Az íróasztal mögül érkezett. Miták József az elmúlt évtizedben eltávolodott a labdarúgástól, a kereskedelem és a marketing világában alkotott maradandót. Aztán összejött a találkozás a régi szerelemmel. Merthogy a 37 esztendős férfi Kakucson nevelkedett, majd meglehetősen kacskaringós karrierutat járt be, hiszen az MTK juniorcsapatáig vitte, azt követően pedig az NB III-ban Bicskén és Dömsödön futballozott olyan szakvezetők irányítása mellett, mint az ősújpesti Nagy László vagy a Kispesten csak „Kacsaként” ismert Varga József. Márpedig erre Miták József legalább annyira büszke, mint arra, ha összejön mindaz, amit Kakucson eltervezett és megálmodott.
– Elsőre nem is volt rossz, ugye? Mégiscsak egy élgárda otthonában szereztek három gólt.
– Amit elmondott, azzal nem tudok vitatkozni – felelte Miták József, a Kakucs játékos-edzője. – Az első meccs tapasztalatait összegezve, volt tartása a csapatnak, az első 20 perc alapján méltó, egyenrangú ellenfele voltunk a 3. helyezett Peregnek, ám az a tízperces rövidzárlat okozta a vesztünket, amikor sikerült négy gólt kapnunk. Bár 5–3-ra kikaptunk, a második félidőt 1–1-re hoztuk. Mi több, a hazaiak lesgyanús gólt rúgtak, és ha az nincs, akár meg is nyerhettük volna a mérkőzést.
– Még a végén a Kakucs lesz a tavasz meglepetéscsapata!
– Erről korai lenne ilyen nagy szavakat használni, maradjunk annyiban, tisztességesen felkészülünk és megpróbálunk helytállni a fiatalokkal. Rengeteg sérültünk van most is, két-három ember még mindig nem hadra fogható.
– Játékos-edző lesz a továbbiakban is?
– Jelen helyzetben ez csak vészmegoldás. Nem hittem volna, hogy az első csapatban együtt fogok játszani azokkal a 15 évvel ezelőtti serdülősökkel, akikkel anno 15 esztendeje. Felemás érzések töltenek el, mert jó dolog, öröm, másrészt azt mutatja, nincs meg az a védelmi stabilitás, amellyel ki mernénk engedni a társulatot egy „megye-kettes” bajnoki mérkőzésre.
– Amikor először felmerült, hogy újra a futball vérkeringésébe kerül, nem jutott eszébe, hogy guillotine alá teszi a fejét?
– Természetesen átfut az emberben, hiszen olyan helyzetben vettük át a csapatot, amellyel nagyot lehet bukni, de két nap gondolkodás után azt mondtam, kezdjük el a munkát! Egyeztettem önmagammal és nagyon sok olyan személlyel, akik fontosak az életemben, és kikértem a véleményüket. A testnevelő tanárom is köztük volt, és mindenki mondta, kezdjük el, hozzuk vissza a fiatalokat, nézzük meg, hogy ezek a 18-20 éves srácok mire képesek, építsük a jövő csapatát. Ha ezt meg tudjuk valósítani, helyezéstől függetlenül örömmel fog eltölteni. És nemcsak engem, hanem a kakucsi futballszeretőket is. Azt gondolom, első körben nem is feltétlenül az eredmény fontos, hanem az, hogy olyan közeget alakítsunk ki, ahová érdemes kijönni.
– Az eddigi tapasztalatai abszolút pozitívak?
– Amit elterveztünk egy-másfél hónapja, az 70-80 százalékban megvalósult. Visszacsábítottunk sok labdarúgót, ám sajnos a sérülések miatt nem mondhatom azt, hogy minden klappol. De ha azt nézzük, hogy nemcsak a felnőtt csapatról beszélhetünk, hanem a klubhelységeket is újjávarázsoltuk, s a pályát hosszú idő után először hengerelték le nekünk… Azt mondják, két éve ilyen sem történt. Szóval minden kis dolognak örülünk. Rendet kell tenni a fejekben, a falu közvéleményét tekintve is. Márpedig ha ők is mellénk állnak, abból csak jó dolog sülhet ki.
– Rövid távon mivel lenne elégedett?
– Azzal, ha azt mondhatnám júniusban, hogy bentmaradt a csapat. Valamint hogyha néhány dolog megvalósulna. Egész jó úton járunk, a bozsikos U7-es, U9-es, U11-es csapatra, az ifire is számíthatunk oly” módon is, hogy a gyermekek a szülőkkel karöltve támogatnak bennünket és ott vannak a meccseken, akkor végre nemcsak öt ember lézengene a pálya szélén. Ha 50 és 100 között lenne a nézőszámunk, már boldog lennék.
– Jelenleg a szakosztályt is igazgatja, ami nyilván nagyobb teher, mintha csak bójákat rakosgatna, és kapura lövéseket vezényelne.
– Amikor átvettem ezt az egészet, nagyon sokan óvtak. Azt mondták, rengeteg mindennel fogsz szembekerülni. Ahogy mentünk előre az időben, egyre több feladat volt és most úgy hozta a sors, időm is van erre. Az ismeretségi körömben elég sok olyan ember van, aki tudott súgni, ötleteket adni, aztán valahogy én maradtam elöl. Próbálom mindazt beletenni és visszaadni, amit az elmúlt 30 évben kaptam. Immár felállt egy komolyabb edzői stáb, a korábban Örkényben dolgozó Major Ferenccel, akivel közösen lerakhatjuk az utánpótlás alapjait. Kucsera Sebestyén itt volt velem a serdülőben, és lám, most ő hivatott a serdülőket összerakni. Ha megújítjuk a kakucsi sportéletet és annak közegét, ha sikereket érünk el, azzal a falu is előrelép, nem csupán az egyesület.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 4. lapszámában. A Kakucs azóta a 17. fordulóban hazai pályán a Taksony II.-től 9–1-es, míg a 18. fordulóban a Dabas II. otthonában 11–1-es vereséget szenvedett.