– Mikor döntötte el, hogy befejezi?
– Először 2014 tavaszán jeleztem az edzőm felé, hogy nem kívánom folytatni, nem láttam értelmét, mert nem éreztem azt, hogy lehetőséghez juthatok újra – felelte Hegedűs Dániel. – Abban maradtunk, hogy a szezont még csináljam végig és a nyáron meglátom, hogyan tovább – én a befejezés mellett döntöttem. Az átigazolási időszakban több meghatározó játékos is távozott a csapattól, köztük az első számú kapus is. Ekkor jött a megkeresés, hogy gondoljam át újra a döntésemet és folytassam. Úgy gondoltam, adok magamnak még egy esélyt és a folytatás mellett döntöttem. Sajnos utólag visszagondolva ez hiba volt. Sem fizikailag, sem mentálisan nem tudtam olyan szintre jutni, amit elvárnék magamtól, és ez a teljesítményemen is megmutatkozott az őszi szezonban. Ennek bizonyára megvoltak az okai. Ez vezetett ahhoz, hogy a befejezés mellett döntöttem.
– Végleg vége, nincs visszaút?
– Nagyon sok dolog hiányzik már most a labdarúgásból, de vannak dolgok, amelyek egyáltalán nem. Nem jelenteném ki, hogy nincs visszaút, de jelen pillanatban a jövőképemben nem szerepel a labdarúgás. A tanulmányaimban és a munkámban szeretnék sikeres lenni.
– Egyszer csak kilépett az akkor még Százhalombattán védő Nagy Endre árnyékából és rendre megbízható teljesítményt nyújtott. Melyik meccsére emlékszik vissza a legszívesebben?
– Nagy Endre sérülése miatt jutottam szerephez. Éppen vidéken tartózkodtam, amikor Károlyi Róbert, az akkori vezetőedző telefonált, hogy az Endre megsérült és én védek hétvégén az Érd elleni találkozón. Tudtam, hogy meg kell ragadnom a lehetőséget. Sajnos a mérkőzést elvesztettük, de jó teljesítményt nyújtottam, és utána úgy érzem, remekül ment a védés az elkövetkező mérkőzéseken. A legemlékezetesebb egy Jászapáti elleni győzelem. Ősszel 5–2-re kikaptunk náluk, tavasszal viszont 2–0-ra megvertük őket Százhalombattán. Remekül ment a védés, és a csapat is fantasztikusan játszott. De említhetném az Érden elért 3–1-es sikert is…
– Ki gyakorolta önre kapusként a legnagyobb hatást, akitől próbált ellesni ezt-azt?
– Serdülő-, illetve ifista koromban Oliver Kahn videóit néztem a mérkőzések előtt, az ösztönzött. Meg kell említenem Nagy Endrét, akitől az edzéseken rengeteget tanultam, az ő hozzáállása a labdarúgáshoz példaértékű.
– A szakmai stáb és a társak hogy fogadták, amikor közölte velük, hogy visszavonul?
– Sajnos nem a legelegánsabb módon történt a búcsú. Az ember hirtelen felindulásból néha nem úgy cselekszik, ahogy az elvárható lenne, de később ezt megbánja. De mindennek vannak okai, mi miért történik. Miután befejeztem, senki nem kérdezte meg, hogy miért így cselekedtem. Azt gondolom, ez mindent elárul… Aki ismer, tudja, hogy amikor a pályán voltam, mindig próbáltam a legjobbat adni, még ha nem is mindig sikerült.
– Kijár azért majd a tavasszal az SZLK meccseire, netán teljesen eltávolodik a futballtól?
– Ha időm engedi, természetesen ki fogok menni megnézni a csapatot. Sok sikert kívánok a Százhalombatta játékosainak az elkövetkezendőkben!