GYÁSZ ÉS EMLÉKEZÉS. Végső búcsú Buzánszky Jenőtől és az Aranycsapattól

Január 30-án, azaz ma 11 órától fél egyig várják a Szent István Bazilikába az Aranycsapat január 11-én, 89 éves korában elhunyt labdarúgója, Buzánszky Jenő előtt tisztelgőket. A Magyar Labdarúgó Szövetség kérése, hogy a kegyeletüket leróvók egy szál virággal érkezzenek. A gyászszertartásra 13 órakor kerül sor. Az alábbiakban nem csupán Buzánszky Jenőtől búcsúzunk.

Aranycsapat. Ára: 48 forint. Több mint kétszázötven oldalas kötet 1982-ből. Kiadta a Mafilm. Az interjúkat készítette, a dokumentumokat válogatta: Surányi András. A könyvet sajtó alá rendezte és szerkesztette: Hernádi Miklós.

A száztizenkilencedik oldaltól a százhuszonegyedikig a szó Buzánszky Jenőé. Innen való az alábbi idézet.

„Azok a szurkolók, akik tényleg éveken keresztül szívvel-lélekkel, öreg nénikéktől kezdve fiatal emberekig drukkoltak és szerették ezt a csapatot, most egyszerűen nem tudták megbocsátani a csapatnak, hogy elvesztette a világbajnokságot. Sok mindent találtak ki annak idején, hogy eladtuk a világbajnokságot. Érzésem szerint egy világbajnokságot eladni nem lehet, mert nekünk az erkölcsileg rettentő sokat jelentett volna. Azt is mondták, hogy ötven merciért adtuk el a világbajnokságot, aztán a tsz-tagok Landskor-traktort említettek, de hát valójában egyért sem. Tény, hogy a futball történetében ritkán fordul elő, hogy egy csapat, amelyik világbajnoki ezüstérmet szerzett, hát magyarul mondva, a kertek alatt jöjjön haza. Hegyeshalmon a megszokottól eltérő fogadtatás várt. Egy egyszerű mérkőzés után sokkal lelkesebben fogadtak bennünket. Akkor már úgy éreztük, hogy nem a legjobb szelek fújdogálnak itthon, az országban, és hát meglepetésünkre Tatán megállították a vonatot. Az az érzésem, hogy ez az expressz akkor állt meg először és utoljára…”

Aranycsapat. Az értéke felbecsülhetetlen.

2015. január 30. fontos dátum marad, amíg világ a világ.

A magyar futball meghalt.

Tovább a blogra »