Valami volt a levegőben, miközben tudta, hogy nem a benzingőz semmihez sem hasonlító illatát, netán a tavasz összebújását érezte a téllel. A korábban az élvonalban és az NB II-ben is dolgozó szakembernek, Hagymási Zoltánnak mindössze fél szezon jutott a Komárom-Esztergom megyei I. osztályban az őszt az éllovas Kecskéd mögött ötpontos hátrányban záró, második helyezett Komárom VSE élén.
– Túl van rajta vagy még emészti? Mert bár a magyar futballban minden elképzelhető, az eredményeket elnézve elképzelésem sincs, miért állították fel a kispadról.
– Természetesen egy edzőnek sem esik jól, ha elküldik egy csapattól – felelte Hagymási Zoltán. – Nekem is rosszul esett, úgy két napig. Mivel a lelkiismeretem tiszta, hamar túlteszem magam az ilyen dolgokon. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Erre hamar rálát az ember, már 26 éve a szakmában vagyok, sok mindent tapasztaltam már. Amikor kérdeztem, hogy mi a baj, akkor azt a választ kaptam, hogy nem tudja megfogalmazni. Aztán mégis, hogy nem tudnak megnyílni a játékosok felém. El akarnak menni tíz-tizenegyen. Két játékos kivételével mindenkivel beszéltem. Egyikük már korábban bejelentette, hogy a tavasszal munkahelyi elfoglaltság miatt nem tud járni. Meghatározó játékosról volt szó, sajnáltam. Ezen kívül még egy mondta, hogy elmenne, három-négy pedig még nem tudja. Ezt egy edző tudomásul veszi, ami természetes. Féltek attól, hogy elmennek állítólag tízen, tizenegyen, és akkor mi lesz? De még senki sem ment el! Az átigazolás lejártáig van bőven idő. A szakosztályvezető azt az utat választotta, hogy az edzőt küldi el. Megértettem, igaz, az indok egy kicsit érdekes. Sokat beszélgettem a játékosokkal – és nem csak a szezon végén. A mai napig írnak, telefonálnak vagy személyesen kerestek meg és csodálkoztak a döntésen. Volt, aki szóvá tette, hogy azt az edzőt küldtétek el, akivel bajnokságot nyertünk volna, vagy nem az edző miatt megyünk el, ha elmegyünk, hanem azért, mert máshol jobbak a lehetőségek. Hallottam mindkét felet. Magamban levontam a következtetést.
– Hibázott valamiben?
– Mindig önkritikát gyakorolok. Néha nehezemre esik, de meg kell csinálnom. Tudtam, hogy mit vállalok és hol. Nem mondták ki, hogy aztán ebben az évben bajnoknak kell lenni, de azért arra készültünk, hogy legyünk versenyben az első helyért. Komáromban előbb-utóbb jó lenne egy NB III-as csapat. Profi edzőnek tartom magam, és úgy gondolom, tudom kezelni ezen a szinten is a elhivatottságomat. Szerintem itt is ment, működött. De azt ne várja senki, hogy edzés nélkül, még ezen a szinten is játéktudás nélkül valaki vagy valakik végig játszani fognak! Akik ilyen célokat tűznek ki, hogy az elején kell lenni, azoknál több mindenben meg kell felelni. Ennek szellemében kezdtem a munkát és nem az egyéni érdekeket néztem, hanem a csapatot, akik ezen a szinten jó focisták. Akik kevesebbet játszottak, azok mindenhol az edzőt hibáztatják. Elmondtam az elején, hogy nekem mindenkire szükségem van. Van, akinek több, van, akinek kevesebb és van, akinek részfeladatai lesznek, Ezt megyei szinten nehéz elfogadni, mert mindenki játszani szeretne, ami természetes valahol. De akkor nem engem kellett volna választani! Bajnokságot szerettem volna nyerni, ehhez pedig apró változások kellettek volna, amit már nem tudok befejezni. Mindenkivel őszinte voltam, de velem nem biztos, hogy mindenki őszinte volt. Nem csinálnám másként, azt pedig az eredmények igazolják, hogy nem is kellene.
– Feltételezem, nem csupán ön, de Dániel fia is távozik a klubtól.
– Hogy miként dönt Dani fiam, azt ő tudja. Nagy dilemmában van, mert az U14-es csapat edzője is. A gyerekek megszerették és jól is csinálja. Már mondtam neki régebben is, hogy nem szabad csak az érzelmeire támaszkodnia és ez alapján meghoznia a döntéseit. Józanul kell végiggondolni mindent. Ha valahol nem érzi jól magát, akkor váltani kell. Ide azért ment ő és pár játékos, valamint én is, mert voltak célok. Most ezzel a döntéssel, hogy már nem én vagyok edző, lehet, hogy már mások a célok.
– Tudom, ilyen az edzősors, de csak felmerül az emberben: hogyan tovább?
– Nem kell pihennem, mivel nem vagyok fáradt. Két nap alatt kiolvastam Hosszú Katinka könyvét. Tanulságos, ajánlom mindenkinek. Játékosoknak, vezetőknek, edzőknek, és a hétköznapi embereknek is. Szerintem nem maradok csapat nélkül. Hogy milyen osztályban leszek, az majd kiderül. Aki szeretne velem dolgozni, az elér, megtalál. Még nem köteleztem el magam egy klubhoz sem.
– Mit szól ahhoz, hogy Dárdai Pál maradt a magyar válogatott szövetségi kapitánya?
– Nem bíztam benne, hogy marad. Arra alapozva, hogy a Herthánál azért mégis jobb neki, no és az édesapja is ezt tanácsolta. Azért örülök, mert magyar és a kommunikáció nagyon fontos, és ezt be is bizonyította. Az állandóság is fontos. Elkezdett valamit, amit jó lenne befejezni. Hogy mire lesz képes a válogatott, majd kiderül. Jól látja a játékosok képességét, a magyar valóságot. Tudja, hogy nem vagyunk egy egetverő csapat, de! Ezt a „de”-t kell kitolni minél több mérkőzésre. Több kis csapat is bemutatta már, hogy fel tudja szívni magát egy-két találkozóra. Nekünk ezt kellene kitolni minél többre ezzel a kerettel. Ebben látok egy kis lyukat, mert szerintem nagyon nehéz sorozatban egy ilyen képességű válogatottnak ezt megoldani. Hátha sikerül, mert az az egész fociközegnek siker lenne, ahogy az országnak is.
– Az elmúlt hónapokban ezek a fellángolás jelei voltak vagy valóban megmozdult valami?
– Az, hogy jól érzed magad, nagyban befolyásolja a teljesítményedet is. Még akkor is, ha jobb játékosok állnak veled szemben. Itt most Hosszú Katinka könyvére utaltam. Most mindenki sokkal jobban érzi magát, a vezetés, az edző, a játékos, a szurkoló. Dárdai a médiával is jobban megérteti magát, mert egy kicsit beengedte az öltözőbe őket. Olyan szakmai dolgokról beszél, amit esetleg csak a játékosok hallottak idáig. A hangulat jobb, de a focink ennyivel nem lett jobb. Ha valaki szervezett, fegyelmezett, hisz magában, bármire képes lehet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: