A kiváló képességű, a csatárok által nagyon nem szeretett tulajdonságokkal felvértezett, immár a 42. életévében járó, elnyűhetetlen középső védő, az elmúlt bő évtizedben többek között Budaörsön, Maglódon, Délegyházán, Aszódon, Bagon és Törökbálinton is megforduló Gráczki Péter a tavasszal a Budapest-bajnokság II. osztályában futballozik. A kezdés mindenesetre biztató.
Az ősszel még a „blasz-hármas” Törökbálinti FC-ben szerepelt – amely egylet nem tévesztendő össze a Pest megyei I. osztályban szereplő, Gráczki Péter által korábban erősített Törökbálinti TC-vel –, ám a holtszezonban váltott a nem véletlenül „Tű” becenévvel illetett hátvéd és a Budapest-bajnokság II. osztályának 14. helyén telelő Szabadkikötő SE-hez igazolt. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, hát még akkor, ha hozzátesszük, a több egykori tököli labdarúgót, így Ancsák Tamást, Halász Ferencet, Lakics Lászlót és Taskovics Eriket is a soraiban tudó csepeli alakulat a tavaszi nyitányon a jó erőkből álló Pestszentimre otthonából távozott 1–0-s győzelemmel. Ja, ha még nem írtuk volna: a gólt Gráczki Péter szerezte.
Az alábbiakban felidézünk és teljes egészében újraközlünk egy idestova négy esztendeje, 2011 márciusában a Foci a köbönön megjelent írást Gráczki Péterrel.
TÖRÖKBÁLINT: JÁTÉKOSSORS. Az immár harcra kész Gráczki Péter önkritikus: „Azt nem szeretném megvárni, míg megköszönik, akkor inkább abbahagyom!”
A megannyi fiatal mellett egy rutinos futballista lehet a főszereplő a tavasszal: Gráczki Péter 37 évesen hónapok óta a visszatérésre készült, ám a Törökbálint technikai vezetőjeként is dolgozó hátvéd jól tudja, hogy az idő már nem neki dolgozik.
A naptár augusztus 31-ét mutatta. 2009 nyara volt, amikor megtörtént a baj. És itt nem a kétgólos vendégsikerre gondolunk – a találatokon a védő Rétsági Ákos és a csatár Varga Balázs osztozott –, hanem arra a bizonyos mozdulatra. A második félidőben jártunk, amikor az 57. percben Héray László váltotta Gráczki Pétert.
„Az őszi szezon elején jártunk, amikor a Dunaharaszti ellen a második félidőben történt az eset – idézte fel a történteket Gráczki Péter. – Abszolút ártalmatlan szituáció volt, nem bántott senki. Csak egy rossz mozdulat… Volt már ilyen nyolc évvel ezelőtt, még budaörsi színekben, amikor elszakadt a keresztszalagom, ám akkor szerencsésen felépültem. Persze azóta is optimista vagyok, mert bár fiatalon még azt mondták, kinő, no ez az, ami már nem igaz rám…”
Persze kár volna temetni a múltat, a jövőt meg végképp, és ezt a „Tű” becenévre hallgató hátvéd sem teszi, amikor a legszebb emlék felidézésére kérjük.
„Az az igazság, jó néhány csapatban megfordultam, így sok szép emlékkel gazdagodtam, azaz kiragadni egyet nagyon nehéz. Bajnokságot nyerni persze mindig a legszebb emlékek közé tartozik. Ahogy így visszagondolok, Dunakeszin nagyon jó kis csapatunk volt, olyan nagynevű játékosokkal futballozhattam együtt, mint Détári Lajos, Telek András vagy Urbán Flórián, és még sorolhatnám, de nem szeretnék senkit sem kihagyni. Ez a szívem egyik csücske, míg a másik a Budaörs. Csakhogy a Törökbálint mellett persze nem szabad kihagyni a BVSC-t, amely a nevelőegyesületem.”
Adott a téma: utánpótlás-és öregfiúk-alakulatokon kívül felnőtt gárda nem színesíti a palettát. Vajon mit tenne Gráczki Péter ebben a helyzetben? „Sajnos ez abszolút így van, talán a legnagyobb szívfájdalom ez, vérzik a szívem, ám mégis nehéz kérdés, én mit tennék? Ha tehetném, mindenképpen áldoznék rá, ám azt gondolom, közösen kellene összefogni a nagy múltú egyesületért.”
Hogy mit hoz a jövő, azt még a hórihorgas hátvéd sem tudja, ám nem is sokat agyal mindezen. „Álmai mindig vannak az embernek. de nem gondolkodtam soha hosszú távon, mert nem tudom, mi fog történni az elkövetkező tíz-tizenöt évben. Edzői álmaim lettek volna egy időben, de aztán rájöttem, hogy az nem az én pályám. Ezt értse mindeniki úgy, ahogy akarja. Mindenesetre maradjunk annyiban, nem tudnám elfogadni, ami jelen helyzetben van a magyar edzői karban, akár a legalacsonyabb osztálytól kezdve a legmagasabbig. Ha foglalkoznék, akkor csak fiatalokkal tenném, gyerekekkel. Nyilván nem technikai vezető szeretnék lenni az elkövetkezendő négy évben, mivel a sportvezetői állás közelebb áll hozzám. Egy biztos: mindenképp szeretnék a labdarúgás mellett maradni.”
Felvetjük, a futballpályafutás meddig tolható ki. „Az öregfiúk színeiben nem szívesen játszanék. Borzasztó már azt kimondani, hogy öregfiúk… Addig fogok játszani, amíg jól esik, azt viszont nem szeretném megvárni, míg megköszönik, akkor inkább abbahagyom.”
Szerencsére ez még messze van, mi több, cselesen felvetjük neki, ha mondjuk Lucsánszky Tamás, a Budaörs edzője megkeresné, segítse ki az NB II-ben szereplő csapatot, vajon mit felelne? „Természetesen elgondolkodnék, de a realitás azt mondaná, akármennyire is szívem csücske a Budaörs, nem vállalnám el, már csak azért sem, mert ott vannak a fiatalok. Pedig elhiheti, még én sem vagyok öreg…”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: