Törökországi edzőtáborba készül az NB II-ben újoncként remekül teljesítő, a hetedik helyen tanyázó Soroksár, mégpedig az egyik legfelkészültebb, legtehetségesebb fiatal edző, a negyvenhatodik életévében járó Varga Attila vezetésével.
Az angyalföldi pláza lassan megtelik, hiszen a délelőtti rakkolástól megfáradt nők és férfiak lepik el az épületet. A szakemberrel egy exkluzív helyen, az Anzo Ékszer & Karikagyűrű szalonban beszélgettünk.
– Az élvonalból hívták már?
– Bár jó ajánlólevél a két NB III-as bajnoki cím, de előbb itt, az NB II-ben szeretnék bizonyítani és olyan teljesítményt lerakni az asztalra, amivel felhívhatom magamra a figyelmet – mondta Varga Attila. – Ehhez pedig a lehető legjobb helyen dolgozom. Szeretnék, hiszen életcélom és legfőbb vágyam, hogy edzőként is bemutatkozhassak az első osztályban, de jelen pillanatban nincs meg a Pro-licencem, igaz, jelentkezni már jelentkeztem. Mindent megteszek annak érdekében, hogy eljussak odáig, az én részemről nincs akadálya, ugyanakkor nagyon jól érzem magam Soroksáron és szeretném a csapattal a lehető legtovább a legszebb eredményeket elérni.
– Hadd udvaroljak: tetszettek a meccsek utáni nyilatkozatai, értékelései, hiszen nem a sablont, a maszlagot, hanem a nyílt, őszinte beszédet választotta. Mondanám is rögtön a Szigetszentmiklós otthonában megrendezett Liga Kupa-találkozót…
– Igaza van, én sem vagyok az „a szőnyeg alá seperjük be a piszkot”-típusú ember, de ezt a szituációt kezdő, profi edzőként a mai fejemmel már másként oldanám meg. Inkább házon belül és nem a sajtó nyilvánossága előtt, az első felindultságomban mondanám azt, amit. Bármennyire is őszinte ember vagyok, ott hibáztam, nem szabadott volna így és ilyen szinten nyilatkoznom.
– Miért, nem volt igaza?
– Akkor sem lett volna szabad, de tanultam belőle.
– Ott van aztán a Gyirmót elleni hazai derbi, amikor valami olyasmit mondott, hogy az ellenfél jobb csapat, míg a kispadján jobb edző ült.
– Az őszinteség viszi előre a dolgokat, ez tény, de nem mindegy, hogy mikor és hogyan adja elő az ember. Ma már másként cselekednék, főleg azért, mert tartom magam annyira okos palinak, hogyha hibázom, és erre felhívják a figyelmemet, abból hajlandó vagyok tanulni, nem fogom a homokba dugni a fejemet, elfogadom a segítő kritikát, sőt, de mégis megpróbálok önmagam maradni, ám nyilván profi edzőként meg kell felelnem a sajtónak és a sportetikai kívánalmaknak is.
– Gyakorlatilag gondmentes telük lehet.
– Nyugodt, mivel teljesítve van a félévre kitűzött terv, a csapat is fejlődött, hála Istennek, akklimatizálódtunk azokhoz a feltételekhez, amit ez az osztály kíván. Úgy gondolom, az együttesnek volt egy nagyon jó bajnoki rajtja, ami után jött a bekalkulált visszaesés, az viszont már nem volt bekalkulált, hogy ennyire elhúzódhat, ám úrrá tudtunk lenni a problémán, illetve a vezetőim kiegyensúlyozott hátteret biztosítottak számunkra, ezért sikerült ebből így kilábalni és egy nagyon jó bajnoki fél szezonzárást produkáltunk. Ezzel a húsz ponttal túl is teljesítettük a tervünket és valóban, nagyon nyugodtan mehettünk el szabadságra, illetve kezdhettük meg a felkészülést.
– Mielőtt még az alapozásról, a lábakba és a tüdőkbe pumpált kilométerekről beszélnénk: van olyan meccs az őszről, ami stílszerűen fogalmazva ékszer-ajándék?
– Nem mondanám azt, hogy ebben az osztályban bármelyik mérkőzés is ajándék, hiszen nagyon kiegyensúlyozott és kemény bajnokság ez, amibe belecsöppentünk. Minden egyes pontért, minden percben meg kell küzdeni a sikerért. A játékosok nagyon akartak, látszott rajtuk – és ez számomra is nagyon jó visszajelzés volt –, mennyire szerették volna bebizonyítani, hogy igenis helyük van ebben az osztályban. A mutatott játék és az elért eredmény is azt mutatja, hogy jó úton haladunk.
– Nagyjából erre számított?
– Sokkal jobban tisztában voltam az NB II-vel, mint anno amikor az NB III-ban elkezdtem dolgozni. Játékos-pályafutásom alatt nem szerepeltem NB III-as szinten, ezért nem nagyon tudtam, ott mi vár rám. Itt az NB II-ben már sokkal jobban szem előtt van az ember, minden tekintetben. Jobbak a körülmények, nagyobb sajtóvisszhangja van minden egyes mozdulatnak, ezért tudtam, mire számíthatok, elvégre a csapatot ismertem, illetve bíztam saját magamban, nemcsak a játékosokban, hanem a vezetőimben is. Mondom, túlteljesítettünk, mert nem szerepelt a terveink között húsz pont, de nagyon örülünk annak, hogy a nevünk mögött ez a szám áll.
– Az alsóneműk fel vannak kötve? Mert aligha kegyelmezhet a labdarúgóinak.
– Már tudják, hiszen megbeszéltük. Hétfőn kezdődött a felkészülésünk, az első két hétben itthon dolgozunk. Ezen a héten napi egy-, míg a jövő héten már a kedd és a csütörtök kivételével napi kettő tréning a penzum, aztán elutazunk egy tizenkét napos edzőtáborba, Törökországba, ahol mindennap kétszer edzünk, illetve nemzetközi edzőmérkőzésekkel készülünk a tavaszra. Ez egy nagyon hasznos túra lesz, ezért hálás vagyok a vezetőimnek, hogy lehetővé tették számunkra azt, hogy minél jobb körülmények között dolgozhassunk. Fontos és hasznos lesz az összecsiszolódás miatt, no meg azért is, mert a nívós, kemény edzőmeccsekkel jobban fel tudunk készülni az előttünk álló feladatokra, nem is beszélve arról, hogy ideális körülmények között, jó időben, zökkenőmentesen folytathatjuk a munkát. Február második hetében hazajövünk és még két edzőmeccs, valamint egy-, illetve két gyakorlás is napirenden van. A játékosok nagy része már ismer, így tudják, hogy a munka, a fegyelem, az alázat számomra létfontosságú, én pedig ismerem őket és tudom jól, hogy becsületesen és jó szívvel elvégzik az előírt munkát, már csak azért is, mert mindegyikük szereti a sikert.
– Összeszámolható, hányan hívták az elmúlt hetekben? Hiszen mint az imént mondta, a Soroksár nyilván irigyelt klub a honi másodosztályban, ahová jó tartozni, amivel a futballisták tisztában vannak, hiszen a körülmények kiválóak, a vezetők pedig teljesítik a szerződésben foglaltakat.
– Nálunk a Farkas Kálmán–Szűcs Mihály kettős nagyon kézben tartja a dolgokat. Nagyon jó a hírünk, ez tény. Az eredmények önmagukért beszélnek, és még ugye pluszban Budapesten is vagyunk, így ha összerakom a dolgokat, lehetünk nagyon vonzóak, sőt, azt mondom, azok is vagyunk. Rengeteg olyan játékos jelentkezett a decemberi szünetben, akik az NB III-ban még nem voltak hajlandóak idejönni hozzánk, most pedig ők kerestek meg bennünket. És elhiheti, nem a hiúság mondatta velünk azt, hogy valaki jöjjön vagy ne jöjjön, mert közülük senki nem jön, hanem folyamatosan építkezünk és fejlesztjük a klubot szakmailag és infrastrukturálisan is, ezért szisztematikusan vannak kiválasztva azok a játékosok, akik elmentek és azok, akik jönnek. Ezért nem fértek most bele azok az emberek, akik anno igen.
– Mennyire van összhangban mindez? Úgy értem, akit szeretne vagy szeretett volna szerződtetni, a tavasszal a Soroksár profija lesz?
– Többes számban kommunikálnék, mert Szűcs Misivel átbeszéljük a dolgokat, majd beszélünk a játékossal, aztán Misi átveszi a feladat megoldását és terítékre kerül mindez az elnök úrnál. Azt hiszem, az anyagi lehetőségeink tekintetében, akit szerettünk volna, azt megszereztük. Nyáron ez nem így volt, ugyanis akkor lett volna egy-két olyan játékos, akit szerettünk volna a klubhoz csábítani, de az anyagi lehetőségeink ezt nem tették lehetővé. Viszont most a télen úgy gondolom, akikkel beszéltünk és tárgyaltunk, azok egyensúlyban vannak az elképzeléseinkkel és az anyagi lehetőségeinkkel. Huszák Tamást már leigazoltuk, neki aláírt szerződése van hozzánk. Legutóbb Nyíregyházán futballozott, nagyon jó kis játékos, aki több NB I-es mérkőzéssel is rendelkezik.
– Feltételezem, vannak még kiszemeltek.
– Maximum két játékost szeretnénk még igazolni, többet nem, de az is lehet, hogy a Ferencvárostól jönnek még labdarúgók. A nevek még nem publikusak, de a baloldali védő posztjára mindenképpen igazolni akarunk, mert onnan mentek el játékosok, de leginkább az állandóságra törekszünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: