Nem a góllövés a védjegye. A 2012 nyarán a XXI. kerületiekhez igazoló labdarúgó közel három bajnoki szezon alatt eddig 66 alkalommal viselte a klub legendás azúrkék-meggypiros mezét, amelynek színeiben mindössze 3-szor volt eredményes, minden évadban egy alkalommal. Persze nem ez a legfontosabb vele kapcsolatban, sokkal inkább az, hogy az általa dirigált hátsó alakzat ne kapituláljon, hiszen akkor nagy gond már nem lehet.
– Könnyed győzelmet arattak.
– Valóban, ha a tabellát nézzük, papírforma-eredmény született – felelte Stefan Rakic, a Csepel hátvédje. – Mindenki azt mondta, azt jövendölte, sima hazai siker születik majd, viszont az edzőnk elmagyarázta nekünk – és ez az én tapasztalatom is –, hogy párszor már borsot tört az orrunk alá az ellenfelünk. A 24 meccses veretlenségi sorozatunkat is a Mosonmagyaróvár szakította meg, amely valóban sötét ló, ahogy idézték a szerkesztők a csapatunk honlapján. Mondhatni, mumusunk, így örültem, hogy revánsot vettünk ezzel a győzelemmel és kijavítottuk a tavaly elkövetett hibánkat, ám fel voltunk készülve arra, hogy kemény meccs lesz még akkor is, ha tudtuk, jó formában vagyunk. Nagy segítségünkre volt a szél, amely az első félidőben minket támogatott. Mindig ugyanazt a térfelet választjuk kezdés előtt, de most a másikra voksoltunk, és az időjárási körülmények segítettek bennünket. Igaz, a szünet után mindez megváltozott, amely az eredményen meg is látszott.
– Tehát több volt, mint egy átlagos bajnoki?
– Nem kell ezt annyira túldimenzionálni, hiszen ez is csak egy volt a sok meccs közül, ettől függetlenül személyesen is érintett vagyok a dologban, így én is revánsot szerettem volna venni, mert fájó volt, amikor megtörték ezt a szép veretlenségi sorozatunkat, ráadásul az ősszel is kikaptunk Mosonmagyaróváron. Nekem elégtétel volt ez a 3–0, főleg úgy, hogy gyakorlatilag közük nem volt a meccshez.
– Reális a különbség?
– Teljesen, a mutatott játékunk alapján ez a 3–0 megérdemelt volt, az ellenfélnek nem nagyon adódott helyzete. Igaz, a második félidőben kicsit belekényelmesedtünk az eredménybe, mégsem éreztem a riválisunkban az átütőerőt, azt, hogy gólt érnek el.
– Hosszú idő után talált ismét a hálóba.
– Érdekes szituáció, de az öröm miatt nem emlékszem tisztán a gólomra, de ami rémlik: valahogy elém pattant a labda, és nem rúgtam el egyből, ám a kapus előttem állt, majd elfeküdt, én pedig elhúztam jobbal és talán ballal bepöcköltem. Valami ilyesmi történt, ami óriási boldogság volt számomra, hiszen ritkán találok be, így annál hatványozottabb az érzés.
– Akkor nyilván emlékszik, mikor volt utoljára eredményes.
– Természetesen, a Nagyatád ellen, tavaly nyáron. Mindig az utolsó fordulókban szoktam gólokat rúgni, mindig a tavaszi idény végén, meg is lepődtem most, hogy ilyen „korán” találtam be, ami talán jelent valamit. Például azt, hogy a közeli vagy a távoli jövőben ez tendencia lesz. Majd meglátjuk, mindenesetre bizakodó vagyok.
– A csapat helyezésével kapcsolatban is? Hiszen 8. a Csepel, az élvonal egykori meghatározó alakulata.
– Ha azt nézem, hogy az őszt miként kezdtük, akkor állhatnánk sokkal rosszabbul is, de ha onnan közelítek, hogy a tavaszaink mindig jobban sikerülnek, akkor azt mondom, látom az együttesben a potenciált, mivel nagyon együtt vagyunk és csapatként működünk annak ellenére, hogy a felkészülési mérkőzéseink eredményei nem ezt mutatják. Elérhető a középmezőny eleje is, hiszen ha tartani tudjuk ezt a szériát, bármi kisülhet belőle.
– Azt azért ne feledje, rázós meccsek várnak a Csepelre, mert bár fogadják a Sárvárt, aztán a papíron a veszélyzónában lévőkkel találkoznak, de alighanem ön is tudja, a Dorog korántsem kieső társulat, majd következik a Tököl elleni derbi, és bár a Pest megyeiek a tabella utolsó helyén szerénykednek, legutóbb kaptak egy négyest a Diósdtól, de az a meccs mindig más, mint a többi. Aztán játszanak a Tatabányával, az Újbudával, a Rákosmentével és a BKV Előrével, azaz olyan alakulatokkal mérik össze erejüket, akik a tabellán önök előtt állnak.
– Mindig is az volt a problémánk, hogy a mögöttünk lévőkkel vagy ikszeltünk vagy kikaptunk tőlük. Sohasem félek azoktól a csapatoktól, amelyek előttünk álltak. Azért volt nehéz megnyerni a múlt szombati mérkőzést is, mert rajtunk volt a teher, hogy igenis győzni kell. Sárvár, Dorog, Tököl. Reálisan nézve szerezzünk hét pontot, és azzal meg leszek elégedve. A Dorogról tudjuk, hogy a történtek miatt hátrakerültek, a Sárvár legutóbb ikszelt a Budaörssel valamilyen úton-módon, erre mondom én, hogy bármelyik gárdának lehet szerencséje. Azt viszont tudom, hogy nekünk a hazai pálya mindig is hazai pálya marad, és az ellenfelek félnek, ha idejönnek, tartanak tőlünk, mert ismerik az eredményeinket és azt is tudják, hogy sokkal eredményesebbek vagyunk itthon, mint idegenben. De nem akarom megkerülni a felvetést, kitérnék a Tökölre is. Más meccs lenne? A szurkolók részéről lehet, hogy így van, de én ezt soha nem éreztem, hogy más lenne, mint a többi, a presztízsét tekintve. A játékosok között ez átlagos mérkőzés, a Csepel – Tököl nem rangadó, régen talán az volt, de ma már nem. Amióta itt vagyok, mindig megvertük a riválisunkat, nem volt ebből probléma, úgyhogy nem tartok ettől a meccstől sem, és ezt mindenféle nagyképűség nélkül állítom.
– Ifiként megfordult Dunaújvárosban, Székesfehérváron és Felcsúton. A fent nevezett társulatok manapság az NB I-ben vitézkednek, míg a Béke téri alakulat csupán a honi harmadosztályban.
– Jó helyen vagyok mind szakmailag, mind emberileg, viszont megvan az ambícióm, hogy van még innen tovább. Tudom azt is, hogy nem vagyok még kész játékos. Abban is segít a Csepel és az NB III-as közeg, hogy rutint szerezzek a felnőttek között, aztán majd a nyáron elválik, miként tovább.
Futball, és ami mögötte van
„Kettős állampolgár balkáni gyerek vagyok, mert édesapám szerb, görög és makedón származású, míg édesanyám magyar – adott helyzetjelentést Stefan Rakic, a Csepel középső védője. – A labdarúgás mellett egyetemista vagyok és mindemellett nagyon sok mindennel foglalkozom. Az ELTE ÁJK-n tanulok politológiát, érdekel a közélet, a politika, meg a kisebbségi ügyek. Ami a jövőt illeti, szeretném képviselni a szerb kisebbség érdekeit, ezen a vonalon mozgok, úgyhogy migrációs és etnikai politikát szeretnék tanulni a továbbiakban, ám külföldön kívánom elvégezni ezt a mesterszakot.”
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 11. lapszámában. Azóta a Csepel 1–0-s vereséget szenvedett hazai pályán a Sárvártól.