Már-már hihetetlen produkciót nyújtott. Megbabonázta az egykori NB II-es gólkirály Márkus Tibort, ahogy a többi tatabányait is. Kondor Tamás, a III. Kerületi TVE 31 éves kapusa méltán kapott Varga László edzőtől 8-as osztályzatot az NB III, Nyugati csoportjának 14. fordulójában lejátszott mérkőzés után, amelyen a fővárosi kék-fehérek 2–1-re győzték le az egykori Bányászt.
Jó volt ránézni. Sugárzott róla az önbizalom, minden mozdulata azt sugallta, ezen a szombaton ihletett formában véd. Mindezt saját bőrükön érezhették a tatabányai labdarúgók, akik próbálkozhattak közelről és távolról, Kondor Tamáson egyszerűen nem lehetett kifogni. A kapussal – aki alig több mint két hónappal ezelőtt a BKV Előre otthonában megvívott bajnoki után rosszullét miatt került kórházba – közel két hete, a szombat délutáni találkozó lefújását követően beszélgettünk.
– Melyik volt a legnagyobb védése?
– Nehéz választani, de talán az első félidőben az első ziccer, amit sikerült megfognom, azt tartom a legnagyobb védésnek – felelte Kondor Tamás, a III. Kerületi TVE kapusa. – Fontos pillanatban történt az a védés, mert az elejét nagyon megnyomta a Tatabánya, és ez kellett ahhoz, megnyugodjanak a többiek is. Remélem, azt érezték, hogy biztos pont van mögöttük.
– A masszőrjük, az örökifjú Zsolták Péter azt mondta nekem a lefújást követően, hogy a hitnek köszönheti a csapat ezt a három pontot. Elfogadja az álláspontját?
– Igaza van. A hit mellett még az is segített, hogy most igazán csapatként küzdöttünk, tíz emberrel is megmutattuk egy remek Tatabánya ellen, hogy jó együttes a miénk. Bár volt egy kis megingás, de ez a győzelem nagyon jót fog tenni a társaságnak és végre talán megindulunk azon az úton, amit az edzőnk és mi is elterveztünk.
– Pálfalvi Csaba 57. percben történő kiállítása után közvetlenül még 1–0-ra vezettek. Ekkor elfogadta volna az egy pontot a harcosan és nagy támadókedvvel futballozó rivális ellen?
– Megmondom őszintén, mindig csak a győzelemben gondolkodom, nem szeretek megalkudni. Tényleg hittem, hogy ezt a meccset még tíz emberrel is megnyerhetjük. A találkozó első perceiben is úgy futballoztunk, ahogy kell.
– Pedig abban a periódusban alaposan beszorította társulatát a Tatabánya.
– Igen, mégis úgy küzdöttünk, ahogy egy csapatnak kell, megmutattuk, hogy erősek vagyunk, akármi is történt. Ugye, Filó Tamás deréksérülése miatt nem állt a rendelkezésünkre, a kiállítás után pedig jobb bekknek, Tóth Tamásnak kellett beállnia. Volt nálunk némi kavar, de megcsináltuk. Elhittük, hogy meglehet ez a mérkőzés, nem arra mentünk, hogy csak az egy pont legyen meg. Érdekes, hogy a szabadrúgás után – amelyből a gólt kaptuk – sem éreztem, hogy maradnunk kellene az egy pontnál.
– Durva, de ha fél évvel korábban találkozik egymással a két egylet a Hévízi úton, azt írhatnám, hogy a Budapest-bajnokság I. osztályának legjobbja 2–1-re verte az NB II-es Tatabányát.
– Aranyérmesként jutottunk fel, márpedig bárki bármit mond, bajnokságot nyerni a „megye-egyben” is nagy dolog, hiszen egységet mutat, valamint azt, hogy valamit tudunk és helyünk van ebben a pontvadászatban is, mi több, bárkivel felvesszük a versenyt és jó meccset játszunk vele.
– Bónusz három pontként lehet tekinteni erre a diadalra?
– Amit elveszítettünk pontokat – gondolok itt az előző fordulóban lejátszott és 0–0-ra végződő tököli meccsre –, most visszajött. Nyilván nem tudjuk, mi történik akkor, ha győztes meccs után vagyunk, és úgy játszunk a Tatabányával, de mindettől függetlenül azt mondom, megérdemelt sikert arattunk. Férfimunka volt, amit ebben a kilencvenegynéhány percben nyújtottunk. A támogatást pedig köszönjük a szurkolóknak, és nem csupán a mieinknek, mivel a tatabányaiak is remek hangulatot varázsoltak. És ez kellett, mert az NB III-ban ilyen miliőnél jobbat kívánni sem lehet.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 63. lapszámában. Azóta a III. Kerületi TVE az NB III, Nyugati csoport 15. fordulójában 3–2-re győzött a Mosonmagyaróvár otthonában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: