Amint arról néhány nappal ezelőtt röviden már beszámoltunk, a női NB I alapszakaszának 12. fordulójában a második helyen álló Ferencváros a negyedik Dorogi Diófát fogadta szombat délután a Népligetben. Ott jártunk.
A tavasz méltóságteljesen darálta be a telet. Egy pillanatra még belopózott a nadrágszárakba és a pulóverujjakba, aztán tovalibbent. Meglehet, a hangrobbanás üldözte el végleg. A „Diófa, Diófa!”-rigmus után a szép számú Fradi-táboré volt a terep, és bizony a zöld-fehér hívek már negyed ötkor adtak a hangulatnak. Így történhetett, hogy a fél ötös kezdésre a nagyjából százötvenen összeverődő nézősereg azt láthatta, hogy a Ferencváros nekiront a sok sebből vérző ellenfelének.
Teltek-múltak a percek, és a maroknyi, ám annál lelkesebb dorogi ultrák által támogatott vendégek csak elvétve időztek hosszabb ideig a labda társaságában. Egyértelmű forgatókönyv alapján zajlott a mérkőzés, támadott az FTC, védekezett a Diófa. A sok hiányzója ellenére Szabados György alaposan megszervezte a Komárom-Esztergom megyei gárda védekezését, lezárta a területeket a zöld-fehérek gyors emberei előtt, ám a labdabirtoklást tekintve nyomasztónak tűnt a IX. kerületiek fölénye. Már az első öt percben két nagyobb helyzet és egy kisebb lehetőség adódott Dörnyei Balázs leánysága előtt, ám az egyértelműen előrébb tartó házigazda a 12. percben megtörte a csendet: a hosszú ideje pazar formában futballozó Mosdóczi Evelin egy szöglet után elé pattanó labdát a tizenhatosról küldött vissza zseniális mozdulattal, a léc alá (1–0).
Benne volt a pakliban, hogy megroggyan a Diófa, de nem így történt. Továbbra is a Ferencváros maradt támadásban, és ami feltűnő volt, nem egyszer maradt az FTC jobboldalán üresen Krascsenics Petra, akinek a gyorsaságára lehetett alapozni, csakhogy a „címzett” a legtöbbször labda nélkül maradt. A 23. percben aztán nem akcióból, hanem szabadrúgásból volt eredményes a Fradi: a nagyjából 26 méterre letett labda mögé a friss igazolás, Jelena Cankovic állt, aki a meglepett és későn mozduló Farkas Katalin kapus mellett egy pattanás után a jobb alsó sarokba lőtt (2–0).
Az első félóra után öt percen belül kiüthette volna vetélytársát a házigazda: előbb a jó helyzetfelismerés és egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után Krascsenics lőtt a jobb felső sarok fölé, majd újabb két ordító helyzet maradt ki. Néhány minutummal később Cankovic is kiabált, csakhogy a játékmester fájdalmában tette, miután a földön elterült egy ütközés után. A zöld-fehérek tízesét ölben vitték le társai a pályáról, majd a Fradi-tábor rákezdett a „Jelena, Jelena!”-rigmusra. A 45. percben aztán olyat láttunk, amit addig még nem: szögletet végzett el a vendégcsapat, igaz, sokra nem ment vele.
A szünetben a vendégek trénere arra kérte övéit, felejtsék el az első félidőt és próbálják megnyerni a másodikat. Az FTC mindeközben a harmadikra tört, már ami a gólokat illeti és csakhamar siker is koronázta az erőfeszítéseket, bár már az első szünet utáni akciója is gólt ért volna – két ízben is csak a szerencse, no meg Farkas Katalin mentette meg a Diófát az újabb találattól.
Horváth Boglárka alig öt perccel a sípszót követően – miután Pinczi hibáját Tatai sem tudta javítani – futtából, 18 méterről bevette Farkas kapuját (3–0). A rémálomnak azonban még nem volt vége: Farkas kapus és Gőbölös összehozta a negyediket, így Mosdóczi Evelin egyről a kettőre jutott, hiszen újabb öt minutummal később elegáns mozdulattal talált 13 méterről a bal alsóba (4–0).
Uralta a mérkőzést a Ferencváros, ám a percek múlásával egyre többször indult meg a fővárosiak kapuja felé a jó nevekből álló, ám érthetően kissé még összeszokatlan Dorog, de a kép csalóka volt, mert mindvégig az történt a pályán, amit a Dörnyei-gárda akart. Az alighogy pályára lépő Vőfély Noémi végképp elvarrta a szálakat a 75. percben, miután Szabó Viktória remek passzát követően, Pinczi díszkíséretében az ötösről a jobb alsóba passzolt (5–0). A látogatóban azonban volt annyi tartás, hogy szépítsen: egy szép kontra után Fogl tette Benkő Mónika elé a labdát, aki Manja Benak és a kimozduló Németh Júlia mellett laposan a kapu közepébe lőtt (5–1).
A Dorog nem lett rosszabb együttes, mint volt az ősszel, és ezt nem csupán azért írjuk, mert az első félévben is négy góllal, 6–2-re győzött ellene az FTC. Tény és való, elkerülhető találatokat kapott a Diófa, hiszen nem túlzás leírni, gólpasszokkal segítette riválisát a vendég együttes, de ha az érthetően bosszantó egyéni hibák nincsenek, a Fradi alighanem akkor is nyer. Vagy legalábbis méltóságteljesen bedarálja a vetélytársat, mint a tavasz a telet.
Női NB I, alapszakasz, 12. forduló
FERENCVÁROS–DOROGI DIÓFA 5–1 (2–0)
Kismartoni út, 150 néző. Vezette: Király Gergő (Fodor Bence, Gyöngy Krisztina)
FERENCVÁROSI TC: Németh Júlia – Madarassy Kitti, Anna Zlidnis, Manja Benak, Nagypál Fatima (Viczai Katalin, 75. p.) – Horváth Zsófia, Horváth Boglárka (Vőfély Noémi, 75. p.), Szabó Viktória – Krascsenics Petra, Jelena Cankovic (Bognár Enikő, a szünetben), Mosdóczi Evelin. Edző: Dörnyei Balázs.
DOROGI DIÓFA SE: Farkas Katalin Kitti – Vadas Nikolett (Tenczel Csilla, 89. p.), Tatai Krisztina, Tóth Barbara, Pinczi Anita – Benkő Mónika, Nagy Ágnes, Gőbölös Gabriella, Sándor Zita, Koch Fruzsina – Fogl Katalin. Edző: Szabados György.
Gólszerző: MOSDÓCZI EVELIN (1–0) a 12., JELENA CANKOVIC (2–0) a 23., HORVÁTH BOGLÁRKA (3–0) az 51., MOSDÓCZI EVELIN (4–0) az 56., VŐFÉLY NOÉMI (5–0) a 75., BENKŐ MÓNIKA (5–1) a 81. percben
Sárga lap: Horváth Zsófia az 5., Vőfély Noémi a 87. percben
Jó: Horváth Boglárka, Horváth Zsófia, Mosdóczi Evelin, Szabó Viktória, ill. Sándor Zita
ÍGY LÁTTÁK A FŐSZEREPLŐK
Németh Júlia (Ferencváros): „Úgy készültem, hogy lesz dolgom, hiszen a Dorog megerősödött az átigazolási szezonban, de azt tudtam, hogy csapatunk nagyon jó formában van. Ezúttal jól is játszottunk, ami ki is jött. Örülök, hogy ilyen magabiztosan nyertünk. Gratulálok mindenkinek, és remélem, ennél még jobban is fogunk játszani. Ilyen közönség előtt csak így futballozhatunk, nagyon örülünk, hogy mindig ennyien kijönnek és biztatnak bennünket. A bajnoki döntőre készülünk, de addig még nagyon sok feladat vár ránk.”
Sándor Zita (Dorogi Diófa): „A Fradi elleni mérkőzésünkön sajnos több hiányzónk is volt betegség és sérülés miatt. Az 5–1-es végeredményt nem tartom reálisnak, hisz a két csapat között nincs négy gól különbség, és remélem, a felsőházban ezt lesz lehetőségünk bebizonyítani.”
– 5–1-es siker után lehet elégedetlen az edző?
– Nem lehetek, de nyilván vannak hibák, amiket ki kell javítanunk – felelte Dörnyei Balázs, a Ferencváros edzője. – Úgy gondolom, hogy nagyon dinamikusan, agresszívan és sokat futva játszott a csapat, rengeteg labdát szereztünk az ellenfél térfelén, de erre is készültünk. Ezt a játékot fél éve gyakoroljuk, mostanra kezd úgy kinézni, ahogy elképzeltem. Egy kis gond van, több helyzetet kell értékesíteni. Jóval nagyobb különbségű győzelem lehetett volna, hiszen látszott, hogy a lányok ki vannak éhezve a játékra. Egy valamitől tartok, hogy nagyon sokba került nekünk ez a győzelem.
– Mit lehet tudni Jelena Cankovic állapotáról?
– Most vitték el a kórházba, az interjúnk után megyek én is utána. Reméljük, hogy nem olyan súlyos a sérülése, mint ahogy elsőre látszik.
– Az első vagy a második félidőben látottakkal elégedettebb? Kétségtelen, hogy a szünet előtt két-, míg a pauza után három gólt szerzett az FTC, de a második játékrészben már el-el jutott a Diófa Németh Júlia kapujáig, igaz, ehhez kellett némi könnyelműség is.
– Úgy gondolom, van egyfajta lelki része a futballnak, mivel a játékosokat elég rendesen megfogta ez a sérülés. Jelena két hét alatt hihetetlen módon elfogadtatta magát, rettenetesen nagyszívű, szorgalmas sportember, aki briliáns futballista is. A Dorognak egy kapura lövése volt a mérkőzésen, a mi hibánkból, igaz, abból gól lett, de azt mondom, ha leredukáljuk a hibákat, nem lesz probléma. Nem könnyelműség volt, és nem is bántok senkit, de előtte lefújtak egy olyan szabálytalanságot, ahol semmi nem történt, a két játékos nézett egymásra a legtanácstalanabbul. Mi arra helyezkedtünk, támadást fogunk építeni, így vesztettük el a labdát, nem elpasszolt labda volt, de ez benne van a futballban. Ha nem hibáznánk ilyeneket, nem kellene edzéseket tartani a játékosoknak, márpedig még bőven van tanulnivalónk.
– Úgy sikerült a felkészülés és a játékoskeret alakulása, ahogy azt eltervezte?
– Erre azt tudom válaszolni, amit az öltözőben mondtam a lányoknak. Nyáron is tisztességgel dolgoztak, de mostanra érett meg a csapat annyira fejben, hogy ilyen szintű profi munkát végezzenek az edzéseken: koncentráltan, összeszedetten. Amilyennek egyébként nem kéne tizenhét-, tizennyolc- vagy tizenkilenc évesen lenniük, de ezt már sokszor elmondtam, roppant intelligens csapattal dolgozom. Azt hiszem, mostanra értük el azt a szintet, ami elvárható lenne profi sportolóktól, csakhogy ők nyilván nem azok, így még nagyobb tisztelet kell, hogy övezze őket ezért. A felkészülésünk jól sikerült, minden munkát elvégeztünk kilencvenkilenc százalékban, amit szerettünk volna. Volt egy hetünk, amikor jött az influenzajárvány, de ez természetes, ez a labdarúgással együtt jár. A tízből kilenc hét parádé volt. Ez a csapat fizikálisan, mentálisan, emberileg és mindenféle szempontból nagyon együtt van. Nem tudom, mire lesz mindez elég, mivel sok szépet mondhatok itt, de minden a pályán dől el, hogy oda mit tudunk kivinni abból a klassz dologból, ami nálunk uralkodik. Az biztos, hogy ugyanolyan szívvel, akarattal és lendülettel fogunk játszani az elkövetkező hetekben is. Ez a Ferencváros, és nekünk egy utunk van, előre!
– Nem a név a fontos, de jót derültem, amikor a második félidő elején azt mondta az egyik játékosának, hogy: „Fáradt vagy? Én is az vagyok!” Tényleg?
– Agyilag teljesen, mert legyünk őszinték, ennek a meccsnek volt irama, de azt vettem észre, a lányok kicsit tisztelték a Fradit – mondta Szabados György, a Dorogi Diófa edzője. – Nem hittek magukban, hogy ezt a mérkőzést megnyerhetik, pedig egész héten mondtam nekik, a Ferencvárosnak az erőszakosság és a gyorsaság az erőssége, próbáljuk meg előrejuttatni a labdát, ne hátrafelé. Sajnos ezek a beidegződések benne vannak a játékunkban, elég, ha azt vesszük, milyen gólokat szedtünk össze, mert az sem mindennapi. Kis túlzással kaptunk harmincról, huszonötről, laposat, magasat, volt itt minden.
– És volt, akitől többet várt?
– Az előre való játékunkban nem volt élet, hogy végigvigyük úgy, mint amit a végén Benkő Móni befejezett. Ebből lehetett volna többet kihozni, de annak fényében, ahogy kinéztünk, nem teljesítettek rosszul a lányok. Az egyéni hibák benne vannak, azt nem tudom kivédeni, hogy az ellenfélnek odapasszoljuk a labdát, bármennyire is taktikázik az ember. Nyilván azért dolgozunk, hogy jobbak legyünk. Ha azt mondom, mekkora a veszteségünk, elment Ujvári Izabella, Karina Andruskova, Tari Tímea, a két afrikai játékosunk még nem játszhat, Pintér Violetta sérült, Papp Petra lázas beteg. És akkor nem szóltam Cupajováról, aki magasan a mezőny legjobb belső védője, ezt nyugodtan merem állítani. Keresztszalag-szakadása miatt nem számolhatok vele a tavasszal, márpedig amint nem játszott, mindjárt meglátszott az eredményeken a hiánya. Mindent összevetve nyolc-kilenc emberre gyakorlatilag nem számíthattam, nem beszélve arról, hogy az újaknak be kell illeszkedniük, tehát nincs még kész a csapat. Az előre való játékunkat Ujvári Iza jól megoldotta, és azt mondom, Fogl Kati is ügyesen játszott, nem volt vele különösebb probléma, de más típusú játékos, mint Iza. Neki több támogatás kell, mivel jó képességű, de fizikálisan be tudják darálni. A frissen jövőknek idő kell, mert van, aki két hete esett be, hiába jó az illető, idő és mérkőzések kellenek. Van mit javítanunk, ha úgy alakul, hogy itt maradunk a felsőházban, lesznek jó mérkőzéseink.
– Bár a BL-döntőt június elején rendezik, a Dorogét szombaton, délután kettőtől a Viktória ellen?
– Nem szeretem kihegyezni egy meccsre…
– No de valószínűleg ezen a mérkőzésen múlhat, fent vagy lent maradnak, ami a felső-, illetve az alsóházat illeti.
– Én meg azt mondom, rajtunk múlik, mert ha ezt a meccset megnyerjük, netán ikszelünk, akkor nagy esély van, hogy odakerüljünk. De mi a biztosíték arra, hogy minden bajnokit megnyer a Viktória? Nekünk megvan az a pontszámunk, ami a Viktóriának csak meglehet. Ez nagy különbség, és én tartom a mi csapatunkat annyira erősnek, hogy ezt a meccset hazai pályán tudja abszolválni.
– Jó, de ha most nem kerülnének fel, amikor a kezükben van az ügy, csak csalódott lenne, nem?
– Nézze, azt mondom erre, ha nem kerülünk fel, nyilván a szívem mélyén csalódott lennék, de ha azt veszem, hogy a fél csapat távozott és egy másik fél csapat érkezett, illetve milyen körülmények között dolgozunk, akkor megsüvegelendő minden pontunk. Az, hogy nincs nagypályánk, nem tudunk rajta készülni, de továbbmegyek. A felkészülésbe közrejátszik, hogy a többség dolgozik, néhányan nem tudnak csak egy-két edzésre jönni, szóval sok összetevős dolog ez. Ha azt veszem, újoncként van 18 pontunk, úgyhogy le a kalappal a csajok előtt – már most!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: