A parkett angyalai és ördögei gyors gondolkodású, technikás és fifikás játékosok, akik közül jó néhányan nagypályán is futballoznak, ám az alábbi sorozatban a futsalé lesz a főszerep. Ezúttal Laucsek Csaba, az NB II, Nyugati csoportjában szereplő BME FC futsalosa felelt a Foci a köbön felvetéseire.
Amiért elkezdtem futsalozni: „A III. Kerület TUE csapatában játszottam évekig nagypályán, ott is kapusposzton. Ifjabb Mészöly Kálmán volt a kapusedzőm, akitől rengeteget tanultam. Egyrészt megtanította a védési technikákat, másrészt mentálisan is felkészített a kihívásokra, amit az élet más területén is tudok alkalmazni. Az ő személyisége meghatározó volt fejlődésemben, mind a mai napig örömmel emlékszem vissza azokra a kapusedzésekre. Mindent megtett, hogy a legjobbat hozza ki belőlem, de az én magasságommal (173 cm) be kellett látnom, hogy nem sok sikert tartogat számomra a nagypályás labdarúgás. Arról nem is beszélve, hogy a téli teremtornákon rendre sokkal jobban teljesítettem, mint a hétvégi bajnokikon. Tizenhat éves koromban kérdezte meg az egyik bátyám, hogy miért nem megyek le vele a Cső-Montage BFC valamelyik U21-es futsal edzésére? A futsal azonnal magával ragadott, így a nagypályás labdarúgással felhagytam. Rövid időn belül már a felnőtt csapat edzéseire jártam, egy évvel később pedig debütáltam az NB I-ben.”
Legjobb meccsem a pályafutásom során: „Az első U21-es válogatott mérkőzésem. Barátságos meccset játszottunk Makón Románia ellen. A magyar-román párharc semmilyen sportágban sem tét nélküli, ennek megfelelően léptünk a pályára. Leírhatatlan érzés címeres mezben énekelni a Himnuszt. Tovább fokozta az élményt, hogy aznap játszott Makó nagypályás csapata a Budapest Honvéd ellen a Magyar Kupában, és a makói ultrák tiszteletüket tették a mi mérkőzésünkön is. Az ultráknak köszönhetően egész mérkőzés alatt hangosan buzdítottak minket a szurkolók, belehajszolva a csapatot a győzelembe (Magyarország U21–Románia U21 2–1). Nagyon hálás vagyok annak a 20-30 ultrának, akik megszervezték a szurkolást. Különösen felértékelődik ez az emlék a mai helyzet tükrében, amikor az MLSZ és a szurkolói csoportok közti konfrontáció miatt üresen pangnak a lelátók még az OTP Bank Liga mérkőzésein is. Csak remélni tudom, hogy megoldódik a helyzet, mert szervezett szurkolással a háta mögött sokkal jobb teljesítményre képes minden sportoló.”
Legnagyobb élmény, amit a futsal adott: „Az Üllő Fc Cső-Montage-nál eltöltött éveket mind ide sorolnám. Gubó János elnök úr nagyszerű körülményeket teremtett, és családias légkört alakított ki az egyesületen belül. Nem ismerek nála tisztességesebb üzletembert, mindig betartotta a szavát. Az alapító játékosok pedig gondoskodtak arról, hogy nevelést is kapjunk a csapatnál. Ha ki kéne emelnem egy szezont, akkor a 2010/2011-es bajnokságot emelném ki, amikor Tóth Miklós vezetésével vágtunk neki az NB I-nek. Annak ellenére, hogy az átigazolási időszakban több rutinos játékos is távozott a csapattól, tisztességesen helytálltunk. A bajnokság felénél, meglepetést okozva, a harmadik hellyel büszkélkedhettünk. Ez a lendület azonban megtört, így a végelszámolásnál az ötödik helyet sikerült megszerezni. Ebben a szezonban rendre több száz üllői szurkoló látogatta a mérkőzéseinket, és remek viszony alakult ki köztünk. Szomorú voltam, amikor 2013-ban Jancsi bácsi úgy döntött, hogy kiszáll a futsalból, ugyanakkor büszkeséggel tölt el, hogy részese lehettem annak a munkának, ami a Cső-Montage-nál zajlott.”
Legnagyobb siker, amit eddig elértem: „2009-2010: Férfi Futsal Magyar Kupa 2. helyezés; 2009-2010: Férfi Futsal NB I 3. helyezés; 2008-2009: I. Osztályú Férfi U21 Futsal Bajnokság 3. helyezés.”
Pozitív tulajdonságom a parketten: „Az egy az egy elleni szituációkban, valamint a hatoson kívüli indítások olvasásában vagyok a legerősebb.”
Negatív tulajdonságom a parketten: „Nem elég pontosak az ellenfél térfelére érkező indításaim.”
Célom a mostani szezonban: „Az már eldőlt, hogy nem sikerül megszerezni az első helyet a bajnokságban, de ettől függetlenül minél előkelőbb helyen szeretnénk végezni a tabellán.”
Célom a távolabbi jövőben: „Nehéz a futsal terén hosszú távon tervezni. Tavaly még júliusban sem tudtuk, hogy az NB I-ben vagy az NB II-ben indul-e a gárda. Az élvonalbeli magyar futsal csapatok többségénél jellemző az anyagi bizonytalanság. Néha felüti a fejét egy-egy szponzor, de általában ezek ugyanilyen gyorsan el is tűnnek. Ilyen körülmények között csapatválasztáskor nekem a társaság vált a legfontosabb tényezővé, ezért döntöttem úgy nyáron, hogy a BME-nél maradok a másodosztályban való indulás ellenére. Nagyon kedvelem csapattársaimat, mindig örömmel lépek be az öltözőbe. Pár éve másodlagossá vált a futsal az életemben, inkább a tanulásra koncentrálok, abban több a lehetőség. A futsalt illetően hosszú távú célként annyi biztos, hogy amíg az egészségem engedi, játszani szeretnék. Piliscsabán már belekóstoltam az edzősködésbe is. Három utánpótláscsapat munkáját segítettem, és remekül éreztem magam. Ha időm engedi, a jövőben is szeretnék utánpótlásedzőként tevékenykedni.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: