A harmadosztályban maradás helyett a Bajnokok Ligája-szereplésért küzd. És ez nem tréfa, ugyanis míg idestova fél esztendeje az NB III, Közép-csoportjában szereplő Bölcske bennmaradásáért tett meg mindent, az ősszel már nem Kindl István ült a társulat kispadján. A 48 éves szakember ugyanis visszatért Paksra, ahol az U18-as csapatot trenírozza.
A felkészülés ugyan már január 12-én, hétfőn megkezdődik, de csupán az egy hétig tartó rávezető jellegű foglalkozások után csapnak bele a lecsóba a paksi legények.
– Milyen az élet a fiatalok között?
– Lényegesen nyugodtabb – vágta rá kapásból Kindl István. – Kisebb a nyomás, mert bármennyire is amatőr futballnak számít az NB III, azért voltak elvárások. Hétről hétre nyomás alatt kellett Bölcskén tenni a dolgunkat, ehhez képest teljes felüdülés a romlatlan, fiatal, tizennyolc éves labdarúgókkal foglalkozni.
– Tiszta sor, az ellenben nem világos, hogy a nyáron önnek intettek búcsút vagy Kindl István vette a cókmókját?
– A mai napig nem mondták azt, hogy megköszönik a munkámat, igaz, a mai napig nem mondták, hogy szeretnék, ha maradnék. Egy éves szerződést kötöttünk, és benne volt a levegőben, hogy nem én voltam a bölcskei vezetők szíve csücske már akkor, amikor odakerültem, hiszen korábban egy rivális csapatnál elég kiélezett helyzetbe kerültem. Majdhogynem muszájból felkértek és bár egészen jól működött a dolog, de érződött, hogy egyik félnek sem ez a végső állomás. Nagyon korrektek, tisztességesek voltak velem szemben, ahogy azt hiszem, én is. Így búcsúztunk. Nekem nyitva volt a kapu a Paksi FC felé, megkerestek, és azonnal éltem a lehetőséggel, de tudtam, sejtettem, hogy Bölcskén sem akarják, hogy maradjak.
– Jobb, hogy így alakult?
– Utólag már igen. Amekkora nyomás nehezedett rám, abba kis túlzással már belerokkantam volna, pláne, amilyen szélmalomharc volt házon belül, no meg a szövetséggel, hogy a bölcskei, a szó pozitív értelmében vett falusi csapat meg tudjon kapaszkodni a Nemzeti Bajnokságban. Márpedig ez hatalmas energiákat emésztett fel. De most lényegesen nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb az életem.
– A csapata is ilyen, hiszen hazai pályán veretlen a Paks U18, mi több, az élcsapatokkal szemben is remekeltek, ugyanis a Honvédot és a Ferencvárost legyőzték, míg a Debrecennel ikszeltek.
– A versenykiírás minden évben változik, a jelenlegi is, úgyhogy nem lehet még két évre sem tervezni. Formabontó szezon a mostani, miután rájátszás lesz a tavasszal. Az első nyolc helyezett játszik oda-vissza mérkőzéseket egymással, és állítólag előzetes pontozás alapján ennek a bajnokságnak a győztese a nyáron indulhat a Bajnokok Ligája U19-es mezőnyének selejtezőjében. A mostani topcsapatok, mint a Chelsea vagy a Real Madrid is bejutott a csoportküzdelmekbe, márpedig ez felélénkítette a mezőnyt. Gondolom, sokan szeretnék a nyáron valamelyik topakadémián megvillantani a tehetségüket. Nagy rangja lett, ki kerül az első nyolcba és ebben az a jó, hogy tiszta lappal indul a bajnokság februárban. Az én kis aranyos gyerekeim még ilyenen poénkodnak, hogy augusztusban a Mariborral játszunk majd selejtezőt. Elhitték, de én nem lohasztottam le őket. Egy fájó vereséget szenvedtünk, Felcsúton, mégpedig olyan balszerencsés mérkőzésen, hogy az ellenfél edzője gratulált, milyen nagyszerűen szerepeltünk. A fiúk úgy érzik, nagyon kevésre voltunk a honi topcsapatoktól, úgyhogy miért ne nyerhetnénk meg? Szóval nagy a motiváció nekem és a srácoknak is, hogy odategyék magukat.
– Miért ne nyerhetné meg a Paks az U18-as pontvadászatot? Hiszen ön mondta, hogy aranyos gyerekei vannak…
– Persze, a sportban minden előfordulhat, de én azért reális vagyok. Az, hogy közel voltunk a topakadémiákhoz: mi kihagytuk, ők berúgták a helyzeteket, ennek azért képességbeli okai vannak. Szoros meccseket tudunk játszani, így abban bízunk, továbbra is megőrizzük a hazai veretlenségünket, csipegetünk a pontokból, és lehet, hogy a többi csapat körbeveri egymást, így egész szoros kis bajnokság részesei lehetünk majd, legalábbis bízunk benne.
– Van olyan játékosa, akire külön is felhívná a figyelmet?
– Ezzel a korosztállyal a második éve dolgozom, hiszen a Bölcske előtt az U16-ban is én voltam a fiúk edzője. Három-négy srác van, akiknek az emberi és sportemberi kvalitásai is olyanok, hogy NB I-es szintű labdarúgók lehetnek. Név szerint Kesztyűs Mátéra, Csigi Ádámra, Hegedűs Márkra és Bognár Dávidra gondolok, akiknek ha lesz egy kis szerencséjük, illetve valaki a hónuk alá nyúl, az élvonal közelébe érhetnek.
– Bár jelenleg is az NB I-ben dolgozik, lévén a kiemelt korosztállyal foglalkozik az U18-asok között, mégis, a felnőttek között eljuthat idáig?
– Azt hiszem, vágynék rá. Mindenki hiú, szeretné megmutatni, de az utánpótlásban nincs nyomás, nincs eredménykényszer, hogy hetedik vagy, netán tízedik. A szülőkön meg a tizenöt srácon kívül jóformán senkit nem érdekel, de most saját magunknak állítottuk fel a mércét, miszerint legyünk ott az első nyolcban. Persze, szeretném magam megmérni, viszont behatároltak a lehetőségeim a civil munkám miatt. Lett volna módom NB-s szinten dolgozni, de nem mertem feladni az állásomat, ugyanis harminc éve az atomerőműben dolgozom, nagyszerű munkahelyem van. Azért kerüljek bele egy olyasfajta kiszolgáltatott helyzetbe, hogy a balbekk lyukat rúg és engem kirúgnak, aztán sem edzői munkám, sem civil megélhetésem nincs? Úgyhogy ha NB I-es edző leszek a felnőttek között, akkor itt, Pakson leszek. Elvégre jó helyen vagyok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: