Fogalmam sincs, hogy csináltad. Nem lehetett könnyű felvenni a versenyt túl az ötödik ikszen a fiatalon fickándozó fickókkal, de valahogy mindig megoldottad. Kakucson már nem esett jól a játék, de futballoztál a védelem tengelyében, mert szükség volt rád, a rutinodra, a csibészségedre, megakadályozva, hogy a kapuba fejeljenek vagy teli rüszttel kapásgólt lőjenek az ellenfelek. Sosem kérdeztem, mire vagy a legbüszkébb. Mármint a futballt tekintve, mert ötvenen túl csak felsejlik az emberben, merre s hová tart. Alighanem még mindig szépen csillog az a halászteleki aranyérem – akárcsak a sok győzelmet, megannyi fontos sikert látott szem ezen a napon, éppen fél távnál az ötvenes és a hatvanas tábla között…