Péntek este a Széchenyi téren jártunk, ahol – többek között – a REAC Sportiskola U10-es társulata gyakorolt Illés Károly és Csapó Gábor irányításával. Az alábbiakban fényképes és videós beszámolónkat olvashatják.
A tél megcsalta a tavaszt. Az emberek pulóvert és kardigánt húztak, de kigombolt kabátban közlekedtek, csakhogy estére kellőképp lehűlt a rákospalotai levegő.
– Meddig tart a mai edzés?
– Hét óra tízig, negyed nyolcig végzünk.
– Köszönöm. Tudja, mennem kell még a másik unokámért is.
A nagypapa csillogó szemekkel nézett az ifjú edzőre. Illés Károly egy pályával odébb is készülhetne, ugyanis tehetsége és tudása alapján ott lenne a helye az NB III, Közép-csoportjában szereplő, Dzurják József vezette együttesben, de ez egy másik történet.
A gyerekek REAC-címerrel díszített felsőben és örömteli hangulatban vették birtokba a műfüves pálya egyik felét. Miután Illés Károly kiadta a jelszót, a fiúk hívták a legkedvesebb barátjukat, és jó volt nézni, ahogy a labdák egyre-másra kerültek vissza röppályájuk után a lábfejekre. Persze addig sem unatkozott a tréner, no meg segítője, Csapó Gábor, hiszen előkészítették a terepet, kvázi felrakták a pályát a következő gyakorlathoz. Időközben Balogh Béla, a REAC Sportiskola utánpótlás-szakágvezetője is megérkezett. A rutinos szakember immár tizenötödik éve dolgozik a XV. kerületben, és míg szeme a pályán volt, azt mondta egy mosoly kíséretében, túl azon, hogy örül Illés Károly edzői szerepvállalásának, büszke arra, hogy a labdarúgó nála lett országos gólkirály negyvennégy találattal.
A REAC-os srácok mindeközben ugyanolyan lelkesek maradtak, mint tizennyolc óra előtt néhány perccel. Cseleztek, futottak, majd újrakezdték. Balogh Béla mindeközben interjút adott – a szakemberrel készült beszélgetést hamarosan olvashatják honlapunkon –, ám a gyerekek nem fáradtak el, mi több, most lendültek csak igazán játékba. Egymás elleni meccsek kezdődtek nagy iramban, szép passzokkal és remekbe szabott gólokkal. Az utánpótlás-szakágvezető is csettintett, ha olyat látott, nem is szólva a kerítésen túli nézőkről, a gyerkőcök szüleiről és nagyszüleiről. Nem voltak kevesen, ahogy a pályán lévők sem. A huszonnégyes keretből húszan (!) voltak ezen a péntek esti tréningen, és csak azok hiányoztak, akik betegséggel bajlódtak. A tréning végén büntetőpárbaj vette kezdetét. A tét nem a másik fülének pöckölése, vagy az osztálytárs kislány hajhúzása, hanem csokoládé volt. Az édesség azonban csak hab volt azon a bizonyos tortán, hiszen ezen az estén egytől egyig mindenki győztesnek bizonyult.
——————————————————————————————————————————————
INTERJÚ. ILLÉS KÁROLY: „Mindig nagyon várom az edzéseket és szerencsére a srácok is nagy örömmel jönnek a tréningekre”
——————————————————————————————————————————————
– Jól érzékelem, hogy remekül van a bőrében a relatíve apróságok között?
– Igen, nem téved – felelte Illés Károly, a REAC Sportiskola U10-es csapatának edzője. – Valóban nagyon jól érzem magam a kis srácok között. Eleinte magam is meglepődtem, mennyire szeretek ilyen kis gyerekekkel foglalkozni. Manapság pedig mindig nagyon várom az edzéseket és szerencsére a srácok is nagy örömmel jönnek a tréningekre. Még mínusz tíz fokban vagy szakadó esőben sem szokott hiányozni senki az edzésről nyomós érv nélkül.
– Másfél esztendeje dolgozik a jelenlegi U10-es csapattal. Ha egy pillanatot, netán momentumot kérnék, hogy emeljen ki ebből az időszakból, mi volna az?
– Nem könnyű egy pillanatot kiemelni a másfél évből. Ebben a korban messze nem az a fontos, hogy egy-egy tornán milyen helyezést érünk el, hanem, hogy a srácok fejlődjenek. Ha egy pillanatot mégis ki kellene emelnem, az az lenne, amikor egy játékosom szülője felhívott, hogy nem tudnak edzésre jönni, mert ő nem tudja elhozni a srácot. Aztán tizenöt perc múlva mégis ott voltak edzésen, mivel a kis srác addig nem hagyta az apját békén, ameddig el nem hozta. Jó érzéssel töltött el, hogy a srác inkább a szakadó esőben való edzést választotta a Playstation vagy az Xbox helyett.
– Láttam egy-két igen ügyes gyerkőcöt ezen a péntek estén, és aligha túlzok, ha azt mondom, nem önön, illetve kollégáján, Csapó Gáboron múlik, hogy eljutnak-e az álmok kapujába.
– Igen, a körülmények, a feltételek teljesen adva vannak, amelyben óriási munkája van Sági Ferenc elnök úrnak, valamint Balogh Béla szakmai vezető úrnak. Hiszen többek között heti négyszer tudunk műfüves pályán edzeni, emellett mozgáskoordinációs edző is segíti a csapatot. Természetesen kollégámmal mindent megteszünk a minél jobb edzés megtervezésében és megvalósításában. A többi már csak a srácokon múlik, mivel rengeteget kell ahhoz gyakorolni – edzésen kívül is –, hogy valakiből futballista legyen.
– Ha nem ismernénk egymást és azt kérdezném öntől, mi a titulusa, mit mondana?
– Nehéz kérdés. Igen, focizom jelenleg is a Testvériség SE-ben, ahol messze nem Budapest I. osztályú körülmények vesznek minket körbe, többek között heti négy edzéssel és két edzőmeccsel készülünk a tavaszi szezonra. Emellett a Szent Korona Általános Iskola Diáksportkörében is tevékenykedem, ahol most már közel ötven gyerek futballozik az irányításunk alatt, hiszen Patinszki Andrea kollégámmal dolgozunk velük. Futsalozom a REAC NB II-es csapatában, délelőttönként a bankszférában dolgozom, valamint most tervezem a következő „civil” diplomámat is megszerezni.
– Amennyiben visszapörgethetné az idő kerekét és ön is annyi idős lenne, mint most a kis tanítványai, van, amit másként csinálna?
– Nézze, nincs. Én nem csaltam el az edzéseken a futást, gyakoroltam edzésen kívül is, sportszerű életet éltem. Szerencsére volt pár szép sikerem és mindent megteszek azért, hogy még legyen is labdarúgóként. Talán egyetlen dolgot csinálnék másként, kimentem volna minél hamarabb külföldre…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: