És akkor Fábri 53 perces, rögtönzött stand up comedyt „nyomott le” a hozzáértő közönségnek. A kakucsi férfiak pedig dőltek – de nem a nevetéstől, hanem a támadó ördöngös cseleitől. Fábri Ádámot mindez persze egy pillangószusszanásnyi ideig sem zavarta. Merthogy amit Varga Balázs elkezdett a 8. minutumban, azt cikkünk főszereplője a 88. percben fejezte be.
– Gólgyártás a javából. Ha most kezdődne a bajnokság, tán még a jelenlegi listavezető Halászteleknek is volna félnivalója.
– Ez könnyen meglehet – felelte Fábri Ádám, a Dabas II. labdarúgója.
– Erre az eredményre az emberek felkapják a fejüket, és ez még akkor is így van, ha ez a meccs nem lehet értékmérő.
– Annyiban mégis az, hogy ezúttal sikerült beérnünk gólkülönbségben az Alsónémedit, meg persze pontban is, miután Taksonyban kikapott.
– Könnyebb mérkőzés volt, mint amennyire a végeredményből kikövetkeztethető? Netán amondó, a 32. perc eseménye, Miták József kakucsi játékos-edző kiállítása döntően befolyásolta a számszerű eredményt?
– Talán nem lett volna 11–1 a vége, de úgy érzem, nem befolyásolta.
– Ötig jutott a 90 perc alatt, de hány gól maradt önben?
– Talán kettő vagy három.
– Amennyiben ebből indulunk ki, ez a találkozó a jobbak közé tartozott.
– Főleg az elmúlt időszak után…
– Mi volt a baj?
– A kevés edzés.
– Miért tréningezett kevesebbszer?
– A munka miatt, meg aztán Ócsán laktam, ám nemrégiben ideköltöztem Dabasra, így megoldódott ez a probléma.
– Önnek ezek szerint már megvan, de a társulatnak hol a helye?
– Az első háromban, a dobogó valamelyik fokán.
– Úgy tűnik, ez meglesz.
– Az a cél…
– És az mindegy, hogy ezüst vagy bronz? Mert abban megegyezhetünk, hogy csak az első pozíció ér igazán bármit is.
– Nem, de nyilván megpróbálunk minél előrébb végezni, főleg így, hogy a következő fordulóban Alsónémedire megyünk.
– Rangadó lesz? Csak azért kérdem, mert az ősszel 3–1-re nyertek.
– Mindenféleképpen!
– Máshogy készül, mint a Kakucs, a Gyál vagy a Ráckeve ellen?
– Nem, dehogy, minden meccsre ugyanúgy.
– Van hibapontja az ellenfélnek?
– Ha jól tudom, legutóbb volt náluk kiállítás.
– Méghozzá kettő is: Balázs Gergely és Bereczki Gábor mehetett idő előtt zuhanyozni.
– Meg aztán ismerek néhány embert ’Némediből.
– Ez előny vagy hátrány?
– Nem tudom, melyik, hiszen kispályán játszunk egymással.
– Jó, de azt csak tudja, adott szituációban melyik védővel szemben melyik csel a megoldás?
– Talán igen.
– Nevet, de most aligha fog: látatlanban kiegyezne a döntetlennel?
– Nem fogadnám el, a győzelemért megyünk Alsónémedibe, ez a cél.
– Akkor sem, ha 4–4 a vége és triplázik a 90 perc alatt?
– Nem az számít, hogy én lőjem a gólokat. De így végül is beszélhetünk róla…
– Inkább cseréljünk eszmét arról, hogy ez az összecsapás csak egy állomás az úton vagy döntőnek beillő derbi jön vasárnap?
– Még mindkét csapatra várnak nagy meccsek, akármelyik gárda bukhat. és én még a Halásztelekről sem feledkeznék meg.
– A bajnoki cím sorsa eldőlt?
– Úgy néz ki, el, de ha nem, akkor mi ott leszünk.
– Tartom, hogy az Alsónémedi szereplése az évad legkellemesebb meglepetése. A Dabas II.-ről viszont meséljen Fábri Ádám.
– Valamilyen szinten meglepetés a szereplésünk, mert hát csak egy második számú csapat vagyunk, de ezzel a kerettel, ilyen körülményekkel nem is lehetnénk máshol, csak az élmezőnyben. Nem mindenki edzhet és játszhat műfüves pályán minden héten, és azért ez főleg a télen sokat számít.
– Az látszik, hogy nagyon egyben vannak.
– Persze, mert remekül sikerült a téli felkészülés.
– Csak ezért? Mert érkeztek ám jó kvalitású emberek a társulatba.
– A nyári igazolásaink is nagyon jól sikerültek.
– Fábri úr ellenben maradt, hogy a pályán csinálja a show-t, mint a Kakucs ellen. És aligha ez a végállomás.
– Mármint a Dabasra érti vagy a „megye-kettőre”?
– Utóbbira.
– Akkor úgy fogalmazok, remélem, ezzel a csapattal nem a „megye-kettő” lesz a végállomás…
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 7. lapszámában. Azóta a Dabas II. 3–1-es vereséget szenvedett az Alsónémedi otthonában.