Március 15-én, vasárnap reggel hat óra körül tragikus kimenetelű autóbalesetben elhunyt Szolomájer Miklós, a Kaposvári Rákóczi, a Paksi FC, a Dunaújváros-Pálhalma és a Szekszárdi UFC korábbi-, a Tolna megyei I. osztályban szereplő Tevel SE labdarúgója. A gépjármű ismeretlen okból kifolyólag lesodródott az útról és egy fának ütközött Tevel közelében, amelynek vezetője az eset következtében életét vesztette. Az alábbiakban Szolomájer Miklósra emlékeznek az egykori csapattársak.
A pálya környékén megbújó szél néha bele-belekapott a gyertyalángba, és ilyenkor úgy tűnt, mintha egy futballista a bal lábáról a jobbra tette volna a labdát vagy hirtelen irányt változtatna a vonal mellett. Felnőtt nők és férfiak lesték a hirtelen mozdulatot. A teveli sporttelep vasárnap este hat óra tájban hamar benépesült, pedig nem volt meccs fontos pontokért, mégis rengetegen tették tiszteletüket, hogy emlékezzenek. Emlékezzenek a barátra, a csapattársra, a Tevel SE egyik legjobb labdarúgójára.
„Borzasztóan megrázott mindenkit Szolo – mi így hívtuk focistaberkekben – váratlan és értelmetlen halála – kezdte Czinkon Szabolcs, a Tolna megyei II. osztály, Keleti csoportjában listavezető Szekszárdi UFC II. labdarúgója, korábban az első csapat keretéhez tartozó NB III-as futballista, aki szerepelt a Dömsöd, a Hidas SE, a Tamási FC, a Tevel, a Bonyhád-Völgység és a Szászvár színeiben is. – Személy szerint nagyon régóta ismerem, tíz évvel ezelőtt a szülőfalujában futballoztam, amikor ő már Kaposváron rúgta a bőrt, hiszen kiemelkedő tehetségnek számított. Már akkoriban is egy csibész fiú volt, akiről mindig egy dolog jut az eszembe: a mosoly. Nem emlékszem olyan pillanatra, amikor szomorú, boldogtalan lett volna. Csupa mosoly, vidámság tükröződött az arcán.”
Akik ismerték és szerették Szolomájer Miklóst, a fájdalom hasít beléjük, mert egyszerűen felfoghatatlan, ami történt.
„Amikor csapattársak lettünk Szekszárdon, sokszor fordult hozzám az öltözőn belül, hiszen régóta ismertük egymást – folytatta Czinkon Szabolcs. – Nagyon hamar beilleszkedett a csapatunkba és elfogadtatta magát az öltözőben az utánozhatatlan humorával, csibészségével, csínytevéseivel, vicces, szórakoztató csipkelődéseivel. A pályán pedig a játékával… Ha valakire, rá tényleg jellemző volt az, hogy kilencven percen keresztül zakatolt a jobb- és baloldalon alapvonaltól alapvonalig. Elképesztő mennyiséget tudott futni. Hátul szerelt, de a következő támadásnál már ő adott be. Mindig azzal csipkelődött, hogy »figyeljetek, jön a Szolo, biztosan gól lesz a beadásából, mert ő csak gólpasszt tud adni«. Szereztem egy fejesgólt a Nagybajom elleni bajnoki mérkőzésen, természetesen a beadás tőle érkezett, a meccs után meg is jegyezte, hogy »jól fejbe rúgtalak, Kicsi«. Merthogy mi így hívtuk egymást… Amikor találkoztunk, a köszönés így zajlott: »Jó játékos vagy, Kicsi!« – »Te is, Kicsi!«”
Hogy milyen nagy is volt valójában Szolomájer Miklós, arra az idő nem adhat választ, hiszen már most tudható. Merthogy a mindenkori csapattársak többségének okozott néhány emlékezetes pillanatot.
„Az edzőtáborban természetesen ő volt az, aki egy perc nyugalmat nem hagyott a csapattársainak, végig élesek maradtunk, figyelnünk kellett, mikor, milyen meglepetés ér minket – tette hozzá Czinkon Szabolcs.– Felfoghatatlan, ami vele történt… Sajnos az utóbbi időben kevesebbet találkoztunk, beszéltünk, de három hete volt szerencsém látni egy edzőmeccs keretében. Persze, hogy már messziről köszöntött: »Jó játékos vagy Kicsi!« – »Te is, Kicsi!« Hirtelen ezek a pillanatok, emlékek ugranak be vele kapcsolatosan. Egy nagyon jó embert és egy nagyon jó játékost ismertem meg a személyében. Nyugodj Békében, Kicsi!”
Március 14-én a Paks II. otthonában 5–2-es vereséget szenvedett a Tevel Szolomájer Miklóssal a soraiban. Ez volt az a meccs, amelyet mielőbb el kellett felejteni. Március 22-én, a 15. fordulóban a Tevel a Kölesdet fogadta. 5–0-ra nyert a házigazda, de ennek a három pontnak senki nem tudott örülni. A helyiek arra várnak, hogy jön majd egy fiú, csibészes mosollyal, és aki hallatlan önbizalommal a jobbról a bal lábára teszi a labdát, nyargal a vonal mellett, aztán… De csak a szél érkezik és a gyertyalángba kap bele olykor – ám a könnyeket nem szárítja fel…
—————————–
EMLÉKSZAVAK
—————————–
Abu Attila, aki Dunaújvárosban volt csapattársa Szolomájer Miklósnak: „Amikor megláttam, hogy Szoloval mi történt, szóhoz sem tudtam jutni. A pályán egy kemény, küzdős védőnek ismertem meg, a magánéletben egy jó embernek, akivel jókat lehetett hülyéskedni. A legjobb lenne, ha reggel felébrednék és kiderülne, hogy ez csak egy rossz álom.”
Bartus Balázs (Dunaújváros): „Alázatos és szorgalmas futballistának ismertem meg, aki emellett egy nagyon jó ember is volt. Nekem csak fél éven keresztül volt csapattársam, úgyhogy olyan rengeteg közös sztorink nincsen sajnos, de annyit elmondhatok, hogy mindig lehetett rá számítani a pályán és azon kívül egyaránt.”
Bezerédi Ádám (Dunaújváros): „Megdöbbenve értesültem a szörnyű esetről a Facebookon. Nem akartam hinni a szememnek, hogy többen részvétüket nyilvánítják az adatlapján, ezért felkerestem egy közös ismerősünket, hogy mi történt és sajnos megerősítette a hírt, amit egész egyszerűen nem tudtam felfogni. Miki még Dunaújvárosban volt csapattársam. Humoros, mindig jókedvű, életvidám srácnak ismertem meg. Nagyon sokat poénkodtunk vele, mindig vevő volt egy kis hülyeségre. A pályán mindig, minden meccsen odatette magát és utált veszíteni. Egy jó ember és egy nagyszerű játékos hagyott itt minket. Őszinte részvétem a családnak!”
Deli Dániel (Szekszárd): „Nagyon jó focista volt, ezenkívül remek ember, az öltözőben mindig vidám mókamester volt, a pályán pedig mindent a legkomolyabban vett és teljesített. A csapaton belüli jó hangulathoz nagyban hozzá járult, mindenki szerette.”
Kaszás Kornél (Dunaújváros): „Miki egy igazi csupa szív játékos volt, mindent alárendelt a csapat sikeréért, a pályán kívül szintén segítőkész ember volt. Még ha valamilyen szinten vetélytársak is voltunk a posztunk miatt, sosem volt közöttünk konfliktus vagy feszültség.”
Kőkuti Tamás (Paks): „Mikor meghallottam a hírt, ledöbbentem. Lesújtott Miki tragikus kimenetelű balesete. Személyében csapattársként egy remek embert ismertem meg. Jóindulatú, segítőkész volt, számítani lehetett rá mind a pályán, mind az élet más területén. Nagy alázattal játszott, mindig odatette magát a mérkőzéseken, edzéseken egyaránt. Kiegyensúlyozott, jó teljesítményekre emlékszem vele kapcsolatban, nehezen lehetett volna megtalálni a rossz játéka miatt, a küzdése miatt meg aztán ez szóba sem kerülhetett. Nagyon erős volt a párharcok megnyerésében, és edzésen is erre lehetett számítani. Az biztos, ha összekerültem vele és üdítőben fogadtunk, melyikünk kerül ki többször győztesen. Még ha szoros is volt, az a kérdés maradt: mégis, milyet kérsz? Ellenfélként is ugyanazt a megszokott küzdést és játékot nyújtotta, amit korábban megismertem. A lefújás után meg már váltott is, és az a remek ember pacsizott velem, akit addig ismertem. Egy jó játékostól, egy remek embertől búcsúzunk. Ezúton is szeretném részvétemet nyilvánítani a családnak. Nyugodj békében, Miki!”
Nánási Attila (Szekszárd): „Mikit egy mindig vidám, örökzöld embernek ismertem, imádott viccelődni a többiekkel, fantasztikus humora volt, mindig mosolyt tudott csalni az emberek arcára. Én még most sem tudom felfogni, hogy meghalt. Néhány hete még egymás ellen játszottunk egy felkészülési meccs alkalmával… A pályán mindig lelkiismeretesen végezte a dolgát, egy nagyszerű futballistát és egy jó embert ismertem meg a személyében.”
Neubauer Ádám (Tevel): „Mikiről csak jót tudok elmondani, az az atmoszféra, amit maga köré teremtett pusztán a jelenlétével, az egész csapatot segítette és átlendítette egy-egy nehezebb helyzeten. Mindig vidám és jókedvű volt, és ha bármilyen segítség kellett, nem habozott segíteni. Nagyszerű ember és nagyszerű játékos volt. A szombati bajnokin is a csapat és a meccs legjobbja volt. Egyszerűen nem tudok mit mondani. Az egyik legjobb és legnagyszerűbb ember volt, akit ismertem, olyan, aki az egész csapatot a hátán vitte. A teveli klub és az egész falu gyászban van.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: