Nagy kedvvel, és ami ennél is fontosabb, eredményesen futballozott. A Rákosmente KSK Ferkó Csaba vezérletével és mesterhármasának köszönhetően győzte le 4–0-ra a III. Kerületi TVE-t az NB III, Nyugati csoport 17. fordulójában másfél hete, vasárnap délután.
Az egyik gólja szebb volt, mint a másik. Persze az könnyen lehet, hogy a III. Kerület játékosai nem így vélekednek minderről, mindenesetre Ferkó Csabának duplán van oka az örömre, hiszen múlt vasárnap annyi találatot szerzett a csapata, ahány pontot eddig a tavasszal: összesen négyet.
– Az NB II-ben melyik csapatban futballozna a legszívesebben?
– Ezen még nem gondolkodtam el – felelte Ferkó Csaba, a Rákosmente 27 esztendős labdarúgója. – Természetesen állok elébe, ha van valami megkeresés.
– Rögtön megmondom, miért kérdeztem. Majd’ két hete a Tatabánya ellen játszott jól, míg az elmúlt hétvégén a pazar produkció mellett szépen megszórta a III. Kerületet. Márpedig az egykori Bányásznál és Óbudán is szerepelt, szóval, ha azt mondja, Mezőkövesdre vagy Szegedre menne a legszívesebben, meglehet, a ZTE-vagy a Vasas-hívek most összerezzennek.
– Köszönöm, hogy ezt mondja, valóban, Óbudán is futballoztam egy fél évig, de ez elég régen történt. A Tatabánya-meccsen is lett volna sanszunk, hogy nyerjünk, de különösebben nem készülök, hogyha éppen az egyik volt klubom ellen játszom, ugyanis mindig az adott mérkőzésen próbálom a legjobb teljesítményt nyújtani.
– Nem a zsebében kutakodom, amikor felvetem, mit keres az NB III-ban?
– Hosszú történet. Igazság szerint éppen akkor alakult így a pályafutásom, amikor Tatabányáról eljöttem, de inkább fogalmazzunk úgy, hogy elküldtek, mert ez történt. Bozsik Péter volt, aki megtette ezt a lépést.
– És mivel indokolta?
– A mai napig értetlenül állok a történtek előtt, mert nem kaptam rá választ, miért történt így ez az egész. Az átigazolás előtt két héttel éppen kinn rugdostam a szabadrúgásokat az edzés végén, és akkor jött oda hozzám Bozsik Péter, majd azt mondta, keressek magamnak csapatot. Nem értettem, miért, hiszen én akkor már másodszor voltam Tatabányán és nagyon szerettem ott lenni, ráadásul úgy éreztem, a szurkolók is szeretnek, ahogy az egész közösség. Igaz, hogy nem teljesítettünk jól akkoriban, viszont én voltam a második legeredményesebb játékos, gólokkal és gólpasszokkal segítettem az együttest, ezért nem igazán tartottam jogosnak, hogy elküldtek, ráadásul úgy, hogy végigcsináltam a felkészülést. De ha érdekli a téma, ne engem kérdezzen, hanem Bozsik Pétert. Egyébként bennem nincs semmiféle harag senki felé, ez a múlt, amit le kell tudni zárni, én lezártam. Pozitív gondolkodású embernek tartom magam, aki mindig előrenéz, hiszen a jelenben kell élni, márpedig én most az RKSK labdarúgója vagyok. Úgyhogy a kérdésére az a válaszom, hogy akkor, abban a helyzetben nem igazán kapkodtak értem a klubok, egy ilyen szituációban nem tud az ember válogatni, mivel mindenhol teltház volt.
– Ismét egy csalódott futballistával beszélek?
– Nem, én abszolút nem vagyok csalódott. Tudom, hogy nagyon sokan azok, mert különféle sérelmek érik őket a labdarúgáson belül, akár anyagilag sínylik meg az egészet, netán megbántva érzik magukat. Én viszont nem bánok semmit, amit régen tettem, ma is ugyanúgy cselekednék. És nyilván engem is rengeteg negatív hatás ért, de nem lehet mindig e mögé bújni. Mindenkit érnek rossz dolgok, ám túl kell ezen lépni. A pozitív gondolkodásnak van ereje, mindenki felépítheti magát olyan szintre, amilyenre elképzeli. Nem szabad feladni, ennek a híve vagyok, ha a labdarúgásról, ha a civil életről beszélünk. Mindig cselekedni kell, nem egy helyben ülni és várni, hogy majd te legyél a legjobb játékos. De szóljon, ha sokat beszélek.
– Semmi baj, most Ferkó Csabán van a sor, elvégre március első szombatján a góljai beszéltek ön helyett. Márpedig ez volt a legeredményesebb meccse, amióta a felnőttek között futballozik.
– Ha úgy nézzük, tétmérkőzésen valószínűleg igen.
– És még a legeredményesebb szezonja is a mostani, lévén már tíz gólnál jár.
– Ez pontosan így van, de azt kell mondjam, legutóbb jól kijött a lépés. Sikerült három gólt rúgnom, amelynek nagyon örültem, ráadásul jól játszott a csapat, de a társaimnak is jár a dicséret, akik kiszolgáltak engem, és ez nem sablonduma, mivel manapság az is fontos, ki adta a passzokat, nem csupán az, ki szerezte a találatokat.
– Azt a két pontot, amit a tavaszi idénynyitón elveszítettek a Tatabányával szemben, visszahozzák hétvégén az Újbuda elleni fővárosi derbin?
– Mindenképpen szeretnénk. Az ősszel is elég szoros meccset játszottunk velük, annak ellenére, ahogy az eredmény alakult. Úgy állok hozzá, ahogy mindenki a csapatból, hogy minden meccset szeretnénk megnyerni. Nem vagyok a döntetlenek híve, szóval bízom benne, hogy nyerünk. Bocsánat!
– Ugyan már, nincs miért elnézést kérnie. Csak nem betegségből lábadozik, hogy így köhög?
– Egy hónapja köhögök, de nem tudom, miért. Úgy, ahogy most, előjön néha. Nem szeretek beteg lenni, otthon fetrengeni és kezelgetni magam, bár tudom, sokszor szükséges, mert oda kell figyelni az immunrendszerre, mivel a meccsek és az edzések sok mindent kivesznek az emberből. Két-három napig nincs ilyen tünetem, aztán megint előjön. A hétvégi bajnoki után megint elkezdtem köhögni, de vasárnap óta javult az állapotom, úgyhogy nem fogok lebetegedni.
– Akkor nem tud jó hírrel szolgálni az Újbuda játékosainak és szurkolóinak?
– Semmiképp sem, ugyanis játszani akarok a hétvégén.
– Meddig még? Mármint az NB III-ban.
– Látom, nagyon szereti ezt a kérdést. Ha azt mondanám erre, nem rajtam múlik, nem volna igaz, mert igenis tőlem függ, hogyan tovább, miként teljesítek, esetleg más csapatok is felfigyelnek-e a teljesítményemre. Erre amúgy is csak akkor tudok válaszolni, ha lesz lehetőségem visszamenni az NB II-be, akkor tudom azt mondani, hogy lám, úgy teljesítettem, hogy megérdemeltem. Nem szeretnék még ezzel foglalkozni még akkor sem, ha mindenki örül, ha magasabb osztályban játszhat, de én most erre a fél évre szeretnék koncentrálni, hogy a Rákosmente színeiben úgy teljesítsek, ahogy elvárom saját magamtól.
– Eszerint nem is keresték máshonnan?
– Ezt nem állítom, mert volt érdeklődés, de nem foglalkoztam vele különösebben, mert a nyárig az RKSK-hoz köt a szerződésem.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 5. lapszámában. Azóta a Rákosmente 2–2-re végzett hazai pályán az Újbudával, Ferkó Csaba tizenegyesből gólt szerzett, és immár tizenegy találatot számlál a bajnokságban, amivel a második helyen áll a mesterlövészek versenyében.
A LEGSZEBB NŐ ÉS FREDY, A RAPPER. Ferkó Csaba élete nem csak játék és mese. Hallottak már Fredyről, a rapperről? A legnépszerűbb közösségi oldalon immár 1424 kedvelője akad, mi mégis azt mondjuk, azt a hétszázát! „Rapzenével foglalkozom a szabadidőmben, nagyon szeretem csinálni. Szövegeket, verseket írok. Nem tartozom a híres magyar rapperek közé, egyelőre hobbiból nyomom, aztán meglátjuk. Mindenesetre ez a második szerelmem.” Az elsőre rá sem kérdeznénk, hiszen ahogy azt a 27 éves sportember elmondta, ha úgy hozza az élet, a későbbiekben érdekli a trénerkedés, szívesen foglalkozna gyermekekkel, már csak azért is, mert az alapfokú labdarúgóedzői képesítése megvan. És azon kivételesen nem néhány strófa szerepel. Ám hogy az egyik dalának címét kölcsönvegyük, most „robban a bomba”.
„A nőnap tulajdonképpen anyukámról szólt. Vasárnap átugrottam hozzá, vittem neki virágot, mert számomra ő a legszebb nő a világon!” Futballista, aki úgyis rapper, ha mindenekelőtt úriember.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: