Ha a Mihály nevet kapja 1985. július 7-én, alighanem ő lett volna a Mágnes Miska. Merthogy Csik Tibor, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Alsónémedi kapusa úgy vonzotta a labdát a Felsőpakony ellen idegenben megvívott és 3–0-ra megnyert rangadón, mint Rómeó Júliát. Ami mégis különbség: az Alsónémedi „előadása” happy enddel kecsegtet.
Pedig „csak” második az ASE. Merthogy a Halászteleket már aligha lehet utolérni, amivel Csik Tibor is tisztában van.
– Tényleg meglepte a saját csapata?
– Igen – vágta rá kapásból Csik Tibor, az Alsónémedi kapusa.
– Nem csodálom, hiszen mégiscsak a felsőpakonyi győzelmük szólhat a legnagyobbat, holott védekezésben talán a lehető legrosszabb mérkőzésük volt.
– Összességében idén most volt a leggyengébb, de nem is védekezésben, hanem játékban. Az előző fordulóban, a dabasi meccsen sokkal jobban játszottunk, pedig akkor volt öt hiányzónk, míg ezúttal voltak visszatérők, de valahogy egyszerűen nem tudtuk azt hozni, amit korábban rendre nyújtott a csapat.
– Az első percekben mi játszódott le önben? Nem tartott attól, hogy vereség is lehet a vége?
– Nem féltem, mert hetek óta azt érzem magamon, hogy megy a védés. Az ősszel volt több potya, négyet vagy ötöt is kaptam. A záró bankettünkön elbeszélgettem a vezetőséggel az egészről, majd a téli alapozást jóval komolyabban vettem, mint előtte.
– Volt honnan visszajönnie…
– Amikor Alsónémedire igazoltam, nagyon biztosnak vettem a helyemet. Aztán jöttek ezek a hibák, amelyeket szerettem volna kijavítani, és bebizonyítani, hogy megérte engem visszahívni ide. És ez a tavasszal úgy néz ki, sikerült is, és ezt az edzőmtől kapott osztályzatok alapján is mondom. Az őszt úgy, ahogy van, elfelejteném. Amióta a felnőttek között védek, ilyen rosszul még nem ment egy félszezonban sem. Az, hogy az első tízben ne legyek benne a kapusrangsorban, na, ez nagyon rosszulesett.
– Könnyen megtalálta a kiutat?
– A vezetők azt mondták az ominózus banketten, hogy változtassak, mert nem lesz ez így jó, akár egy igazolás is jöhet a helyemre vagy bármi. Megpróbáltam komolyabban venni, és úgy vélem, sikerült, mert hétről hétre egyre magabiztosabbnak érzem magam. Ehhez persze kell a csapat is, mert ott van előttem egy nagyon összeszokott védelem, amelyből ha kiesik egy ember, van olyan, aki beszáll, és mintha nem is lenne hiányzó.
– Alighanem ezért vannak ott a dobogón, amelyre egyébként nem sokan számítottak.
– Az együttesünkben kellemesen csalódtam, mivel az őszi 2. helyre nem számítottam. Azt mondtam, maximum stabil középcsapat lehetünk, aztán tessék, ehhez képest fordulóról fordulóra olyan teljesítményt nyújtanak a társaim, hogy megoldják a dolgukat ugyanúgy hátul, mint elöl. A taksonyi meccset persze sajnáltam, mert amit az edzőnk mondott, úgy igaz, a bírók keze benne volt a mérkőzésben, de nézze meg, akik üldöznek bennünket, a Pereget, a Dabas II.-t és immár a Felsőpakonyt is megvertük a tavasszal.
– Kellett az a nagy pofon Taksonyban?
– Jól jött, mert kellett ahhoz, hogy ne szálljon el a csapat, ám hozzáteszem, nem volt benne a brigádban, hogy közülünk elszálljon bárki is. Ha egy ,,megye-kettes” csapatból ott vannak tizenhatan, tizenheten a heti három gyakorlásból minimum kétszer, az már nem lehet rossz ezen a szinten.
– Az Alsónémedi eddig túlteljesített?
– Szerintem nem, inkább azt mondom, a csapatban benne van minimum a dobogó 3. foka, de nagyon szeretnénk megtartani a 2. helyet, és én azt érzem, hogy meglesz az az ezüstérem, ha így folytatjuk, mivel a Halásztelek már nagyon elment tőlünk.
– Akkor jövőre csakis a bajnoki cím lehet a cél?
– Egyelőre koncentráljunk minden héten az aktuális ellenfélre. Azt a csapatot igyekszünk legyőzni, amelyik éppen következik. Most egyelőre a távolabbi célokról nincs is szó ’Némedin, próbálunk úgy teljesíteni, hogy a dobogó meglegyen, ezáltal örömet szerezzünk a szurkolóinknak. Azt látom, hogy hétről hétre egyre többen jönnek ki, ott vannak mellettünk, Felsőpakonyba is rengetegen elkísértek minket, ami nagyon nagy lendületet ad nekünk. És azt hiszem, ezért is állhatunk a 2. helyen a tabellán.
JÓ PONT, HA NEM KAP GÓLT A CSATÁRÁSZTÓL
Csik Tibor, az Alsónémedi kapusa nem unatkozott múlt szombat délután a Felsőpakony otthonában. „Körülbelül az első félidő 5. percében volt egy hosszú indítás, amikor kicsit megdobta a szél a labdát, a hazaiak az ötös sarkáról középre passzolták, a srác rábombázta, de a kapufától visszaértem és belevetődve, reflexszerűen mentettem – utalt a múlt hétvégi legnagyobb védésére a cerberus. – Azért csak ott volt egy Wrábel Joci, akinek három-négy ziccerét is menteni tudtam, márpedig gólt nem kapni tőle ritka ebben a mezőnyben, mondhatnám, nagy szó.”
Hogy jó az ASE-nél a csapategység, azt jelzi ama tény, amikor a labdarúgó emlékezteti valamire a trénerét: „Ha lehet, annyit üzennék Rácz Lászlónak, hogy a Suha-napot ne feledje!”
Ők tudják. Mi meg látjuk: második az Alsónémedi.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 11. lapszámában. Azóta az Alsónémedi 2–1-es vereséget szenvedett hazai környezetben a Dömsödtől.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: