Ez a csapat a megyei második vonalban is a dobogóért küzdene. Legalábbis a nevek alapján, miután a Pest megyei III. osztály, Déli csoportjában – egyelőre még csak őszi – bajnoki címet szerző SILK-Vasad olyan NB-s előéletű labdarúgókat tudhat a soraiban, mint a korábban Monoron védő kapus, Szűcs Lajos, az Erzsébeti SMTK-ban futballozó Bolgár Roland, netán a Soroksáron szereplő Kristóf Dávid. De a névsor tovább folytatható az Újbudában a kaput ostromló Pál Mátéval, a Rákosszentmihályi AFC-ben meghatározó taggá váló Lénárt Lászlóval vagy a Vecsésen játszó Könczey-testvérekkel, Balázzsal és Zsolttal. Ám a társulat trénere, Fejes Attila nem ezért gondolt vissza szívesen az elmúlt félévre.
Hanem többek között azért, mert a SILK-Vasadon gyakorlatilag valamirevaló edzésmunka nélkül (!) sem látszottak erőnléti hiányosságok, ami egyértelműen a labdarúgók kvalitásait dicséri.
– Ilyen egy boldog mester?
– Csak azt mondhatom a mostani félév után, hogy nagyon elégedett vagyok a csapat szereplésével – felelte Fejes Attila, a SILK-Vasad edzője.
– Titokban azért reménykedett az őszi elsőségben?
– Nagyon nehéz válaszolni erre a kérdésre, ugyanis az elmúlt három hónapban lépett életbe az, hogy már nem a játékos-edzője vagyok a csapatnak. Immár tizenhat-tizenhét éve az utánpótlásban dolgozom és nem nagyon ismertem a felnőtt mezőnyt, éppen ezért nagyon furcsa volt az elmúlt időszak.
– Lehet, hogy furcsa, de szép is. Nehéz volt a váltás? Hiszen immár nem társuk is, „csupán” az edzőjük volt a labdarúgóknak.
– Tudni kell, hogy a csapat nagy részét ismertem, sőt, mondhatom azt, hogy az együttes fele a különböző NB I-es utánpótlás-gárdáknál vagy a játékosaim vagy az ellenfeleim voltak, így tudtam, mire számíthatok. Még úgy is, hogy hat-nyolc esztendeje találkoztam velük utoljára.
– Ilyen messzire nem kell visszaemlékeznie, már ami a legprímább meccsként maradt meg önben.
– A második helyezett Dunavarsány elleni összecsapást említeném, és nem a győzelem miatt, hanem mert tempójában, szakmai felkészültségben, hozzáállásban jó egy osztállyal feljebb lévő nívót láthatott a közönség azon a bajnokin, ami talán az élmezőny alsó régiójának a szintjét is megütötte. Kemény, parázs mérkőzés volt, és ezt szerintem a dunavarsányiak is így gondolják. Volt persze több jó mérkőzésünk is, de ez emelkedett ki a többi közül.
– Ha bő másfél óra erejéig a Sötét zsaruk című filmben szerepelhetne, mi volna az, amit a vaku piros fényének köszönhetően szívesen elfelejtene?
– A Bugyi ASE elleni méretes, 4–1-es zakót. Akkor éreztem először, hogy tehetetlen az ember. Végignéztem, ahogy két-három ember sétálgat, és nem haragudhattam rájuk. Töménytelen mennyiségű sérült játékosom volt, és csodával határos módon úsztuk meg azt a derbit, hiszen több mint negyven percig emberhátrányban futballoztunk. Furcsa lesz, amit hallani fog: jól játszottunk, de nem volt esélyünk, mert pokolian elfáradtunk. És nem a vereség, hanem a látvány miatt felejteném el azt az összecsapást. Ha nálunk minden oké, lehet, hogy nem nyerünk, de négy gólt biztosan nem kapunk. Igaz, az már nagyon érett, hogy elfogyjunk a végére, sajnos nagyon kevesek voltunk az ősszel.
– Ez változhat?
– A célkitűzés ugyanaz marad, azaz szeretnénk megnyerni a bajnokságot és persze egy osztállyal feljebb jutni. Éppen ezért nagyon komoly erősítésbe kezdünk, tíz-tizenkét új játékos csatlakozik a kerethez. Nagyratörő terveink vannak a vezetőséggel együtt. Persze az ésszerűség határain belül maradunk: húsz éven felüli játékost valószínűleg nem is fogunk igazolni.
– Kizárólag olyan labdarúgókat szerződtetne, akiket ismer?
– Igen, csak olyanokban gondolkodom. Akiknek nem sikerült az álmaikat megvalósítani, az U19-ben vagy az U21-ben játszanak, és nem tudnak feljebb lépni. Nem is igazán én keresem őket, hanem sokan keresnek bennünket. Remélem, hogy nagyon sok futballistát megnézhetek a télen.
– Ez azért jó érzés, nem?
– Persze, jól esik az embernek, hízik is a májam, de valljuk be, nem sok hozzátett dolgom van a mostani bajnoksághoz. Összeszedtem a keretet a vezetőség és egy-két játékos segítségével. Amit a labdarúgóktól kértem, azt maximálisan megcsinálták. A siker a játékosoké, hiszen tényleg olyan kvalitású labdarúgókról beszélünk, akiken az egy edzés ellenére sem nagyon látszott, hogy erőnléti problémáink vannak. Két olyan bajnokit játszottunk, amikor komoly játékerővel találkoztunk a pályán. Az Ócsa ellen ráadásul hetven percig emberhátrányban voltunk, ahogy a Bugyi elleni meccs sem volt egyszerű. Nagyon sokat tettünk azért, hogy az egyik mérkőzésen komoly győzelmet arassunk, a másikon meg ne kapjunk ki. A vezetők remekül összetartják a csapatot, így a futballistáknak csak a játékra kell koncentrálniuk, valamint jönniük kell edzésre.
– Az utóbbi sarkalatos pont?
– Lehetünk amiatt bosszúsak, hogy gyenge az edzéslátogatottság. Az őszi eredmény a játékosok kiemelkedő képességének köszönhetően alakult úgy, ahogy, ám ha nagyobb teveink vannak, ezen sürgősen változtatnunk kell. Aki az elején akar végezni, annak hetente kétszer gyakorolnia kell, és ha már nyolcvanszázalékos az edzéslátogatottság, már jó, hiszen olykor hatan, heten edzettünk. Innen nézve csodálatos eredményt értünk el. Egy kapussal vágtunk neki a szezonnak, és nem sérült meg az utolsó néhány mérkőzésig, amikor már fájt a lába. Persze, hozzá vagyok szokva az utánpótlásban, hogy alig vagyunk meg, csak a terhelés szempontjából sem mindegy, hogy ott jóval fiatalabbak a játékosok.
– Önöket pedig jóval megelőzte a hírük.
– Tudom, hogy nagyon jó információk terjedtek rólunk a nyáron, mivel remek meccseket játszottunk a ,,megye-kettesek” vagy éppen a ,,megye-egyesek” ellen is. Nem volt hiányposztunk, hiszen hét-nyolc olyan szintű futballistánk van, akik a megyei első osztályban is eljátszhatnának. Van olyan támadóm, aki automatikusan két-három bajnokin visszahúzódott jobbhátvédnek, ami azért sem mindegy, mert rólunk tudni kell, hogy mindig három védővel játszunk, sokszor 3–3–4-es felállásban, azaz domináns futballal próbálkoztunk, és ha ezt megismételjük, biztos, hogy még erősebb tavaszunk lesz.
——————————————————————————————————————————————
AZ ELNÖK KRITIKÁJA
„Teljes mértékben nem vagyok megelégedve a csapattal. Igaz, csupán egy vereségünk van, a Bugyi ASE ellen, ami egyébként teljesen megérdemelt volt. Akadt azonban egy-két játékosnál olyan hozzáállásbeli probléma, ami nem tolerálható és a jövőben nem is fogjuk. Őszi elsők vagyunk, amivel nyilván elégedett vagyok, de az is tény, hogy többet gondoltam és vártam az előképzettség alapján egy-egy játékosunktól. A váz megmarad, de olyan labdarúgókat szeretnénk igazolni, akik kiváló mentalitással bírnak.”
Surman István, a SILK-Vasad elnöke
——————————————————————————————————————————————
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 69. lapszámában.
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: