Nincs vetélytárs, aki akár csak egy kicsit is irigyli. Elvégre a sereghajtó Tököl VSK kapuját nem könnyű őrizni. Az ősz dereka óta jól tudja ezt a 22 esztendős Muhari Gergő is, aki az NB III, Nyugati csoportjának 15. fordulójában hazai környezetben parádézott a Rákosmente KSK elleni, végül a 92. percben 1–0-ra elveszített bajnokin.
Az alábbi interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 65. lapszámában.
A Várfürdő-Gyulai Termál FC-től érkező cerberus – bármennyire is meglepő, de – nem ismeretlenül mozog Pest megyében, ugyanis 2011 őszén a Tápiószecső FC-t erősítette. A múlt azonban mit sem számított múlt szombat délután, csakis a produkció.
– Gratulálok, hiszen nem csupán a saját edzője, Hollik András, de az ellenfél trénere, Halgas Tibor is elismerte a bajnokit követő nyilatkozatában, hogy fantasztikus kapusteljesítményt látott. Milyen érzés úgy a legjobbnak lenni, hogy a csapata kikap egy 92. percben kapott góllal?
– Először is nagyon szépen köszönöm az elismerő szavakat – felelte Muhari Gergő, a Tököl kapusa. – Vegyes érzések vannak bennem, mert nem az első mérkőzésünket veszítettük el 1–0-ra, gondolok itt például a diósdi vagy az újbudai találkozókra is. Úgy gondolom, a csapat helytállt, megmutattuk, hogy van tartásunk annak ellenére is, hogy sajnos az utolsó helyen állunk. Azt mondom, simán bent lehet maradni az NB III-ban. Fog ez a csapat még meglepetést okozni, az biztos!
– Melyik volt az elmúlt hétvégén a legnagyobb mentése? A Rákosmentét irányító Halgas Tibor öt-hat bravúrról beszélt.
– Nehéz kiemelni bármelyiket is, mert rendesen megdolgoztattak a rákosmentei fiúk, ez tény, hiszen többször össze kellett szednem minden bátorságomat és tudásomat ahhoz, hogy megmentsem a csapatomat a góltól. Bojtor Lászlónak volt egy lövése a 11-es pont magasságából, egy alapvonalról visszagurított labda, amit elrúgott ballal, félmagasan a kapu jobb oldala a felé. A rövidről kellett átérnem a hosszúra, ezt mondanám a legnagyobb bravúrnak, de az összes védésre szükség volt. És bár kikaptunk, de ismét megmutattuk, hogy csapat vagyunk, ami azt érzékelteti, hogy van erőnk.
– Mestere elismerte, hogy megérdemelte a győzelmet a fővárosi vetélytárs, no de csak bosszantó így kikapni, nem? Úgy is kérdezhetném: az egy pontra rászolgáltak volna?
– A futball nem igazságos játék, mivel nem mindig az győz, aki megérdemelné, és nem mindig az veszít, akinek ki kellene kapnia. Jó védekezés ide vagy oda, sok helyzete volt a Rákosmentének, de megérdemeltük volna a döntetlent, és nem is feltétlenül a mostani meccs alapján állítom ezt, hanem amit az elmúlt hetekben edzésen letettünk az asztalra, netán Tatabányán, Újbudán, illetve a III. Kerület elleni bajnokin. Igen, a helyzetei alapján több lehetősége volt az RKSK-nak, ezt el kell ismerni, mert ha nem ezt mondanám, akkor hazudnék, de ettől még állítom, hogy a futball nem igazságos játék.
– Jól jön a szünet?
– Mindenképpen. Amit most mondok, erről beszéltünk a csapattal is. Kőkemény alapozás kell úgy, hogy a fejeket is rendbe kell tenni, mert anélkül nem megy. Igenis el kell hinnünk, hogy jók vagyunk, mert a mi játékosaink képességben nem maradnak el a többi futballistától. A szerencsefaktor nem volt mellettünk, avagy ahogy a mondás tartja, szegény embert az ág is húzza. Minket elég rendesen lehúzott ebben a félévben, de én azon leszek – és ezt mondhatom a többiek nevében is –, hogy mindenképpen bennmaradjunk, ugyanis ez a csapat megérdemelné, hogy meghosszabbítsa harmadosztályú tagságát.
– Az ellenfeleknél mit tapasztalt? Éreztették, azt sugallták, hogy visszafogott lelkesedéssel mennek csatába önök ellen? Hiszen nem rémlik, hogy az ősszel bármikor is „agyonverték” volna a Tökölt.
– Ezt akartam épp mondani, mert igen, volt egy mosonmagyaróvári 5–0 nem ide, ezt aláírom, bár aki látta azt a mérkőzést, az tudja, hogy gyakorlatilag mi adtunk gólpasszokat a riválisunknak. Nem nagyon futballoztak le bennünket, persze, a Budaörs természetesen teljesen más kategória, ezt el kell ismerni, hiszen nagyszerű játékosokból álló csapatról van szó, ami tény, mint ahogy toronymagasan ki is emelkedik ebből a csoportból Albert Flórián együttese. Persze az Újbuda és a Tatabánya is nagyszerű gárda, csakhogy nem tudtak velünk mit kezdeni az első félidőben, de említhetném a Dorogot is, amely a 78. percig szenvedett Tökölön, hiszen addig 1–0-ra mentünk hazai pályán. Bár az arcokon nem igazán láttam nagyképűséget vagy lenézést, de meccs közben azért már egy-két megnyilvánulás volt egy-két játékos részéről, de nem szeretnék csapatot vagy nevet mondani. Volt olyan megnyilvánulás, hogy „Kik ellen, ha nem ezek ellen?”… Csakhogy bárkivel is játszottunk, egyik gárdától sem kaptuk meg, hogy nekünk itt a helyünk, a kiesőzónában.
– A szezon kezdetekor nem Muhari Gergő volt az első számú kapus, így aktuális a felvetés: mennyire elégedett a helyzetével?
– A nyáron úgy jöttem Tökölre, hogy védeni szeretnék, mégpedig 22 évesen minél többet. A Tökölt ugródeszkának tekintem. Az, hogy a mester Juhász Gergely mellett tette le a voksát az első néhány fordulóban, nem tört meg, éspedig azért, mert nem éreztem azt, hogy rosszabb lennék, mint a vetélytársam. És ezzel nem akartam őt megbántani. Olyan típus vagyok, hogy kiharcolom a helyemet, és ha bekerülök a kapuba, onnan engem nem fognak kirúgni. Borzasztó maximalista vagyok a pályán, nem véletlenül szoktam összeveszni heti szinten a játékostársakkal. És nem azért, mert beképzelt vagyok, hanem mert egyszerűen rühellek kikapni, nem bírom elviselni, ha nem győztesen hagyom el a pályát, ugyanis engem így neveltek. Egyébként pedig akkor vagyok maradéktalanul elégedett, ha lehozom a meccset nullára, így hiányérzet van bennem a legutolsó mérkőzéssel kapcsolatban. Ha úgy alakul, a szurkolók is kicsit másként álltak volna mellénk, bár így sem lehet rájuk egy rossz szavunk sem, mert buzdítottak bennünket, ahogy tudtak, mégis keserű a szájíz.
– Ritkán beszélek ennyire tudatosan gondolkodó és nyilatkozó fiatal futballistával. Lenyűgöző a hozzáállása, gondolom, nem is az NB III-ban akar megöregedni.
– Mint minden labdarúgó, minél feljebb akarok futballozni, minimum az NB II-t el szeretném érni, avagy ha olyan lehetőség adódik, nyilván nem akarom kihagyni. Felfelé szívesen vált az ember, de nem gondolom, hogy innen most mennem kéne, nem is tervezem. Természetesen amennyiben konkrétum adódna egy, netán két ligával feljebb, melyik labdarúgó döntene a maradás mellett? Mindenki ezt szeretné, így én is, s ezért dolgozom napról napra, hétről hétre. Amennyiben a Tököl ugródeszka lehet, azt nagyon szépen megköszönöm, hát még, ha sikerrel veszem az akadályt, mert úgy érzem, befogadtak. A csapat ugyanúgy, mint az edzők, úgyhogy nem mondhatok semmi rosszat a Tökölre és nem is tenném, hiszen semmi okom nincs rá. Senki nem bántott, ahol tudnak, támogatnak. Ám hogy mit hozhat a jövő, azt korai lenne még firtatni.
„Muhari Gergőnek nagyon nagy erőssége, hogy amikor második számú kapus volt, akkor is 110 százalékot beleadva edzett, nem durcáskodott, nem húzta a száját, hanem dolgozott, és amikor megkapta a lehetőséget, élt vele. Gyuláról érkezett hozzánk és az edzésmunkája miatt tettük le mellette a voksot, mert nagyon tetszett, ahogy a heti felkészülés alatt az edzéseken melózott. Jó csapatember, elég gyorsan el- és befogadták a többiek, most pedig úgy teljesít, ahogy az NB III-ban kell.”
HOLLIK ANDRÁS, a Tököl VSK edzője
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: