A tréner mindezt persze nem így éli meg. Bár nem számítottak rá a továbbiakban Szombathelyen, a lehetőség bekopogtatott a szakember ajtaján, miután az MLSZ által rasszista megnyilvánulás miatt egy évre eltiltott elődjével, Vágó Attilával szerződést bontott az egyesület.
– Haragszik valakire?
– Nem, az ég egy adta világon senkire, sőt, hálás vagyok a sorsnak – felelte Székely Tibor, a Szigetszentmiklós edzője. – Nagyon sokat tanultam, mivel jó helyen és jó emberekkel dolgoztam együtt, remek emberi és szakmai kapcsolatokat teremtettem, de ennek így kellett történnie.
– Azaz?
– Hogy az állandó szerelem visszahívjon. Többször próbálkoztunk egymással, volt, amikor a Szigetszentmiklós szerette volna, hogy jöjjek, és előfordult, amikor nekem adódott átmeneti időszakom, avagy hogy szerződést hosszabbítanak-e velem vagy sem. Nagyon örülök, hogy végül így alakult, mi több, nagy kihívásnak is tartom, szóval nincs harag a szívemben, a mai világban ez számomra ismeretlen fogalom.
– Furcsa, amit mond. Azért az NB I mégiscsak más, mint az NB II.
– Ez teljesen természetes, nem véletlenül mondják, hogy az élvonal a csúcs. Jelen pillanatban gyorsabb futballt játszó, technikailag előrébb tartó, nagyobb médiafigyelemnek örvendő csapatok szerepelnek az első osztályban. Nekem Szigetszentmiklós a szívem csücske, de hangsúlyozom, kihívás is, mivel tartósan jó futballt szeretnék csinálni. És azt is el szeretném mondani, a klubvezetés volt olyan korrekt, hogy nyitva hagytuk a kiskaput, így amennyiben NB I-es megkeresésem lenne, leülünk és újra tárgyalunk a hogyan továbbról, avagy nem kellett teljesen lemondanom a szerződésem időtartama alatt az élvonalbeli sanszról. A Haladás korábbi vezetőedzőjével, Artner Tamással nagyon jó kapcsolatban váltunk el egymástól, úgy érzem, ragaszkodik hozzám.
– Lát esélyt arra, hogy rövid időn belül ismét az élvonalban találja magát?
– Nagyon jólesik a kérdés, de engem most ez nem foglalkoztat, hanem elsősorban az, hogy Szigetszentmiklóson minél szerethetőbb futballt csináljunk. Elérni, hogy olyan társaság legyen a miénk, amelyikért kijárnak az emberek. Olyan együttest szeretnék, amelyik labdát birtokol és szeretne gólokat rúgni. Még akkor is ezt mondom, ha egycsoportos NB II-ről beszélünk. Mert jelen pillanatban bizony el kell ismerjem, vannak csapatok, amelyek előrébb tartanak, mint mi, de miért ne merjünk álmodozni, miért ne azért dolgozzunk, hogy mi is előrébb lépegessünk? Úgyhogy jelen pillanatban ez tölti ki a mindennapjaimat, a mindenóráimat, de abban biztos vagyok, hogy nincs olyan edző, aki azt mondaná, nincsenek álmai. Nekem is vannak, az első mindjárt az, hogy minél jobban szerepeljünk.
– Aligha lesznek kiesési gondjai a Szigetszentmiklósnak, ellenben a Haladásnak…? Mert az edzőváltás nem hozta meg azt a változást, amelyre a vezetők számítottak, mi több, egyesek szerint tudatos leépítés zajlik a vasi egyesületnél.
– Szurkolok neki és reményeim szerint kilábal a Haladás abból, amelyben van. Én még ilyet nem éltem meg: a szurkolók eljöttek a házamhoz, szimpátiatüntetést szerveztek a másodedzőnek. Teljes szívemből kívánom a városnak és az ott élő drukkereknek, hogy NB I-es csapatuk legyen.
– A napjai sok mindenben változtak? Elvégre Szombathelyen fontos kapocs volt a játékosok és Artner Tamás vezetőedző között, ellenben Szigetszentmiklóson minden felelősség az öné.
– Azt mondom erre, Szombathelyen is úgy dolgoztunk, hogy Artner Tamás megengedte nekem azt a kivételes luxust, hogy mindenben kikérte a véleményemet, nagyon nagy területen hagyott dolgozni, szinte mindent megbeszéltünk. Természetesen éltem a javaslataimmal, de a döntés az övé volt. Ott is úgy teltek a mindennapjaim, hogy lementem a pályára és dolgoztam, ameddig lehetett, hiszen Tamás volt az utánpótlás-vezető, és engedélyezte, hogy a szabadidőmben az utánpótlásban egy csapatom legyen, ez pedig az U15-ös együttes volt. Az nyilvánvaló, hogy most a döntő szó, ezáltal a felelősség is az enyém. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy helyi trénereket vehettem magam mellé, amelyben a szigetszentmiklósi vezetőség is támogatott, tehát az U17-es és U21-es edző, Haraszti Gergely és Pintér Zoltán segíti a munkámat. Tulajdonképpen el vagyok kényeztetve, mivel ők látják az utánpótlást, ráadásul helyiek is, így szintén szívügyük az SZTK. Reggel kimegyek a pályára, kicsit később ők is, átbeszéljük a dolgokat. Azt gondolom, öt évet eltöltöttem az NB I közelében, éppen ezért van rálátásom a szakmára, amely megint csak jó dolog. Ha az NB II-ben is eltöltenék néhány esztendőt vezetőedzőként, akkor elmondható, hogy a professzionális ligákra is van rálátásom.
– Kényes kérdés jöhet?
– Állok elébe!
– A történet nem friss, de a sikerek mellett a kispadon ülve megélte azt is, hogy ön mellől vitték el bilincsbe verve a fogadási botrány egyik szereplőjét, Aczél Zoltánt, akihez baráti kapcsolat fűzi.
– Mind a mai napig a barátomnak, mentoromnak és kollégámnak tekintem, mivel nagyon sokat tanultam Zolitól. Hallatlanul várom azt a napot, amikor ki lesz mondva és le lesz írva, hogy felmentették őt és újra dolgozhat. Nagyon rossz volt ezt az egészet megélni, mert ismerem őt. Ezt senkinek nem kívánom, de azt a mai napig nem értem, miért így kellett történnie? Ezt nem fogom elfelejteni én sem, ám várom, hogy visszatérjen a labdarúgás vérkeringésébe.
– Talán a példastatuálás volt a cél, holott vannak jelenleg is olyan szakemberek, akik…
– Hagyjuk is, nem kívánok ehhez semmit hozzáfűzni. Számomra is meglepetés, ami akkor és azóta is történik, hiszen van, ami érthetetlen és felfoghatatlan.
– Az ellenben nem, hogy még alig melegedett meg a Pest megyei klub kispadján, de kis túlzással már mindent átélhetett. Kezdődött a Szolnoki MÁV elleni 2–1-es vereséggel, majd jött a Puskás Akadémia 2–0-s legyőzése hazai pályán, a Ligakupában, majd szintén a Sport utcában a Siófokkal szemben elért 1–1.
– Olyan keretet örököltem, amelynek tagjai tudatosan lettek felépítve, de még nincsenek készen. Azt gondolom, szép munka, valóban nemes feladat vár ránk. Az indulással kapcsolatban sajnálom, hogy eredményességgel nem párosult, de láttam az előtte lévő három mérkőzést, amelyeken teljesen más Szigetszentmiklós volt a pályán. Szolnoki kollégám, Kis Károly is elismerte, hogy mind labdabirtoklásban, mind pedig a helyzetek számát tekintve föléjük kerekedtünk. A második félidőt szinte védekezéssel töltötte az ellenfél, mi meg talán túlságosan is felbátorodtunk, vitt előre a szívünk, az utolsó három percben kicsit túltolódtunk és egy apró figyelmetlenség miatt kikaptunk, de erre a meccsre nem tudok teljes mértékben negatív szájízzel visszagondolni még annak ellenére sem, hogy a vereségnél nincs fájdalmasabb.
– Pozitívumként mit lehet elraktározni?
– Az előző találkozókat látva sokat léptünk előre. A játékosokkal napi kapcsolatban vagyok, csináltatok velük a mérkőzés után önértékelési tesztet, és ők is leírták, megerősítettek abban, hogy más volt a csapat. Sajnálom, hogy elsőre nem nyertünk vagy legalább nem szereztünk egy pontot. Kaptam vissza dolgokat mind mentálisan, mind taktikailag, amely előreviheti a szekerünket, de mondom, még nincs kész a társulat és nagyon sok munkára van szükség. A Ligakupa-mérkőzésen törekedtünk arra, hogy a nagy létszámú keret miatt mindenkiről képet kapjunk. Éppen ez az erőssége az SZTK-nak, hogy a futballisták tudása közel egyforma. Azon kívül nagy skalp, mert a Puskás Akadémia a legjobb csapatával jött, játszott Czitkovics Péter, Szakály Dénes és Lencse László is, úgyhogy ezt a 2–0-s győzelmet igenis sikerként könyvelhetjük el, lévén továbbjutottunk. Labdabirtoklásban fölényben voltunk, de messze nem azt mondom, hogy már kész vagyunk, sőt! Legyen ez az alapkő, amelyre az SZTK felnőtt csapatának háza épül. És most nincs ennél fontosabb.
MINDEGY, HOGY HOL, CSAK FUTBALL LEGYEN. Székely Tibor még javában Szombathelyen dolgozott, amikor feltűnt jó néhány meccsen Pest megyében. Konkrétan az idén tavasszal lejátszott Taksony – Vác Pest Megyei Kupa-találkozóról volt tudomásunk. „Nagyon szeretem ezt a szép sportágat, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ebben dolgozhatom és ebből is élek, ugyanakkor minden szabadidőmet kitölti ez a szerelem – vágott bele Székely Tibor. – Jelenlegi párom hallatlanul nagy támogatása, türelme szükségeltetik ehhez, amit ezúton is köszönök neki. Valóban kinn voltam az ominózus összecsapáson, megnéztem barátom, Halász Gyula csapatát, ugyanakkor kíváncsi voltam a Vácra is. Kilátogattam több megyei meccsre is, amikor Szombathelyen úgymond szabadnapom volt. Taksonyban is a kisfiammal voltam, sok meccsre elcipelem magammal, hiszen beoltottam már ezzel az egésszel. Futballozik, imádja a sportágat, pedig még csak hatéves. Úgy vagyok vele, hogy a Bajnokok Ligájától az NB I-ig, az NB II-tól a megyei osztályokig mindenhol lehet tanulni. Ha csak egy fogásról, játékosról vagy egy pillanatról is van szó, ott kell lennünk. A párom a másfél éves kislányunkkal jelenleg is Szombathelyen vannak, szóval nem éppen családcentrikus állás az edzőké, és bár hiányoznak nekem, ahogy fordítva is, mázlistának tartom magam, hogy a családom elfogadta ezt. Ám úgy gondolom, a futballban nem lehet másként dolgozni, mint megszállottként.”
——————————————————————————————————————————
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 63. lapszámában. Azóta a Szigetszentmiklós 1–0-s győzelmet aratott a Szeged 2011 otthonában az NB II 15. fordulójában.
——————————————————————————————————————————