Ha majd egyszer visszavonul, talán még szobrot is állítanak neki a Szent Család közösségi ház tőszomszédságában. Molnár Giuliano idestova tíz esztendeje szolgálja hűséggel a Hernád SE-t, és nem csupán játékosként, de jegyszedőként vagy plakátragasztóként is láthatták a csaknem 4000 főt számláló község lakói. 2015 azonban változást hozott a 39 esztendős sportember életében.
A csapatért mindent vagy semmit. Molnár Giuliano ezt tartja természetesnek. Így volt ez eddig és így lesz ezután is, függetlenül attól, hogy immár nem csupán futballozik Hernádon, de a szakmai munka is a nyakába szakadt – annak minden pozitív és negatív hozadékával.
– Nem lehet könnyű megélni ezt az egészet, hiszen eddig csak futballozott, míg a tél óta játékos-edzője a társulatnak.
– Furcsa, mert eddig úgy készültem, hogy minden hétvégén pályára szeretnék lépni és örömmel futballozni, most meg azon vagyok, hogy minél sikeresebben irányítsam a csapatomat – felelte Molnár Giuliano. – Bízom a fiatal együttesemben.
– Még szép, hogy így vélekedik, ám érezhetően nagyobb a teher önön. Vagy ezt nem így fogja fel?
– Persze, nagyobb a felelősség és új ez a szerep, de sok munkával és jó eredményekkel egyszerűbb lesz kezelni.
– Mennyiben más elképzelések szerint dolgoztak a télen, mint az előző félévben, amikor még Végh Attila irányította a Hernádot?
– Ősszel és januárban is azt tapasztaltam, hogy az edző által összeállított edzéstervtől el kellett térni, mert kevesen voltunk a gyakorlásokon. Így hosszútávon nem lehet dolgozni. Februárban már 14-15 játékos volt minden edzésen, a megyei másodosztályban ez sok helyen csak álom.
– Minden eltervezett munkát elvégeztek?
– Igen, a kezdet nehezebben ment, de amit elképzeltem, azt teljesítettük az edzéseken. Sajnálom, hogy Mőnich Zoltán, az egyik legmeghatározóbb játékos, a kapusunk megsérült, de mielőbb várjuk vissza, jobbulást kívánunk neki.
– A sajnálatos sérüléstől függetlenül az átigazolási szezonban mennyire sikerült az elképzelései szerint alakítani a keretet?
– Egy poszton akartam még erősíteni, de ez sajnos nem sikerült, ám így is elégedett vagyok a kerettel.
– Amennyiben visszatekint az őszre és végignéz a mostani gárdán, reálisnak tartja a Hernád tabellán elfoglalt pozícióját?
– Ha azt nézem, hogy alakult a nyár, akkor igen, de ha az utolsó hat mérkőzést nézzük, akkor még az első hatban is lehettünk volna. Van egy kis hiányérzetem emiatt, mert csak a vége felé kovácsolódott össze a csapat.
– Jönnek a meccsek futószalagon, úgyhogy itt az esély a bizonyításra. Miben kellene a leginkább előrelépniük?
– A fiatal csapatomnak sokat kell dolgoznia, sokat kell edzenie. Ha az akarat és a lendület meglesz, már csak örömmel kell futballozni.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 1. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: