Az ősszel még a Veszprém FC mezét viselő támadó a tavasszal az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Újbuda szerelésében fut ki a gyepre. Legutóbb a Rákosmente KSK otthonában elért 2–2 alkalmából hallatott magáról, miután csapata mindkét gólját Skriba Máté szerezte.
– Kacskaringós utat jár be.
– Elhiheti, nem így terveztem – mondta Skriba Máté, az Újbuda labdarúgója. – Voltam egy-két helyen próbajátékon az NB II-ben, de nem jött össze.
– Az ősszel már sejteni lehetett, hogy ez történik a Veszprém FC-vel? Mert nyilván a visszalépés miatt igazolt el.
– Nem, erről szó sem volt, bár hozzáteszem, én mindenféleképpen eljöttem volna, mert kölcsönben voltam a télig, utána máshová szerettem volna menni. Év közben nem merült fel, hogy esetleg visszalép a csapat.
– Előjele sem volt?
– Abszolút nem! Tény, hogy nem ment úgy a játék a gárdának, ahogy azt elvárták volna, pedig nagyon jó edzőnk volt, és a csapat sem volt rossz, csak az eredmények nem jöttek sajnos.
– Hogyan került Újbudára?
– A menedzserem által. Mondom, volt NB II-es lehetőségem, amit megpróbálhattam volna, de nagyon szimpatikus volt az itteni társaság és azok, akik a klubot körülveszik. Egyből elfogadtam az ajánlatot, amit kaptam.
– Pedig futballozott nem csupán a honi második ligában, hanem az NB I-ben is.
– Nem szeretném, ha ez lenne a legmagasabb osztály, ahol játszani fogok, mert minél följebb szeretnék, de egyelőre nagyon jól érzem magam itt, és nem is foglalkozom azzal, mi lesz a közeljövőben.
– A mostani, az élvonalban maradásért vért izzadó Haladásban nem lenne helye?
– Nem tudom, ezt az aktuális vezetőedzőnek kell eldöntenie. Erre nem tudok mit mondani. Nézze, nem akarok leszólni senkit. Akik ott vannak, úgy teljesítenek, ahogy, és én nem mondom azt, hogy jobb lennék, ha ott volnék. Nagyon szívesen futballoznék Szombathelyen, de így alakult.
– Fel sem merült a télen, hogy a Vas megyeieknél maradjon?
– Furcsállottam ezt én is, de szóba sem került a lehetőség. Az új vezetőedző, Szentes Lázár nem is látott engem játszani, szóval még annyi esélyt sem kaptam, hogy megnézzen akár egy napig vagy egy hétig. Nem kaptam semmiféle lehetőséget az elmúlt néhány évben, hogy Szombathelyen, a Haladásban bizonyítsak.
– Máshol sem került szóba a neve?
– Nem, de azt azért ne feledje, az NB III-ban, egy kiesés ellen küzdő, végül visszalépő csapatban futballoztam, és a gólok sem jöttek. Nem is láttam erre reális esélyt. Szerettem volna az NB II-ben olyan csapatot találni, ahol célok vannak, de sajnos ez különböző okok miatt nem jött össze, de úgy érzem, ez nem csak rajtam múlott.
– Elkeseredett?
– Könnyen túlteszem magam az ilyesmin. Persze, abban a pillanatban nem jó, de az idő mindig segít.
– Akárcsak a múlt hétvégén, hiszen ha nincs ön, valószínűleg nem távoznak ponttal a Rákosmente KSK otthonából.
– Ez túlzás, de azért köszönöm. Nemcsak az én érdemem volt, hanem az egész csapaté. A második félidőben nagyon jól játszottunk, ráadásul nagyon kellett ez az egy pont is az Újbudának. Ugye, a feljutás volt a cél, de nem úgy kezdtük a tavaszt, ahogy szerettük volna. Márpedig még egy vereség nagyon nem jött volna jól.
– Az Újbuda jelen pillanatban bajnokesélyes gárda?
– Abszolút! Profik a körülmények, akárcsak az edzők, és a játékosok is úgy állnak hozzá ehhez a történethez, hogy képben van a feljutás, de sajnos az elmúlt néhány meccs nem úgy alakult, ahogy elterveztük.
– A Mosonmagyaróvár elleni nagykülönbségű, 4–1-es kudarcnak mi volt az oka?
– Azt mondom, hogy nagyon rossz ütemben kaptuk a gólokat. Volt egy 11-esünk, amit 0–0-nál elhibáztunk, és ha azt berúgjuk, akkor ugyanez a vége, csak mi nyerünk 4–1-re. A félidő vége előtt aztán ítéltek ellenünk egy büntetőt, amit berúgott az ellenfél, majd kijöttünk a szünetről és két perc alatt kaptunk kettőt. 0–3-ról nem lehetett már visszajönni, de a második játékrészben így is megtettünk mindent azért, hogy pozitívan jöjjünk ki a meccsből. Be kell látnom, hogy ez nem sikerült.
– Meddig tervez a XI. kerületieknél?
– Nem árulok el nagy titkot, fél évben állapodtunk meg, de nem mondom, hogy fél évre tervezek, mert valóban nagyon jól érzem itt magam. Bármi lehet, és nem csupán a feljutástól teszem függővé a maradásomat. Az Újbudánál nem úgy van, mint sok helyen, hogy kitűzik a feljutást, és ha nem jön össze, akkor elküldenek mindenkit. Itt hosszú távra terveznek.
– Nem tart attól, hogy megmarad NB III-as labdarúgónak?
– Ettől abszolút nem félek, mivel még csak 23 éves vagyok, így nagyon sok időm van, hogy visszakerüljek az NB II-be vagy az NB I-be.
– Volt utánpótlás-válogatott, játszott minden NB-s osztályban, sok mindenen túl van.
– Úgy érzem, attól függetlenül, hogy fiatal vagyok, ez tényleg így van. Az volt a baj – már ha ez az, mert ezt nem tudom a mai napig sem –, hogy nagyon hamar bemutatkozhattam az élvonalban. Talán ha kicsit várnak velem, akkor később bontakozok ki és esetleg még mindig ott lehetnék.
– Korainak érzi mindazt, ami történt?
– Utólag lehetséges, hogy az volt. Rengeteg olyan szituáció jut eszembe, amikor a helyzeteket magamnak alakítottam ki, és ha azokat gólokra váltom… Úgyhogy igen, lehetett volna másként is. Ezzel persze nem azt állítom, ha egy évvel később történik, most nem itt tartanék.
– Van, amit mai fejjel másként tenne?
– Nincs ilyen. Legfeljebb csak annyi, amikor az akkori tréner, Artner Tamás elküldött többedmagammal Szombathelyről, a többiek maradtak, én elmentem, amikor Csertői Aurélt kinevezték az akkor még NB II-es Tatabánya edzőjének. Lehet, hogy ez volt a baj, de ezen már nem rágódom, ugyanis nincs miért. Mindenhol úgy álltam hozzá a futballhoz, ahogyan szerintem kell.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 7. lapszámában. Azóta az Újbuda 2–2-re végzett vasárnap délután a BKV Előre otthonában, Skriba Máté csapata első gólját szerezte. Utóbbi találkozóról várhatóan a szerdai nap folyamán részletes, fényképes tudósítást közöl honlapunk pálya széli interjúkkal.