Tökéletesen megértik egymást. Ez sugárzott róluk kedd délelőtt a Hélia Hotelben a sajtómunkások számára megtartott könyvbemutató után. Az apa, Mészöly Kálmán és fia, Géza is csak mondta, mondta a magáét.
Az alábbi beszélgetés a sajtóbemutató után zajlott, amit úgy adunk közre, ahogy az ott és akkor elhangzott.
Foci a köbön: – Nekiláttál már?
Mészöly Géza: – Még nem olvastam.
Foci a köbön: – A kötet főszereplője, Kálmán bá’ viszont újraélt mindent.
Mészöly Kálmán: – Láthattad, az elején nehéz volt, fölgyülemlett, föltornyosult egy csomó kedves emlék és barát. Én meg most itt vagyok és szerepelek a 74. életévemben… Sokkal korábbra volt tervezve, de ezzel a két ifjú titánnal meg tudtuk csinálni. Velük, akik ennyire agilisak. Főleg a… Hogy is hívják? Ja, a Sinkovics. „Jól vagyunk? Jó napot kívánok, egészség rendben van?” A legtöbbször ezzel hívott fel, én meg mondtam neki, hogy „Rendben van, baszd meg, kérdezz!”
(nagy nevetés)
Foci a köbön: – Nem lehetett könnyű a pályafutása minden zegzugát felidézni.
Mészöly Kálmán: – Nem volt nehéz, mert Sinkovics Gabi rengeteget tudott rólam és a Vasasról. Ahogy mondott egy szót vagy mondatot, akkor beugrott, előkerült minden, de ha ez korábban van, élénkebb az embernek mindene. De talán így volt ez jó, mert lettek volna fantáziadús dolgok, és akkor itt beszartak volna páran. Így is kimaradt egy csomó dolog. A másik, hogy mondhatnak mindent, de játékosként borzasztóan mozgalmas életem volt. Ugye, a III. Kerületben kezdtem futballozni, és olyan élmények jöttek, olyan futballistákkal játszhattam együtt, hogy csak na! Aztán jött az Európa- és a világválogatott, amit senki nem tud elvenni tőlem, ahogy azt sem, mekkora haverom volt Bobby Charlton meg a többiek. Ahogy elkezdtem olvasni az egészet, nagyon tanulságos lehet ez a fiatalok számára. És azt sem tudják tőlem elvenni, hogy mindig nagyon akartam. Manapság egy kisebb sérüléstől beszarnak, nekem átment ezen a lábamon egy három és fél tonnás Csepel teherautó. Azt mondták, vége van.
Mészöly Géza: – Ez is benne van?
Mészöly Kálmán: – Persze, hogy benne!
Sinkovics Gábor: – Apád nem tudja, mi van a könyvben.
Kemény Kristóf: – Az volt a legjobb, amikor Kálmán bá’ mondja, ez sincs benne, az sincs benne, de az a három sztori, amit elmondott, benne van.
(nagy nevetés)
Mészöly Géza: – Engem szépen kihagytatok, pedig lehet, tudtam volna olyat mondani, amire nem is gondoltok. Mondjuk, hirtelen nem tudom, mire gondolok. (nevetés) Nekem is meglepetés lesz legalább, mi van benne. Ugye, együtt voltunk Cipruson és az volt az egyik sztori, hogy megyünk valamelyik mérkőzésre, ő edzőként én meg játékosként, de még nem volt pontunk. Erre azt mondja nekem: „Azt hittem, hogy sokkal jobb játékos vagy”.
(nevetés)
Foci a köbön: – Mikor kezdesz neki?
Mészöly Géza: – Még ebben az évben túl leszek rajta, hogy karácsony előtt, amikor összejövünk, tudjak róla mit mondani. Büszke vagyok én is, hogy ez a könyv megjelent. Nagyon vártuk már, de tényleg tíz éve terveztük. Azért örülök, hogy a Gabi és a Kristóf csinálta, mert ha valaki, Sinkovics Gabi benne volt az egész életében és ő még látta játszani, nem is egyszer.
Mészöly Kálmán: – 80000 néző volt egy Fradi elleni meccsen, ez megvan? Elszámítottam egy labdát, de kézen álltam és úgy rúgtam vissza.
Foci a köbön (két nappal később): És Önöknek, Tisztelt Látogatók, ez megvan?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: