Döntés hét perc alatt. A 38. és a 45. minutumban szerzett találatokkal tulajdonképpen padlóra küldte másfél hete, vasárnap a házigazdát a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Dömsöd, márpedig ehhez nem voltak, nem lehettek eddig hozzászokva Alsónémediben.
A 21. fordulóban 2–1-es győzelmet arató vendégcsapat egyik legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgójával, az első gólt fejelő, 22 éves Kelemen Adriánnal beszélgettünk – sajnos nem csupán a futballról.
– Gól és győzelem, ráadásul idegenben. Ilyen a tökéletes hétvége egy futballista számára.
– Én mégsem mondanám annak, mert a meccs után kaptam a telefont, hogy a legjobb barátom édesapja meghalt – mondta Kelemen Adrián, a Dömsöd labdarúgója. – Csapattársunk, Márkus Norbert apukájáról van szó. A meccs jó volt, annak örültem, de az azt követő híreknek nagyon nem…
– Őszinte részvétem Márkus Norbertnek. Tudtak erről a találkozó előtt is vagy semmiféle előjele nem volt a tragédiának?
– Már délelőtt bevitték a kórházba, ám a bajnokink után hívtuk Norbit és mondta, hogy elhunyt az apukája.
– Talán az égiek is azt akarták, hogy győzzenek, hogy rangadót nyerjenek az ezüstérem-várományos Alsónémedi otthonában, még ha nem is volt ez könnyed diadal.
– Annyira azért nem mondanám, hogy nehéz lett volna, szerintem sokkal jobban játszottunk, mint az Alsónémedi, főleg az első félidőben volt a miénk a meccs. Sokat szabálytalankodott az ellenfelünk, ami a sárga és a piros lapok számából is látszik. Próbálták kivenni a legjobbunkat, folyamatosan szabálytalankodtak Cziráky Tamás ellen, aztán reklamáltak, és megállás nélkül próbálták megfélemlíteni a bírót, ami nem sikerült, ugyanis a játékvezető jól kézben tartotta a meccset.
– A sikerhez mégiscsak gólok kellettek. Ön milyen találatot szerzett?
– Az első kiállítás előtt Cziráky Tamást felrúgták, úgy 30-35 méterre a kaputól, a srác pedig megkapta a második sárga lapját. Faragó Gábor odaállt a szabadrúgáshoz, beívelte, én meg 10 méterről befejeltem a hosszúba, ahogy szoktam.
– Az egyik legfontosabb gólját szerezte?
– Nem ez volt a legfontosabb, a legemlékezetesebb, az ugyanis az első marad, amit még a Bugyinak rúgtam, amikor öt éve Dömsödre kerültem. Azzal a találattal egyébként nyertünk, mégpedig 3–2-re.
– A legszebb is az volt?
– Nem, azt még dunaújvárosi színekben szereztem. A helyi utánpótlásban fociztam, amikor a Videotonnak rúgtam gólt szabadrúgásból, nagyjából 35 méterről.
– A 16-os előterében azért most is elvállalja, ha úgy hozza a sors?
– Persze, én is oda szoktam állni, de változó, ki rúgja a szabadrúgásokat, ez a pozíciótól is függ.
– Ha már a pozíciót említi: az 5. helyezés a realitás vagy még ennél is több van a Dömsödben?
– A dobogó a cél, a minél fényesebb érem. A szezon előtt is úgy álltunk neki, hogy oda kell érnünk a dobogóra, de az ősz utolsó négy-öt meccse nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. Sorozatban nyertünk, majd jött a Halásztelek, a Pereg és a Bugyi elleni derbi, és nem mi győztünk, ami kicsit „levitte” a csapatot. A télen aztán nagyon erős alapozást csináltunk végig.
– A HFC vezető helye megkérdőjelezhetetlen?
– A Halásztelek nagyon jó csapat, szóval úgy gondolom, jogosan áll az 1. helyen. Tavaly itt volt, ebben a csoportban a Taksony és a Dabas-Gyón, amely együttesek kiemelkedtek a mezőnyből, nem hiába kerültek egy osztállyal feljebb. A Halásztelek átvette a helyüket, egy vereségük van csupán, de majd jönnek Dömsödre, és próbáljuk megfogni őket.
– Ez akár azt is jelentheti, hogy jövőre a Dömsöd átveheti a jelenlegi listavezető szerepét?
– Azt hiszem, át, ha ugyanúgy együtt marad a csapat, és ha jön hozzánk még egy-két ember, bár nem is biztos, hogy szükség van erre, de igen, ha ugyanilyen nyári és téli felkészülést csinálunk végig, odaérhetünk az első helyre.
– Csak az a titkuk, hogy remek közösség a Dömsödi SE-é? Hiszen mindenkitől ezt hallani.
– Ezt mondanám én is. Nálunk nincsenek hatalmas pénzek, mint néhány helyen, mi nem zsoldosok, hanem barátok vagyunk. A csapat magja nagyon régóta együtt van, ezért nyugodtan ki merem jelenteni, a miénk igazi baráti társaság. Aki nem tud beilleszkedni, hamar lemorzsolódik, eligazol tőlünk. A jó közösség előnyünkre válik, ez kétségtelen.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 13. lapszámában. Azóta a Dömsöd 2–1-re nyert hazai pályán a Dunaharaszti II. ellen.
„Hogy mit várok magamtól a továbbiakban? Azt, hogy minél jobban játsszak. A munkám miatt sajnos csak minden második héten tudok edzésre járni, nem is vagyok mostanság olyan jó formában, mint szeretnék, de az Alsónémedi otthonában lejátszott találkozón jól ment a futball. Fekszik nekem ez a poszt, amit kaptam, ugyanis kicsit följebb léphettem a középpályára, így sok labdát szerzek, és kihasználom, hogy jól fejelek, és akkor is igyekszem megoldani a dolgomat, ha odaérek a kapu elé. Még utánpótlás-labdarúgóként szerepeltem ebben a pozícióban, majd amikor idekerültem Dömsödre, Halász Gyula volt a mesterünk, és ő találta ki, hogy szélső-, majd középső védő legyek, de már tavaly, amikor Szabó »Csimpi« László volt a trénerünk, már akkor feltolt a középpályára, azt pedig a Székely János–Kun Gergely edzőpáros is látta és tudta, hogy régóta ezen a poszton szeretek futballozni – talán nem is rosszul.”
KELEMEN ADRIÁN, a Dömsöd labdarúgója a régi-új posztjának előnyeiről
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: