Tegyük hozzá gyorsan: nincs ezzel egyedül a 31 éves csatár, hiszen egykori csapattársa, a Halásztelek FC-t erősítő Gáspár András hasonló teljesítményre volt képes, csakhogy míg a HFC-től elvárható volt a kiemelkedő szereplés, addig az Alsónémeditől csak nagyon kevesen vártak egyenletes, mégis kiugró produkciót. (A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 67. lapszámában.)
– A góljai számával vagy az Alsónémedi pozíciójával elégedettebb?
– Az együttes helyezésével, mivel a futball csapatjáték – felelte Liszkay Gábor, az Alsónémedi támadója. – A gólszerzés nekem benne van a munkaköri leírásomban, van olyan, amikor ez jobban megy, és van, amikor kevésbé. Most elég jól kijött a lépés nekem is.
– Van kedvenc a 16 közül?
– Volt, amelyiknél egészen egyszerű dolgom volt és előfordult olyan is, amikor nehezebb feladatom volt, de inkább azok voltak fontosak, amelyek pontot vagy pontokat értek. Szerencsére ilyenből is akadt néhány.
– Melyik volt a legnehezebben kivitelezhető találata a szezon során?
– Talán a Felsőpakony ellen szerzett gólom, amely előtt a labda megszelídítéséhez egy elég nehéz mozdulat kellett, majd ezután a befejezés is jól sikerült.
– Nemrégiben a Foci a köbönnek adott interjújában azt nyilatkozta, hogy sok szép emlék köti a Halásztelek FC pályájához. November 22-én, szombaton újabbal gazdagodott?
– Igen, mert egy izgalmas és látványos meccset játszottunk a bajnokság legerősebb csapatával, ráadásul teljesen egyenrangú ellenfelei voltunk az őszi első helyezettnek. Emellett jó volt találkozni a régi csapattársakkal, szurkolókkal és vezetőkkel, mivel szerencsére a mai napig jó a kapcsolatom a halásztelekiekkel.
– Mennyire tartja reálisnak az 1–1-et a listavezető otthonában?
– Összességében igazságosnak tartom az eredményt, főleg azért, mert amellett, hogy a hazaiaknak is voltak lehetőségeik, mi 1–0-s vezetésnél kihagytunk egy 11-est és a végén még rúgtunk két kapufát is. Ettől függetlenül látszik, hogy a Halásztelek nem véletlenül vezeti a tabellát.
– Mi szükségeltetett volna ahhoz, hogy bombameglepetést okozzanak?
– Ahogy említettem, amennyiben a büntetőt értékesítjük, akkor 0–2 és talán még nagyobb esélyünk lett volna a bravúrra, de hogy mi lett volna így a meccs végkimenetele, azt sosem fogjuk megtudni. Emellett ha a vége felé, 1–1-es állásnál valamelyik kapufánk beakad, talán összejöhetett volna a meglepetés, de azért kicsit sem vagyunk csalódottak, mivel Halásztelekről kevesen fognak pontot vagy pontokat elvinni. Ráadásul ez az egy pont is elég volt ahhoz, hogy végül felérjünk a tabella 2. helyére.
– Van valami titok a sikerek mögött? Mert aligha hitték sokan, hogy másodikként telelnek.
– Az lehet a recept, hogy nagyon sok fiatal, lendületes és ambiciózus labdarúgónk van, és ez megfelelő arányban lett kiegészítve néhány rutinos futballistával. És a hullámzó teljesítmény – amely a fiatalok játékát általában jellemzi – nálunk az első néhány meccs után már nem volt érzékelhető, az utolsó tíz bajnokin végig jó teljesítményt nyújtottunk, és talán a vártnál előbb ért össze a csapat.
– Nem provokálni akarom, csupán kíváncsi vagyok a véleményére: az Alsónémedi a második legjobb brigád a mezőnyben?
– Ha objektíven nézzük, az a második legjobb gárda a mezőnyben, amelyik a második legtöbb pontot szerzi… De a legjobb három-négy csapatban szerintem benne vagyunk.
– Melyik találkozón futballozott a legjobban az Alsónémedi?
– Az őszi idény közepe felé volt három olyan meccsünk, amikor előzetesen nem feltétlenül mi voltunk az esélyesek, mégis mindhármon nagyon meggyőző és olykor látványos játékkal megérdemelten nyertünk. Ezek a Délegyháza, az Újhartyán és az Újlengyel elleni összecsapások voltak, amelyek közül nem tudnék választani. De idesorolnám a már említett utolsó őszi fordulót a Halásztelek ellen, ahol három-négy meghatározó játékos hiányában is nagyon jól futballoztunk.
– Van olyan bajnoki, amit mielőbb elfelejtene?
– Talán a Pereg ellenit, amikor túlságosan biztonsági taktikát választottunk, és sajnos fordítva sült el, de ez benne van a fociban.
– Némi hiányérzet, ami a csapatot illeti?
– Egyáltalán nincs, az elvárásokat túltejesítettük. Lehetne még sopánkodni néhány elhullajtott ponton, de nem látom sok értelmét.
– Hány gól maradt a lábában?
– Hagytam ki helyzeteket, de sajnos ez nem az a szint, ahol a játékosok 30 ziccerből 30 gólt rúgnak. De talán még a Bajnokok Ligája sem az a szint…
– Presztízsként éli meg a Halásztelek vagy éppen volt edzője, a Nagy Zoltán vezette Felsőpakony elleni meccseket?
– Nem igazán. Játszottam már néhány csapatban és sok mindenkit ismerek ebben a közegben, így túl sok lenne a presztízsmeccs.
– Még edzenek vagy már pihenőre vonult a társulat?
– Van még néhány levezető mozgás, ezután egy évzáróval pontot teszünk az őszi idény végére.
– Evés közben jön meg az étvágy? Úgy értem, innen már cél az arany?
– Ez teljesen egyértelmű, utána pedig a BL-főtábla… A viccet félretéve: nem hiszem, hogy ez lenne a cél. Egyébként is, meg kell várni a téli átigazolási időszakot, hogy miképp változik a keretünk, illetve az ellenfeleké, hogyan alakulnak az erőviszonyok. Ezután lehet újraértékelni az elvárásokat és célkitűzéseket.
– Nem vágyik a megyei I. osztályba?
– Nem. Nem vagyok már 18 éves, addig fogok játszani, amíg jól érzem magam a pályán. Attól, hogy egy osztállyal feljebb futballozom, nem érezném jobban magam. Hatalmas különbségek nincsenek is, talán a több edzés, ami nekem már nem is férne bele.
„Nyolcéves korom óta focizom, ezalatt rengeteg élményt adott nekem ez a sport. Barátokat, nagy győzelmeket, gólokat, bajnoki és gólkirályi címeket, nehéz egy dolgot kiemelni. Talán ha mégis kellene egyet mondanom, amelyre büszke vagyok, akkor az lehetne, hogy az NB I kivételével minden osztályban játszottam már, és azt hiszem, sehol sem vallottam szégyent.”
LISZKAY GÁBOR arról, hogy mire a legbüszkébb