kerülettől, hiszen hazai pályán menetelnek, csupán egyszer kaptak ki. Mi öt meccs óta veretlenek vagyunk, a hétvégén jön hozzánk az Újbuda, de mi ugyanúgy állunk hozzá, ahogy eddig: nyerni kell, és mindig csak felfelé nézünk.”
Szikes Péter, a III. Kerület egyik legjobbja volt ezen a szombat délután, aki az alábbiakat mondta az átéltekkel kapcsolatban: „Küzdelmes, hajtós mérkőzés volt, de elbuktuk a győzelmet. Kétszer is a mi kezünkben volt a meccs, vezettünk, és sajnos nem először, de a véghajrában kaptunk ismét gólt. Kicsit a szerencse elpártolt mellőlünk, ami az ősszel befelé pattant, az most kifelé, de dolgozunk tovább, reméljük, hogy ez megfordul mielőbb.”
Ami viszont már most biztos: joggal szólhatott a taps a meccs után, ez tényleg szép volt, fiúk!
NB III, Nyugati csoport, 22. forduló
III. KERÜLET–DIÓSD 2–2 (0–1)
Hévízi út, 250 néző. Vezette: Görög Márió (Bede Tamás, Németh Imre)
III. KERÜLETI TVE: Kondor Tamás – Mayer Bence, Pálfalvi Csaba, Szikes Péter, Lóska Csaba – Kocsis Máté, Lőrincz Dániel (Hegybányai Bendegúz, 53. p.), Breuer András (Scheiber Bence, 88. p.), Bartha Roland – Kaszai Gábor (Móczó Norbert, 60. p.), Horváth Levente. Edző: Varga László.
DIÓSDI TC: Kovács Balázs – Májer Gergő, Holecz Péter, Girán Máté, Riba Dániel (Mojzer György, 53. p.) – Gubacsi Zoltán, Németh Gábor (Patály János, 73. p.), Kozma Milán (Pintér Dominik, a szünetben), Csanálosi Patrik – Kokenszky Norbert, Solymos Zoltán. Edző: Csurka Zoltán.
Gólszerző: LŐRINCZ DÁNIEL (1–0) a 30., SOLYMOS ZOLTÁN (1–1) az 53., MÓCZÓ NORBERT (2–1) a 85., SOLYMOS ZOLTÁN (2–2) a 89. percben
Sárga lap: Lóska Csaba, Lőrincz Dániel, Scheiber Bence., ill. Gubacsi Zoltán, Májer Gergő, Riba Dániel
Jó: Horváth Levente, Lőrincz Dániel, Móczó Norbert, ill. Girán Máté, Pintér Dominik, Solymos Zoltán
VARGA LÁSZLÓ: – Addig nehezen fogunk mérkőzést nyerni, ameddig a legegyszerűbb védekezést sem tudjuk megcsinálni.
– Kívülről úgy tűnt, reális a döntetlen.
– Nem is ezt mondtam, de a mostani már a második meccs, amikor nyerő helyzetben vagyunk és a mi hibáinknak köszönhetően nem nyerünk.
– Mindez minek köszönhető? Hiszen ilyen éles szituációt az edzéseken aligha lehet modellezni.
– Ha finoman akarok fogalmazni, akkor azt mondom, koncentrációhiány.
CSURKA ZOLTÁN: – Nem játszottunk olyan jól, mint az előző héten. Ami büszkeség: legutóbb a Tatabánya ellen hátrányból álltunk fel és ezúttal is kétszer mi egyenlítettünk.
– Jó meccset vívtak Óbudán.
– Nagyon örülök, hogy ismét olyan ellenféllel találkoztunk, amelyik futballozni akart. Jó iramú, közönségszórakoztató mérkőzésen vagyunk túl, amelyen reális volt az iksz. Öt meccs óta veretlenek vagyunk, és ez a tény boldogsággal tölt el.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: