Ez a szombat délután Felsőpakonyban nem Wendler Gáborról szólt, hanem egy másik visszatérőről. A Gyál edzője hosszú időszakon keresztül futballozott a múlt hétvégi rivális színeiben, ám most azt volt kénytelen elnézni, hogy az egykori klubtárs, a Dabas-Gyóntól négy és fél szezon után távozó, 35 éves Wrábel József vezérletével a Felsőpakony alaposan eltángálja jobb sorsra érdemes együttesét (6–0) a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 16. fordulójában.
Kezdésként soha rosszabbat. Három találat plusz egy gólpassz elismerésre méltó teljesítmény még akkor is, ha a múlt hétvégi vetélytárs korántsem ideális felkészülésen jutott túl – csakhogy mindez igaz a Felsőpakonyra is.
– Összeveszett valakivel?
– Örülök, hogy ezzel kezdi, mert valóban ilyen hírek terjednek, ám semmi ilyesmiről nincs szó – felelte Wrábel József, a Felsőpakony labdarúgója. – Munkahelyi változás miatt történt a klubváltásom, korrekten megbeszéltünk mindent, és nekem nem fért volna bele a heti három edzés, amit teljesítenem kellett volna, nem tudtam ennyit vállalni ebben a félévben. Tisztességesen, normális körülmények között váltunk el, ezt nyugodtan meg is írhatja.
– Az elsők között tudtam meg, hogy távozott a Dabas-Gyóntól, de arról is értesültem, hogy rengetegen keresték a holtszezonban.
– Hála Istennek, volt jelentkező bőven, ahová mehettem volna, hiszen a Taksony, az Újlengyel, az Örkény és az Újhartyán is érdeklődött irántam.
– Ez azért jólesik az embernek, nem?
– Persze, nagyon, de mint mondtam, nem tudtam volna vállalni a heti három, míg máshol esetleg a négy edzést.
– Közel egy évtizede történt, hogy a Felsőpakonynak már-már NB I-es csapata volt, hiszen a jelenleg az NB III, Nyugati csoportjában éllovas Budaörsi SC-t irányító Albert Flórián, az NB II-es újoncként remeklő Szeged 2011-et trenírozó Nyilas Elek, a diósgyőri utánpótlásban dolgozó Bene Ferenc vagy a világjáró Goran Kopunovics is az együttest erősítette, márpedig azért a társulatért lehetett lelkesedni, tűzbe-lázba jönni.
– Magam is így gondolom, ráadásul annak idején a közönség, a vezetőség, a társak adottak voltak ahhoz, hogy amatőr szinten csak a futballal foglalkozzon az ember, csak arra koncentráljon. És ez nagyon mélyen megmaradt bennem. Félreértés ne essék, a Dabas-Gyónnál az elnök-csapattárs Hornyák Pál és társai esetén is minden stimmelt, de ez itt, Felsőpakonyban valahogy más. Nagyon jó szívvel tértem vissza, és remek fogadtatásban részesültem a srácok, a szurkolók és a vezetők részéről is.
– Ha jól tudom, a maiak közül egy futballistával sem játszott a mára legendássá lett, Kovács Károly által irányított együttesben.
– De igen, Bárdos Péter már akkor is ott volt, utána jött Csapó András, majd együtt játszhattam Szabó Gáborral, illetve ,,Gerével”, azaz Gerstenbrein Gábor kapussal, szóval a mag megvolt. A többieket nem ismertem, tény és való, hogy új közegbe kerültem, még akkor is, ha az edzőt, Nagy Zoltánt természetesen ismertem.
– A publikum miként fogadta?
– Ahogy jöttem, jó szívvel. Kíváncsiak az emberek, mi maradt bennem, hogy levezetni érkeztem-e, netán csak betoppanok a bajnoki meccsekre? Hát nem! Ugyanúgy járok edzésre, ahogy a többiek, és ahogy a munkahelyi elfoglaltságom engedi.
– Múlt szombat délután az ellenfél is remeknek bizonyult – legalábbis a Felsőpakony szempontjából.
– Azt mondom erre, hogy a Felsőpakonynak mindig mumusa volt a Gyál, nem is nagyon verték meg eddig. Tavaly is 2–0 után lett 2–2, és akkor még itt van a gyáli edzőként visszatérő volt ’pakonyi Wendler Gábor személye is. Kaphattunk volna jobbat és rosszabbat is elsőre, pont ideális volt kezdésnek.
– Maradt önben gól?
– Most mit mondjak? Volt egy-két helyzetem, ahogy a csapattársaimnak is, de elégedjünk meg ennyivel, hiszen ha 1–0-ra nyerünk, az is bőven megfelelő lett volna, hiszen azért a győzelemért is három pontot adnak.
– Megcélozzák a dobogót?
– Szeretnénk. Tavaly is az volt a baj, hogy hét iksze volt a ’Pakonynak, és ez döntetlenből nagyon sok. Ha csak azokat hozzuk a többi győzelem mellé… Lehet esélyünk, de nagy a lemaradásunk, ezt is látni kell.
– Tömör a tabella eleje, így bármi megtörténhet.
– Ez igaz, csak tudja, az előttünk álló csapatok elég stabilak, nézze meg a Dabas II.-t, a Bugyit vagy az Újlengyelt. Szeretnénk minél több meccset megnyerni, mindig csak előre nézünk, nem hosszú távra tervezünk, a legfontosabb, hogy minimum az első ötben legyünk.
– Azt hogy éli meg, hogy nagy valószínűséggel az idén nem lesz gólkirály?
– Köszönöm…
– Sejtettem, hogy elneveti magát.
– Nem görcsölök ezen. Lehet, kinőttem abból a korból, már jó ideje nálam a csapat az elsődleges. Szombaton is egyedül mentem a kapusra, mégis lepasszoltam.
– A Dabas II. elleni találkozó presztízs lesz? Megmondom, miért kérdezem: ugyebár annak idején az NB III-as FC Dabas spílere volt, míg legutóbb a Dabas-Gyónt erősítette.
– Nem, dehogy, én már ezen is túltettem magam, úgyhogy semmiféle presztízsről nincs szó.
– Hány gólt tervez, hogy reális esély legyen a Felsőpakony dobogós helyezésére?
– Meglehet, adok tíz gólpasszt és rúgok ötöt, amellyel beljebb vagyunk, mint fordítva. Minden meccs más, időjárás, sérülés, bármi közbejöhet.
– Felsőpakonyból vonul vissza?
– …
– Ne kérdezzek ilyet?
– Ez nagyon sok mindentől függ. A kérdésre majd térjünk vissza a nyáron. Ennél többet most nem tudok mondani. Az elkövetkező hetekben amúgy is élvezni szeretném a játékot, elvégre hazatértem.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 3. lapszámában. Azóta a Felsőpakony 2–1-re győzött Délegyházán, Wrábel József tizenegyesből gólt szerzett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: