A legjobb nyári erősítésnek bizonyul. Noah Makutima kalandos úton került Délegyházára, holott a 26 éves támadó játszhatna a második vonalban is. Nem a megyei, hanem a Nemzeti Bajnokságban. A Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 14. fordulójában, a Pereg ellen úgy nyert 3–2-re a házigazda, hogy a 78. percben a kongói csatár szerezte a három pont sorsát eldöntő találatot.
Alig több mint hét esztendeje érkezett. Noah Makutima jött, látott és győzött, hiszen megfordult Felcsúton, Szigetszentmiklóson, Sárisápon és Érden. Márpedig ez jó ajánlólevélnek számít. Az már más kérdés, hogy immár Délegyházán rúgja a labdát. Csakhogy néhány esztendeje Achilles-ín-szakadást szenvedett, amely után nem fel-, hanem lefelé vezetett az útja. Jól jelzi mindezt, hogy a nem is olyan távoli múltban Bécsbe utazott próbajátékra, ám az ausztriai szerződésből végül nem lett semmi. Nem úgy a Délegyháza múlt hétvégi győzelméből.
– A végeredményt látom, gratulálok is a 3–2-es sikerhez, mégis, minek köszönhetően nyertek a Pereg ellen?
– Nem tudom, talán azzal, hogy bíztunk magunkban – felelte Noah Makutima, a Délegyháza támadója.
– Tartok tőle, ez azért még kevés lett volna, ugyanis 90 percen át futni, ütközni, rakkolni kell.
– Egész héten nem edzettünk, így nem lehettünk jó formában. Hogy miért, azt hagyjuk, mindenesetre hittünk abban, hogy szép eredményre lehetünk képesek, mivel jó brigád a miénk. Az edzőnk is pontosan ezt mondta: futás, harcolni. Nos, így sikerült 3–2-re nyernünk.
– Bakó Richárd duplájával és az ön találatával.
– A harmadik gól volt az enyém, Souleymane Sylla kapott labdát a bal oldalon, bepasszolta Bakó Richárdnak, aki nekem továbbított, én meg futottam, a kapussal szemben álltam, de nyugodt maradtam. Kicseleztem, és mivel a szélen voltam, visszahúztam a lövést. Fontos gól volt ez a csapatnak és nekem is.
– Na ja, egy győzelem mindig jókor jön.
– Most egyenesen nagyon fontos volt, hiszen az utolsó két mérkőzésünkön nem úgy játszottunk, ahogy kellett volna. A jelenlegi első Halásztelek ellen pedig jó meccset vívtunk, próbáltunk sokat futni, mégsem sikerült betalálni, 2–0-ra kikaptunk. Nagyon bíztam, hogy a következő körben nyerünk, de nem jött össze, ezért volt lényeges, hogy most végre három pontot szerezzünk. Hozzáteszem, a Pereg remek csapat, jól is futballozott, de ezzel a diadallal kiderült, hogy fennmaradunk.
– Mármint az élmezőnyben, ha jól értem.
– Persze! Jól kezdett a csapat, ez az új együttes, csak valami történt, mert öt meccsből egyet nyertünk, amit nehéz megélni, pláne, hogy nem edzünk mindennap, ahogy szoktunk.
– Elégedetlenségre mégsem lehet oka.
– Két meccsen nem játszottam, így több gólt is rúghattam volna. Úgy voltunk vele, ha Bakó Richárddal 15-15 találatot szerzünk, nagy baj már nem lehet. Ricsinek sikerült, én meg 10 gólos vagyok, ami nem kevés, mert azt hiszem, ez bármilyen bajnokságban jól hangzik, no és az önbizalomnak is jót tesz.
– Ha már felemlegette: az őszi első Halásztelek a mezőny legjobb együttese?
– Úgy tudom, a játékosok zöme több élve együtt játszik, tehát rutinos csapat, mégis tele van fiatalokkal. Ez remek elegy és jól is fociznak. Hogy a legjobb, azt nem mondom, mindenesetre be kell húzni a meccseket, márpedig egyszer sem kaptak ki, ami ennek köszönhető.
– Ennyi személyes szál talán belefér: Sárisápról, illetve Szigetszentmiklósról ismerjük egymást, ami csupán azért érdemel említést, mert akkoriban még az NB III-ban futballozott, most meg a Pest megyei II. osztályban. Nem ugyanaz a két osztály.
– Mit mondjak erre? Így alakult a dolog, amelyre nem mondom, hogy sajnálom, mert közben dolgozni kezdtem. Diósdra igazoltam volna, ám egy apróság, a TAO miatt nem mehettem oda, ugyanis ha külföldi labdarúgót is foglalkoztat az egyesület, elveszíti a TAO-kedvezményt. Emiatt nem sikerült, pedig majdnem mindent megbeszéltünk, ráadásul az edzőt ismerem, illetve a korábbi csapattársak közül is ott vannak néhányan. Szívesen odaigazoltam volna, ám amikor az utolsó napokban kiderült, hogy mégsem lehet, akkor kerültem Délegyházára.
– Ami azt jelenti, ha jön magasabb osztályból ajánlat, a télen eligazol?
– Nehéz a helyzet, mert jól érzem magam, a játékosokkal, a vezetőkkel semmi baj, de nyilván szívesen mennék magasabb ligába, hiszen minden focista azt akarja, hogy olyan magasra törjön, amennyire csak lehet. Nekem most magamat kell néznem, mert én is tanulok, és ha nem is profi szinten, de edzőként egy kiscsapatnál szívesen elhelyezkednék.
– Érdeklődtek, puhatolóztak a futballista Noah Makutima iránt?
– Egy-két csapat megkeresett, hiszen több edző ismer engem, de nem az a fontos, hogy jönnek és néznek, hanem az, hogy mit beszélünk meg. Amikor itt vagyok, ez van, aztán ha odaigazolok, már nem… Nehéz lenne Délegyházáról elmenni, mert lehet, csalódás lenne, úgyhogy vigyázni kell mindig, hová akarsz igazolni. Jól hangzik minden, csak aztán jön a meglepetés.
——————————————————————————————————————————————
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 63. lapszámában. Azóta a Délegyháza 0–0-ra végzett a Taksony II. otthonában.
——————————————————————————————————————————————
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: