– A legtöbben Monorról ismerhetik, hiszen a szezonról szezonra remek produkciót nyújtó MSE-nek meghatározó tagja volt éveken keresztül. Immár a fővárosban, az NB I-ben futballozhat. Megváltozott az élete?
– Boldog vagyok, hogy végre az első osztályban focizhatok, és az új közeg is jót tett – felelte Burján Nóra. – Szükségem volt a váltásra és határozottan úgy érzem, hogy jól döntöttem. Ugyanúgy Monoron lakom, így utazgatnom kell, de az egyetemen folytatott tanulmányaim miatt ez nem újdonság, komolyabb változás nem következett be az életemben azon kívül, hogy a közérzetemre pozitív hatással volt és van.
– Miután a Bernhardt-ikrek, azaz Barbara és Bernadett jó ideje a Széchenyi téren játszanak, meglepődnék, ha azt mondaná, nem általuk került a Feminához.
– Mindenképpen budapesti csapathoz szerettem volna igazolni a tanulmányaim miatt, és igen, természetesen a Barbiéktól hallott pozitívumok nagyban hozzájárultak a döntésemhez, bár igazság szerint nem kellett sokat kattognom azon, hogy merre tovább, a Femina ideális csapatnak bizonyult számomra az elmondottak és a hallottak alapján.
– Azt tudja már, milyen poszton számít önre Herczku István, a társulat edzője?
– Úgy gondolom, illetve bízom benne, hogy az eredeti posztomon, vagyis a középpályán kapok majd lehetőséget.
– Az eredményeket, a tabellát figyelemmel követtem, valamint Barbinál érdeklődtem hébe-hóba, de nem láttam őket játszani azelőtt, hogy idejöttem volna.
– Hogy áll a kosárlabdával, hiszen abban is nagyon tehetségesnek bizonyult. Játszik még vagy már csak baráti szinten?
– A kosárlabda is sokáig fontos szerepet töltött be az életemben, na de a foci az foci! (mosolyog) A kettő együtt nem ment, egy időben heti több alkalommal egyik edzésről a másikra mentem, de sem időben, sem fizikailag nem bírtam, választanom kellett. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a focit szeretném komolyabban űzni, mindig is ez a sportág állt legközelebb a szívemhez.
– Mire lehet képes a Femina a tavasszal? Kérdezem ezt úgy, hogy nem lesz ideje belerázódni, mivel szinte a rájátszással folytatódik a bajnokság?
– Nem régóta vagyok az együttessel, de úgy gondolom, hogy hozzáállás és elszántság kérdése leginkább, hogy mire lehet és lesz képes a csapat. A cél a felsőházba jutás, ami nem egyszerű, de nem is lehetetlen.
– Ha a szezon végén beszélnénk, mivel lenne elégedett?
– Nyilván örülnénk, ha minél jobb eredmények születnének a hátralevő mérkőzéseken, és győztesként hagyhatnánk el a pályát egy-egy meccs után, ez lenne az ideális. De ha úgy tudjuk magunk mögött a szezont, hogy azt mondhatjuk majd, minden tőlünk telhetőt megtettünk és mindenki odatette magát, és együtt, csapatként küzdöttünk azért, hogy helytálljunk az éppen aktuális összecsapáson, akkor véleményem szerint pozitív érzésekkel mehetnénk nyári szünetre.