Habár góljai zömét pontrúgásból szerezte, mégis remek félszezon van Bogáti Péter mögött. Az NB III, Nyugati csoportjában másodikként telelő Budaörsi SC 22 éves futballistája ugyanis tízszer volt eredményes, ám az alábbi interjú készítésekor – amely megjelent a Sportszelet 67. lapszámában – még úgy tűnt, jó ideig kénytelen lesz a pályán kívülről szemlélni az eseményeket.
A diagnózis még nem pontos. Majd az orvosi beavatkozás után lehet többet tudni. Albert Flórián, a Budaörs edzője bőszen vakarhatja a fejét, ugyanis jelenleg saccolni sincs értelme, mikor számíthat újra Bogáti Péterre, a teljes mezőny őszi gólkirályára.
– Nagy a baj?
– Mit mondjak, eléggé – felelte Bogáti Péter, a Budaörs labdarúgója.
– Mióta bajlódik a térdével?
– Nyár óta, még mielőtt Budaörsre jöttem volna. Akkor nem tűnt ennyire komolynak, azt hittem, kisebb sérülés csak, pihentem vele, majd egy hónapra rá jó lett, nem is volt semmi bajom, de most, az ősz vége felé ugyanúgy kezdtem érezni a térdemet. Nem azon a ponton, de mint kiderült a múlt héten, mégis a keresztszalaggal van a gond.
– Mivel biztatják az orvosok?
– Azzal, hogy száz százalékig nem biztosak abban, hogy teljesen elszakadt, az viszont sajnos tény, hogy részlegesen igen, amit az MRI-vizsgálat megerősített, de a műtét során kiderül, így csak az operáció után leszünk okosabbak.
– Akkor a felkészülésnek lőttek?
– Teljes mértékben. Illetve attól függ, a szervezetem hogyan reagál, milyen gyorsan tudok felépülni, ez pedig a műtét nagyságától függ, de elég sok tényező van, ami miatt nem lehet előre meghatározni, mikorra épülök fel.
– Szerencsére azért a jóról is tudunk beszélni. Egyénileg első hely a góllövőlistán, csapatban pedig ezüstérem az NB III, Nyugati csoportjában. Gratulálok!
– Köszönöm szépen, de sajnos a végét kicsit elrontottuk. Az utolsó két-három meccsünk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A legidegesítőbb a Veszprém elleni hazai találkozónk volt, amelyet simán nyernünk kellett volna, de sajnos fejben és fizikailag is elfáradtunk, amely egyértelműen kihatott a mérkőzésre. A döntetlen otthon kevés volt, pedig győzelem esetén az 1. helyen fordultunk volna. Nem így alakult, de legalább van miért felkészülni, odafigyelni, hogy visszaszerezzük az elsőséget és csinálni tovább a feladatunkat, hogy a nyáron feljussunk az NB II-be.
– Lám, minden rosszban van valami jó.
– Ez így van. Attól függetlenül, hogy másodikak vagyunk, az egy pont nem pont. Jövőre jönnek hozzánk azok a csapatok, akik a riválisainknak számítanak, avagy az Újbuda, a Dorog és a Tatabánya. Ezeket a találkozókat meg kell nyerni, de ehhez még előtte a felkészülés során meg kell szerezni az erőt, amely elősegíti azt, hogy a célunkat teljesítsük.
– Azért némi elégedettségre csak van oka?
– Nem panaszkodom, elég jól sikerült ez a félévem, ahhoz képest, hogy nem úgy indult, ahogy szerettem volna. A 10 gól jónak számít. Voltak gólpasszok, és azt, hogy visszaigazoltam az NB III-ba és pozitívan tudom megélni, ez a legfontosabb. Jól sikerült a váltás.
– Csak ez a fránya térdproblémája ne lenne!
– A sérülés mindig rosszkor jön, sosem érkezik jó pillanatban, mivel most elég jól ment a foci, erre kidőltem néhány hónapra. Lehet, hogy a felépülésemre rámegy az egész tavaszi idény. De mert megtörtént, nem tudok vele mit csinálni, nem tudom visszafordítani. Majd fokozatosan visszaépítem magam és meglátjuk, mire leszek képes hosszútávon.
– Elképzelhetőnek tartja, ha nem erőlteti a végén a játékot, elkerülhető lenne az operáció?
– Nagyon jó kérdés, én is elgondolkodtam ezen, beszélgettem is az orvosokkal erről. Ami tény: mindenképpen meg kellett volna műteni. Nyáron, amikor Szegeden voltam próbajátékon, az egyik edzőmeccsen történt, hogy letapadt a lábam és kifordult a térdem. Akkor szakadt be a szalag. Kíméltem, pihentem vele egy hónapot, és akkor egész jó volt, mert nem erőltettem, szinte semmit nem csináltam. Ám az edzések, a meccsterhelés, azaz a folyamatos munkát megérezte a lábam. Nem volt gond, mert odafigyeltem, de a terhelés hatására továbbszakadt a szalag és úgy tűnik, elszakadt teljesen. Persze nyilván nem lett volna gond, ha az utolsó egy-két hónapot kihagyom, és előbb fekszem kés alá, de fontos volt, hogy bajnokság közben ne dőljek ki, ezért is választottam azt, hogy decemberben megnézetem a térdemet.
– Ezek után mit kíván 2015-re?
– Mihamarabbi felépülést, most ez a legfontosabb számomra, a másik pedig az, hogy a csapatnak ugyanúgy kell csinálnia tovább mindent, ahogy eddig, sőt! Még többet kell edzeni és még jobban oda kell figyelni, hogy elérjük azt, amit szeretnénk. Hogy velem vagy nélkülem, az egyelőre másodlagos.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: