A rangado.hu a minap a fenti címmel hosszabb lélegzetvételű interjút közölt Aczél Zoltánnal, a kiváló labdarúgóedzővel, az úgynevezett bundaügy egyik vádlottjával. A helyzet az, hogy a tréner – akit nagyjából tíz éve ismerek, még újpesti ifiedzőségének korszakából datálódik az ismeretségünk és akiről egyébiránt korábbi játékosaitól rosszat sosem hallottam – jelenleg hivatalosan nem dolgozhat a magyar futballban, avagy a kispadra nem ülhet le, ellenben a kerítésen kívülről irányíthat. Veresegyházon jelenleg szakosztálytitkárként dolgozik – ne csodálkozzanak a tituluson, a kispad mellé kiskapu is jár mifelénk, és ezt minden bántó szándék nélkül írom –, de valahogy nem vágyik a rivaldafénybe. Aczél Zoltánt megértem, már csak azért is, mert felettébb érdekes dolgokat állít az interjújában – aligha alaptalanul. „(…) Az, ami van, az egy látszólagos, nevetséges koncepciós per, egy szar, egy vicc. Aki igazán mélyen benne van a futballban, úgyis tudja, hogy ez egy vicc.” Nevetni még sincs ok, ellenben a fenti idézet következményeként nagyon is elképzelhető Aczél Zoltán verziója néhány sorral lejjebb.
„Olaszországban komoly ügyészség van, és komoly dolgok történnek, ott fél év alatt lezongorázták. Az elmúlt három évben szinte oknyomozó riporter voltam. Tudták, hogy mire épült a Serie A, meg a többi bajnokság, tehát hogy mik történtek. Valaki erre rájött, és azt mondta, hogy próbáljuk megtisztítani, mert csúnya dolog a fogadási csalás, amit egyébként én is mélységesen elítélek. (…) Nem látom az alagút végét. Tudom, hogy ez miért van így Magyarországon, de nem akarok mélyebben belemenni. Itt az a legfontosabb, hogy minden el legyen tussolva, ez a lényeg, ezért húzódik ennyire. Ha az olasz és a török lement fél év alatt, akkor ez miért nem megy le? Mert itt van egy parancs, hogy semminek nem szabad kiderülnie. Az viszont megnyugtat, hogy ha nem leszek rehabilitálva most, két-három év múlva, sőt lesz következménye is, öt-hat, vagy nyolc év múlva akkor is kiderül, hogy mi volt itt, az biztos.”
Csupán emlékeztetőül: néhány esztendeje a Foci a köbön is írt három, Magyarországon igencsak jól csengő névről, akik közül ketten jelenleg nem dolgoznak felnőtt csapat mellett, míg egyikük nem NB-s szinten, ám alacsonyabb osztályban tevékenykedik. Sem a két hátvéd, sem a korábbi klasszis középpályás ellen nem indult eljárás bundaügyben, de közülük ketten igencsak közel kerültek a „tűzhöz”.
Aczél Zoltán békében, szeretetben él családjával, így nem miatta, mégis ideillőnek érzem Feldmár András pszichológus gondolatait, amely így szól: „Aki hazamegy és hazudik, az nagy bajban van. Mert annak nincs otthona.” Ha Aczél Zoltán jóslata (?) beválik, sokan vannak és lesznek hontalanok.