A gépezet október 12-től indult be. Hornyák Ferenc addig csupán kétszer volt eredményes, ám az Újhartyán 21 éves támadója a Kakucson szerzett gólja óta feltartóztathatatlan, hiszen az elmúlt másfél hónapban hét találatig jutott. Legutóbb a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 15. fordulójában a Peregen aratott 3–2-es diadal során duplázott.
Tipikusan az a futballista, aki előbb vagy utóbb sorra kerül. Nem a boltban, a pénztár előtt hosszasan kígyózó sorban, kezében kosárkával, s benne 15 deka parizerrel és gyümölcslével, hanem lapunkban, már ami a forduló heti legjobbjait, ászait illeti. Hornyák Ferenc évről évre hozza a szezononkénti átlagtalálatot, amellyel persze közel sem azt állítjuk, hogy megyei szinten átlagfutballista, sőt! A csatár immár 9 gólnál jár, de abban biztosak vagyunk, hogy nem a Peregen szerzett találat volt az utolsó, amit jelenlegi klubjában elért.
– Hallom, nem volt könnyű derbi.
– Sőt, nagyon is nehéz meccs volt, ugyanis Peregen egyébként is nagyon nehéz nyerni, de ebben a bajnokságban pláne – felelte Hornyák Ferenc, az Újhartyán támadója, aki edzőjétől, Kovács Ödöntől 9-es osztályzatot kapott a múlt hétvégén nyújtott produkciójáért. – Éppen ezért a jövő szempontjából igen fontos győzelmet arattunk.
– Az igaz, hogy kétszer nyerték meg a találkozót?
– Így történt. Nem sokkal a kezdés után vezetést szereztünk, rájuk mentünk, ezért sikerült gólt szereznünk, aztán a félidő végén kiegyenlítettek, míg a második játékrész elején megint mi voltunk előnyben, majd született egy meg nem adott gólunk, azt a játékvezető visszafújta, pedig azzal lett volna 3–1 ide… Végül 2–2-re módosult az állás, de sikerült ismét betalálnunk.
– Szerényen elhallgatja, de a meg nem adott és a győztes gól is az ön nevéhez fűződik.
– Nem tagadom, így van.
– Képzelem, mennyire örülhetett az előbbi szituáció után.
– Gondolhatja… Hátulról előrerúgott labda volt, sikerült ráfutnom a védőkre, berúgtam, és már ünnepeltük a találatomat, a játékvezető utána fújta vissza és nem adta meg. Senki sem értette az okát.
– Végül is szépen „kitombolta” magát, ugyanis nemsokára újfent ölelhették a társak.
– Tényleg nem sok idő, maximum 7-8, de legyen 10 perc, ami eltelt az érvénytelenített és az érvényes találat között.
– Mivel múlták felül az eddig masszívnak tűnő, ám az utolsó két őszi bajnokiját elveszítő Pereget?
– Talán a küzdeni akarásunkkal. Az idény végére sikerült olyan csapattá érnünk, amelynek a tagjai egymásért harcolnak és nem csupán az egyéniesség dominál.
– Csupán ennek köszönhető, hogy korábban meglehetősen hektikusak voltak? Mint a mesében: hol nyertek, hol kikaptak.
– Most megfogott, erre nem tudok mit mondani.
– Valami elképzelése csak van?
– Nézze, az a helyzet, hogy erre senki nem tudja a választ. Sem a vezetőség, sem a csapat, sem pedig a szurkolók. Jó keretünk van, mégsem ott állunk a tabellán, ahol szeretnénk, illetve, ahogyan azt elgondoltuk a szezon elején.
– A realitásokat nézve hol kellene lennie az Újhartyánnak?
– Öt pontra vagyunk a 2. helytől, ami nem olyan rossz teljesítmény, de egy dobogós helyezést azért elcsíphettünk volna.
– A tavasszal legalább lesz miért küzdeniük.
– Az biztos, és azt mondom, szerintem mindenképpen meglesz az első három pozíció valamelyike.
– A bajnoki címről alighanem már lemondhatnak. De ha már itt tartunk, meglepte az éllovas Halásztelek jó szereplése?
– Ha jól tudom, még nem kaptak ki, ugye?
– Ahogy mondja.
– Talán három ikszük volt.
– Éppen annyi.
– Igazából nem lepett meg, mert játszottam már ellenük nem egyszer és nem kétszer. Mindig is jó csapata volt a Halászteleknek, nekünk mégis majdnem sikerült ellene idegenben egy ikszet elérnünk.
– Előttem vannak edzőjük, Kovács Ödön szavai, miszerint nem is az ellenfélben vagy önökben látta meg a vereség okát…
– Sajnos ebben az osztályban… No, mindegy, ezt hagyjuk, mert nem akarok senkit sem megbántani, de valóban voltak hibái a játékvezetőnek, amelyek befolyásolták a meccset, gondolok itt a kiállításokra és a 11-esre.
– Ahogy a sporttárs, úgy ön sem végzi hiba nélkül a feladatát, ezt azért ne feledje.
– A szezon elején nekem sem ment úgy a játék, ahogyan szerettem volna, aztán a végére kezdtem összekapni magam, jöttek a gólok és ezzel együtt a jobb teljesítmény is.
– Mégis, hány gól maradt a lábában vagy a fejében?
– Nagyon sok talán nem, de egy-kettő biztosan.
– Marad vagy megy? Mert bizonyára csábítják ide-oda, bombázzák különböző ajánlatokkal innen-onnan.
– Bár kérők tényleg akadnak, de nem tervezem a váltást. Jól érzem magam Újhartyánban, itt szeretném folytatni a labdarúgást.
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 65. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: