Elképesztő produkció: a Dunaharaszti II.-ben futballozó Mészáros Dániel a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 17. fordulójában a Hernád elleni 6–0-s hazai csapásból alaposan, mindegyik találatból kivette a részét.
Mintha csak azt sugallná a mondataival, őt most senki ne ünnepelje, hiszen nincs miért, csupán tette a dolgát. Inkább tapsoljanak és örüljenek a szurkolók a győzelemnek, mint a nyergesújfalui nyugdíjasklub tagjai az örökifjú Solymos Tóninak, aki szerint peches nő a Sári, vagy az időnként meg-megújuló Zalatnay Cininek, aki rendre tölcsért csinál a kezéből. Mészáros Dániel sohasem akart táncdalénekes lenni, így ő „csak” győztes csapatot csinált – a Dunaharaszti II.-ből.
– Ilyet sem hallottam még: kis túlzással kikéri magának, miért önt faggatom, mondván, négy találatot szerzett, de vendégmunkásként.
– Nyilván a teljesítményem döntött, miszerint négy gólt rúgtam a meccsen, meg adtam két gólpasszt, azaz benne voltam a csapat mindegyik góljában, ami oké, csak azt gondolom, ez nem az én osztályom – mondta Mészáros Dániel, a Dunaharaszti 31 éves labdarúgója. – Ha szabad így fogalmaznom, olyan játékosokkal szemben villogtam, akik hetente egy vagy két edzéssel készültek a tél folyamán, én meg heti öttel plusz két felkészülési meccsel.
– Hadd vitatkozzak: ez legyen az ellenfél problémája, elvégre Mészáros Dániel nyilván ott futballozik, ahol az edzője kéri.
– Ez a része teljesen igaz, én csak azt mondom, nincs a Hernádnak első csapata, így az ellenfél nem tudott honnan, miből meríteni. Emlékezzen csak vissza, annak idején az Újpest B együttese 11–0-ra verte a Sárisápot úgy, hogy az azóta már Ausztriában futballozó Simon Attila öt gólig jutott.
– Nagyon kilógott a sorból felfelé?
– Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy sebességben mindenképpen.
– Egy futballista belülről sajnálhatja a riválist?
– Nem, egyáltalán nem.
– Még akkor sem, amikor egy félidőn belül tizennegyedjére kerüli meg leheletfinom mozdulattal a védőjét?
– Tényleg nem. Nyilván amit mondott, az igaz, az edzőm ide irányított, itt kellett lejátszanom a 90 percet. Ha kapusként kellett volna futballoznom, akkor kapusként játszom végig a mérkőzést.
– Kellőképp fel tud pörögni egy játékos, amikor tisztában van vele, hogy nem az NB III-ban, a saját bajnokságában számítanak rá, hanem csak két ligával lejjebb?
– Úgy érzem, igen, legalábbis én minden meccsemre úgy mentem el, hogy a soros ellenfélnek szeretnék gólt rúgni és megszerezni a DMTK II.-vel az első győzelmet. Tavaly a Pereg ellen én rúgtam az elsőt, utána kaptunk hetet. Aztán a Taksony II.-nek is betaláltam, ám kaptunk kettőt, így kikaptunk. A Dabas II.-vel szemben 2–2-re végeztünk, de hiába dupláztam, mivel félbeszakadt a derbi és újra kellett játszani. Szóval azt gondolom, minden tőlem telhetőt megteszek, és szerintem mindenki így van ezzel, akinek az a sors jut, hogy a második csapatba játsszon vissza.
– Tisztában vagyok vele, hogy nem az ön reszortja, mégis, az őszi és a tavaszi Dunaharaszti II. között nagy a különbség?
– Persze, hiszen Ughy Márk szerepe megkerülhetetlen. Az a tény, hogy dirigálja a társulatot, ott van az öltözőben a strandlabdarúgó-válogatott egyik legjobb futballistája és ő állítja össze a csapatot, már elegendő ahhoz, hogy bármelyik amatőr sportolónak példaképe lehet, bármelyik DMTK II.-játékos felnézhet rá. Nekem is megtiszteltetés, hogy az ő keze alatt játszhattam a múlt szombaton.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy csak ennyi kellett és a gárda megindul felfelé a tabellán?
– Azért ez túlzás lenne, de a gátat biztos átszakította ez a győzelem.
– Retteghetnek a mezőnyben szereplő csapatok? Máskor is számíthatnak arra, hogy fel-felbukkan a „fakóban”?
– Ha én nem játszom vissza, az azt jelenti, hogy a teljesítményem megfelelő az NB III-as keretben, illetve nem állítottak ki vagy nem kaptam meg az automatikus eltiltást jelentő sárga lapomat.
– Hányat gyűjtött eddig?
– Legutóbb kaptam meg az ötödiket, a tavalyi három meccs pedig egy kiállítás miatt jött össze.
– Legyen jobb a lapjárása, ugyanis nyilván nagy célokért küzd az NB III, Közép-csoportjában a Króner Péter vezette első garnitúra.
– Bár az első négy fordulóban nehéz a sorsolásunk, azt gondolom, a szezon végén a dobogó közeli célkitűzésnek meg tudunk felelni.
– Ne is folytassa, mert pontosan tudom, a tavasszal már nem szívesen tenné be a lábát a DMTK II. öltözőjébe.
– Szeretném, ha ez így történne. Rajta leszek az ügyön, ezt elhiheti.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 5. lapszámában. Azóta a Dunaharaszti II. a Pereg otthonában Mészáros Dániel nélkül 2–0-s vereséget szenvedett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: