Életének kilencvenedik évében, vasárnap este elhunyt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat hátvédje, korábbi 49-szeres válogatott labdarúgó. Az alábbiakban a kiváló sportemberre, az olimpiai bajnokra, a Nemzet Sportolójára emlékezünk.
A Jóisten mindkét tenyerén hordozta. Megajándékozta sikerekkel és hosszú élettel. Mámorító pillanatokkal, fájdalomból szőtt örömkönnyekkel.
Amikor a tél belerokkant az őszbe, még minden rendben volt. Az év vége újabb dicsőséget hozott, hiszen a korábbi kiváló hátvédet, Buzánszky Jenőt is a tagjai közé választotta a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete. A december aztán nagyobb tempóra kapcsolt, amit az idős sportember szervezete nem bírt.
„Köszönöm, hogy halhatatlan lettem, de halhatatlan az Aranycsapat minden tagja, és azok a sportolók is, akik sokat tettek a magyar sportért.”
A stramm férfi a fenti mondat kijelentésekor még semmit sem sejtett. Hiszen felbukkant fontos eseményeken és rendre ott volt a Dorog meccsein. Ott, ahol stadiont neveztek el róla. A legendáról, aki vasárnap este távozott közülünk – a magyar futball utolsó hírnökeként.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: