Tizenhét ponttal a kilencedik pozícióban. Nem az NB III-ban, hanem a Budapest-bajnokság I. osztályában – nagy különbség. Derda Dániel, a Rákosszentmihályi AFC klubikonja – aki egy esztendő híján másfél évtizede (!) tagja a XVI. kerületi egyesületnek – tisztában van mindezzel.
Családias hangulat. Ha valaki csak egyszer ellátogatott a Pirosrózsa utcába, ez az érzés keríthette hatalmába, szurkoljon a RAFC-nak, a Ferencvárosi FC-nek vagy éppen az MLTC-nek.
– Most akkor Diósgyőr-drukker lesz?
– Bár páratlan cseleim miatt és köszönhetően csapattársaim remek humorérzékének, nem tudok megszabadulni a Fradi volt holland szélsőjének nevétől, de azt hiszem, hogy Diósgyőr szurkoló azért sosem leszek – felelte egy mosoly kíséretében, Julian Jennerre utalva Derda Dániel, a Rákosszentmihályi AFC labdarúgója.
– Ahhoz képest, hogy 2-3 éve még az NB III-ban vitézkedtek, az ősszel a „blasz-egyben” csak szenvedtek.
– Az igazság az, hogy az év közepén egy kisebb hullámvölgybe kerültünk. Bár együttesünk magja nem változott a tavalyi bronzérmes csapathoz képest, most talán lassabban sikerült egy-egy vesztes meccs után felállnunk, mint az előző évben. Katasztrófa azért nincsen, minden társulat életében vannak ilyen időszakok, mi ezen most estünk át. Azért annyit hozzá kell tennem, hogy van néhány sérültünk, akik az egész fél évet kihagyták, ők nagyon hiányoztak a pályáról, nem csak játéktudásuk, de mindenekfelett álló győzni akarásuk miatt is. A tavasszal velük kiegészülve jóval sikeresebbek lehetünk.
– Volt olyan bajnokijuk az ősszel, amire utólag azt mondja, erre lehet építeni?
– Lehet, elcsépelt közhely, de minden meccsből lehet tanulni. A helyzeteink mindig megvoltak, sajnos ezeket sokszor nem sikerült gólra váltani. Nem egy olyan őszi mérkőzés volt, amikor nekünk állt a zászló, abszolút irányításunk alatt volt a meccs, és a végén mégsem mi örültünk. Egyébként határozottan állítom, hogy volt pár igen sikeres bajnokink. Az FFC ellen parádéztunk, a KISE ellen, a rendkívül szervezett, játszós csapat ellen jó játékkal sikerült értékes három pontot szereznünk, Budafokon emberhátrányban hoztuk ikszre a meccset úgy, hogy büntetőt is hibáztunk. Ezek mind olyan mérkőzések, amelyek bizakodásra adnak okot. Egyébként a játékkal az ősszel sem volt gond, viszont a helyzetkihasználásunk pocsék volt, így tettük nehézzé a saját dolgunkat.
– Azt mondják a bennfentesek, a megyei első osztály krémje és az NB II!-as gárdák tudása között elenyésző a különbség. Játszott mindkét osztályban: ezt adja?
– Sajnos az új, átszervezett NB III-ban nem volt szerencsém játszani, így erről érdemben nem tudok nyilatkozni, de abban biztos vagyok, hogy a csoport pár csapatának játékoskerete megüti a harmadosztály szintjét.
– Reálisan nézve hol volna a helye a RAFC-nak?
– Az előző szezon előtt, miután kiestünk az NB III-ból sokan legyintettek ránk, majd nyolcmeccses győzelmi sorozatot produkáltunk. A tavalyi év tényleg jól sikerült, a bronzérem abszolút megérdemelt volt és mivel az együttes magja nem változott, biztosan állíthatom, hogy a Budapest-bajnokság I. osztályának legjobb csapatai közé tartozunk.
– A rákosszentmihályiak tízese kihozta magából a maximumot?
– Sajnos nem, ahogy a csapatnak, nekem sem úgy sikerült az ősz, ahogy azt elvártam, de minden erőmmel azon vagyok, hogy javítsak, javítsunk. Az őszi formám messze elmaradt a reális tudásomtól, komoly javulást várok el magamtól a tavaszi szezonra.
– Minden tiszteletem az öné és a csapattársaié, hiszen kosztért, kvártélyért játszanak hétről hétre. Innen megközelítve lehet realitása rövidtávon az NB III-nak?
– Nézze, a RAFC játékosa vagyok már egy féléves kitérőtől eltekintve tizennégy éve, de ilyen csapat még nem jött össze, amióta itt vagyok. Senkinek sem fognak pisztolyt a fejéhez, hogy játsszon itt, mégis együtt vagyunk már harmadik éve. Mindenki tisztában van a klub anyagi helyzetével, jó pár csapattal ellentétben mi nem kapunk pénzt a győzelemért. Szerencsére olyan mentalitású brigád jött össze, hogy nem a pénzért, hanem magunkért, egymásért futballozunk, ami tényleg nagyon jó társasággá kovácsolt minket. A tudásunk eddig is megvolt, most is megvan, és ahogy említettem, mindenképpen az élbolyban lenne a helyünk. Hogy aztán ez az NB III-ban mire lenne elég, nem tudom.
– Utólag is Isten éltesse sokáig születésnapja alkalmából! Megkapta az ajándékot vagy valami szép, fényesre még várni kell?
– Köszönöm szépen! Azt gondoltam, ennyi idősen már a Chelsea játékosa leszek. A viccet félretéve: örülök, hogy itt focizhatok. Jó volna még sok sikert elérni a csapattal, de erről nem beszélni kell, hanem tenni az ügy érdekében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: